Asztalosipari szerelvények
Egy-egy bútornál vagy ajtónál a termékhez képest többnyire elenyészőnek tűnik a szerelvények mennyisége, hiszen vagy semmit sem látunk ezekből, vagy a felületen épphogy csak megjelennek. Ugyanakkor ezek nélkül a bútorok, ajtók, ablakok nem nyílnak, a fiókot nem lehet kihúzni, a szekrényeket nem lehet bezárni, a kulcslyuk csupaszon virít a faanyag felületén.
A fenti funkciókat és ezek mellett bizonyos díszítési feladatokat több ezer éve a vasalatok, veretek látják el. Már a mezopotámiai bútorokon is használtak domborított bronzlemezeket a pontatlan szerkezeti megmunkálások miatt a bútorok megerősítésére, díszítésére. Az évezredek során ezen szerelvények száma egyre nőtt és finomodott. A modern bútorgyártásban látványban többnyire alárendeltek, de funkcióikban annál fontosabbak ezek a fa-, fém-, műanyag elemek.
A Ligeti Henrik szerelvénykatalógus címlapja
A Trianon utáni időszakokban az addigi bőséges (többnyire osztrák, német) import lehetősége nagyon beszűkült. Ki kellett erre a területre is építeni a zömmel hazai ellátást. A harmincas évek közepére a világválság után Magyarországon jó néhány speciális szerelvénygyártó termékeit forgalmazták.
Szükség is volt a rendkívül sokféle vasalatra, zárra, szerelvényre, hiszen a gazdaság fellendült, az emberek sok új, modern bútort vásároltak, rengeteg ház és lakás épült. A korszak egyik ismert nagykereskedője volt Ligeti Henrik, akinek 1935-ben megjelent katalógusa jó néhány száz különféle terméket kínált a bútorgyártóknak. A Budapest belvárosában (VII. kerület, Nagydiófa utca 2. – szemben a Rókus Kórházzal) lévő hatalmas üzlet igyekezett a legújabb, legkorszerűbb, többnyire hazai gyártású termékekkel ellátni vásárlóit.
Ablakszerelvények
A katalógus első blokkjában az épületasztalos termékek gyártóinak kínálnak szerelvényeket:
■ Ajtózárak egy- vagy kétszárnyú ajtóra egyszerűbb és biztonsági kivitelben.
■ Belső ajtók, szoba-, árnyékszék-, fürdőkabin- stb. zárak.
■ Tolózárak minden ajtófajtára.
■ Ajtópántok (dió, bevéső).
■ Speciális ablakvasalatok (kitámasztók, nyelvek, csappantyúk, tolózárak, fogantyúgombok).
■ Redőnyalkatrészek.
■ Kirakatzárak, támaszok, fogantyúk.
■ Külső ajtók és belső ajtó kilincsek rézből öntve, sajtolva.
Sárgaréz kilincsek
A második blokkban az előbbinél nagyobb számban kínálnak szerelvényeket bútorokhoz:
■ Zárak (szekrény-, óraszekrény-, íróasztal-, fiók-, zongora-, láda-, tolóajtó-, üveglap).
■ Pántok (csuklós, láda, csapos, zongora, szekreter stb.).
■ Csappantyúk (rugós, golyós, szekreter stb.).
■ Görgők (kanapé, fotel, íróasztal stb.).
■ Ágy sarokvasalások.
■ Fogantyúk (ajtó, fiók, tolóajtó, láda).
■ Fésülködőtükör-csavarok.
■ Sajtolt és öntött bútorveretek (fiók- és ajtóhúzó veretek) – antik és modern kivitelben.
■ Fiókgombok
■ Kulcscímek
■ Kalaphorgok (akasztók)
■ Esernyőtartók
■ Képakasztók.
Ágyvasalások
A működtető fémszerelvényeken túl fából készült bútoralkatrészeket, díszítőelemeket is kínáltak szép számmal, így:
■ Esztergált bútorlábakat, fogasszeget, polctartót, fiókgombokat, oromdíszeket, támaszokat, karniskarikát.
■ Faragott díszítőelemeket (rózsa, rozetta, akamtuszlevél, csigás oszlopfő, barokkos sarok- és fejdíszek stb.).
■ Masszából sajtolt, ragasztható, szegezhető rátét díszek tömegével lehet az egyszerűbb bútorokat látványosabbá tenni.
A szerelvények rögzítéséhez természetesen rengeteg rögzítőelemet, csavart és szeget kínálnak a funkcióhoz szükséges formában és méretben.
Sajtolt bútorveretek
A vasalatok, veretek a legjobb minőségű anyagokból készülnek. A belső működtető elemek gyakran sajtolt vagy öntött réz fényezve. Ebben a korban válik divatossá a nikkel vagy króm bevonat.
A húszas évek közepétől lassan, majd egyre nagyobb területet lefedve itt is megjelenik a műanyag. Elsősorban a fogantyúk, húzógombok látható részein találunk színes műszaru vagy celluloid műanyagot. A szakmatörténettel foglalkozó gyűjtők elsősorban szerszámokra specializálják magukat, de a korabeli szakirodalom, katalógusok, szakkönyvek legalább olyan izgalmas gyűjtési terület.
A ritkaságuk miatt a nyomtatott szakmai emlékek közül is kiemelkedőek a vasalatkatalógusok. Ezért mutatom be a közelmúltban szerzett Ligeti Henrik-féle kiadványt, az 1935-ben megjelent csemegét.
Esztergált és faragott bútorlábak
Kapcsolódó dokumentum:
asztalosipari-szerelvenyek-a-ket-vilaghaboru-koezoett
Tetszett a cikk?
Cikkajánló
Élőben még szebb
REHAU szín tanácsadó, bútorlap választó és ingyenes mintarendelő oldal.
Aki a fánál is keményebb
Tóth Lóránt fafaragó népi iparművész beszél munkáiról.
Rendhagyó, különös és titokzatos
Szőcs Miklós TUI Kossuth-, Munkácsy- és Prima Primissima-díjas szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, beszél munkájáról.