A lépdelő fák legendája
Több hírportál is közölt cikket az ecuadori őserdőkben honos egyik pálmafajról. A 19. században felfedezett Cashapona vagy Socrateaexorrhiza (sétapálma) a feltételezések szerint évente 20 métert is vándorolhat. A jelenség magyarázatául egy teljesen logikus elméletet olvashatunk. No és persze annak cáfolatát is...
„A sétáló fák szép lassan vándorolnak az erdőben, ahogy a gyökereik mindig újra nőnek a régi helyén. Általában nedves területeken találhatóak, ahol az állandóan újranövekvő gyökereikkel kapaszkodnak a talajon. (a pálmák gyökérzete alapvetően sekélyes. szerk.) Ahogy a talaj erodálódik, vagy meglazul, a fák szilárd talaj után kutatva új, hosszú gyökereket eresztenek. Miután az új gyökerek megkapaszkodtak, a fák kissé „előrehajolnak”, és a régi gyökereiket a levegőbe emelik. A folyamat, ahogy a fák áthelyezi magukat egy szilárdabb területre, vagy olyan körülmények közé, ahol több a napsütés, hetekig vagy akár hónapokig is eltarthat.
A gyökerek akkor is újra tudnak nőni, ha alkalmazkodni kell egy új helyzethez. Ha például egy másik fa rádől egy sétáló pálmára, akkor a gyökerei újranövesztésével meg tudja változtatni a pozícióját, és ki tudja menteni magát a rádőlt farönk alól.
Ez a képességük túlélésül is szolgálhatott a dél-amerikai esőerdők irtásánál, hiszen a tömeges fairtáskor kialakuló talajerózió ellenére a sétáló pálmafák mindig képesek voltak gyökereikkel megtalálni az új, szilárd talajt.”
A legérdekesebb mondatrészre hívnám fel a figyelmet. „a fák kissé előrehajolnak és a régi gyökereiket a levegőbe emelik”…
Irodalmi vonatkozásban is találkozunk olyan fákkal, amelyek mozgásra képesek. A Gyűrűk Ura – A két torony című könyvben például szerepelnek az entek, akik beszélő, helyváltoztatásra képes fákként vannak megjelenítve.
Más források azonban szemfényvesztésnek és idegenforgalmi mézesmadzagnak tartják ezt a sétapálmáknak tulajdonított képességet.„A fákat azóta többször is megvizsgálták, és kiderült, hogy mint az összes többi fa, ez is röghöz kötött. Ott éli le életét, ahol a magból kikelt. Az, hogy néha az egyik oldalán elpusztul néhány gyökere, nem annak a bizonyítéka, hogy odébb mozdult, hiszen a törzs a helyén marad.” – olvashatjuk egy 2016-ban megjelent cikkben.[https://index.hu/tudomany/til/2016/01/07/a_setalo_palmafa_legendaja/]
Egy másik forrás megerősíti a legendát és egy Peter Vrsansky nevű kutatóra hivatkozik, aki a témával foglalkozik, és a Szlovák Tudományos Akadémia tagja.
GerardoAvalos biológus, a Costa Rica-i Atena Fenntartható Fejlődésért Centrum igazgatója 2005-ös tanulmányában próbált minden legendát eloszlatni a fával kapcsolatban. Szerinte bár az Socrateaexorrhiza valóban hullajt néhány törzsdarabot időnként, ennek ellenére egy helyben marad, és nem kúszik sem a fény felé, sem az őt fenyegető, kihulló fák elől. Legfeljebb a szél mozgathatja meg kissé – vagy egy-két favágó fejszéje, a fajt ugyanis gyakran használják építkezésekhez" írta egy 2012-es cikkében a The Explorer World.
Összegezve, van egy távoli misztikus erdő, benne egy érdekes fafaj (bár a pálmák lehetnek cserjék, fák és liánok is), amelyről született egy legenda, ami akár igaz is lehetne. Vannak tudományos cáfolatok és ugyanennyi megerősítés.
Szívünk mélyén páran bízunk abban, hogy létezik a különös „sétáló” jelenség. Több tudományos felfedezés lát napvilágot nap mint nap, talán a közeljövőben ezt is sikerül megnyugtatóan tisztázni!
Forrás:
24.hu
index.hu
impressmagazin.hu
Tetszett a cikk?
Cikkajánló
Élőben még szebb
REHAU szín tanácsadó, bútorlap választó és ingyenes mintarendelő oldal.
Aki a fánál is keményebb
Tóth Lóránt fafaragó népi iparművész beszél munkáiról.
Rendhagyó, különös és titokzatos
Szőcs Miklós TUI Kossuth-, Munkácsy- és Prima Primissima-díjas szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, beszél munkájáról.