A rózsa kinyílása

Ünnep van. Nem azért mondom, mert most megváltozik a boltok nyitva tartása. Az ünnep  mindig belülről, az ember lelkében indul el (naptártól függetlenül), és ott is tud kiteljesedni (ez már köthető a természeti ciklusokhoz). Úgyhogy most napi terheket, szakmai elvárásokat félretéve essen szó Pünkösdről – másképp.

Pünkösd ünnepe szorosan kapcsolódik a Húsvéthoz (ha úgy tetszik a tavaszi megtisztulást segítő böjti folyamat kiteljesedéséhez), amit attól számítva negyvenkilenc nap (hétszer hét) elteltével az ötvenedik napon ünnepeltek s ünnepelnek ma is (pünkösd szavunk a görög Pentekoszté, azaz ötven jelentésű szóból ered).
Nem mellesleg a 7-es szám számos egységre, teljességre utaló jegyet hordoz magában: a szivárvány 7 színe, a 7 zenei alaphang, a 7 fő erény, a 7 szentség stb, amihez igazán jó visszanyúlni a nehézségekkel és akadályokkal tűzdelt világunkban, ahol is térdig gázolhatunk az ellenállásban. Csak reménykedni tudunk ezek után, hogy a teljességre akartak célozni korai bölcs embertársaink, amikor egy hetet 7 nap hosszúságúnak határoztak meg (szép ez a magyar nyelv, ugye?); hogy 7 bölcs döntött fontos államügyekben; és hogy 7 szabad művészet mutatott utat a bölcsesség felé igyekvő tanítványnak. Bíztasson bennünket az is, hogy Isten hat nap alatt teremtette meg a világot, és a hetediken pihent meg.
A 7 hatványozása (vagyis hétszer 7) ezek után valami nagyon esszenciálisat, lényegre törőt kell, hogy hordozzon magában. A keresztény kultúrkörben ez a Szentlélek kiáradásának ünnepe. Jézus az ő Szentlelke alakjában (által) jelent meg tanítványai, az apostolok előtt, és bíztatta őket a tanok továbbadására – olvashatjuk a Bibliában. A Szentlélek „maga Isten a munkában, aki erőt ad erőtlenségünkben, újjáteremtést elveszettségünkben – írja egy keresztény forrás.

Vajon mindezt csakis kívülről, külső forrásból kaphatjuk meg? Csak papi áldáson keresztül juthatunk hozzá? A kiváltságosok jutalma lenne mindez?
A választ nem kell kívül keresni, elsősorban azért, mert sokkal közelebb van: a szent lélek a lélek ráébredése saját halhatatlanságára, isteni származására, azaz szentségére (másodsorban azért, mert ez a hivatalos egyházi magyarázatban úgysincs benne). Vagyis: saját lelkünk felismeri szellemi származását, azt, hogy benne is ugyanolyan teremtő erő lakozik, s hogy ezzel az – immár felismert – erővel áldást hozhat környezetére. Ez minden emberi lény sajátja. Mindenkiben benne lakozik, bár igaz, hogy annak tudatára is kell ébredni, úgy, hogy felismerjük magunkban szellemi mivoltunkat, azt az erőt, amivel tényleg újat tudunk teremteni elveszettségünkben, békét tudunk vinni békétlenségünkbe, reményt a reménytelen helyzeteinkbe.

Egyébként Jézus minden egyes tanítása ezen felismerésre bátorította azokat, akikkel találkozott élete során, és bátorítja ma is az embert – természetesen vallási hovatartozástól függetlenül. Tanításainak lényege ugyanis minden más vallás alapjaiban is ugyanúgy jelen van: 1) Szeresd uradat, Istenedet, azt az univerzális teremtő erőt, amelyből, mint egy forrásból, szüntelenül árad ki a rend! Ez a rend mutatkozik meg a Jóságban, a Szeretetben, az Igazságosságban. Ha ezeket tiszteled az életedben (azaz önmagadban), és az életeddel (azaz gondolataiddal, szavaiddal, tetteiddel), akkor a teremtő Istent tiszteled. 2) Szeresd önmagadat (ez az „Ismerd meg önmagad!” legszebb kifejezési formája), és ily módon szeresd embertársadat is, akiben ugyanaz az élet lüktet és ugyanabból a Forrásból táplálkozik, mint Te!

Ha így tesz az ember, egy szép napon világossá válik számára minden, addig fel nem ismert összefüggés, és úgy árad majd ki a világra, ahogy a rózsa nyílik ki illatozva pünkösdkor.

Tetszett a cikk?