Élősködők és rágcsálók a műhelyben a télidő beköszöntével

Még a XX. században is gyakori hívatlan vendég volt az asztalos műhelyekben a bolha. Valakik csak hírből hallottak a kis vérszívó, ugráló, szétnyomhatatlan kitinpáncélúés kicsiny méretű anyaszomorítókról, de akadtak, akiknek sok kellemetlenséget okoztak.

Ha egy műhelyben elszaporodtak, akkor a kiirtásuk komoly feladat elé állította a mestert. Sajnos 1997-ben én is megtapasztaltam ezt a kilátástalan helyzetet. Pár évvel korábban figyelmeztetett mesterem, hogy ha nem takarítjuk a műhelyt megfelelően, bizony ez előfordulhat. Akkoriban szinte csak természetes fával dolgoztam, és a műhely beton aljzatán elvétve vagy sűrűn, maradt por és forgács is. Egyik nap arra lettem figyelmes, hogy a beton egy kis barnás, feketés része ugrik egyet… Majd újból. Gondoltam, egyszeri eset, de pár nap múlva már a lakásban is találkoztam sötét, idegesítően ugráló „pontokkal”.

A kezdeti pánikot gyors cselekvés követte és az egész műhelyt kitakarítottuk, felporszívóztuk. Minden hulladékot elégettünk, a porzsákokat is. Ezt követően háti permetező segítségével fertőtlenítettem a műhelyt. Ezt öt nap után megismételtem. Azóta szerencsére ez az eset nem ismétlődött meg, de nem árt figyelni.

Egy 1939-es Híd újság hasábjain bukkantam az alábbi sorokra:

„Takaróm az van elég. Van két lópokrócom és ha az se elég­a bútorpakoláshoz használt rongyokat is magamra szedem. Ha­nem ágyam az nincs, a forgácsban alszom. Nem volna az rossz-De tudja az asztalos műhelyben sok a bolha, engem meg ször­nyen szeretnek. Olyan is az ingeim, meg a gatyám, mint mikor a. piktor a falat összespricceli.”

                                                                                              Sánta Péter

A házi egér és a „haverok”

A rágcsálók és azok közül is a házi egér, erdei egér és sárganyakú erdei egér okozza a legtöbb kárt és kellemetlenséget. Egeret fogni mindenki tud, csak azt nem, hogy a házi egér rafinált kis jószág. Ők vannak többségben, és a csapdák kijátszásának nagymesterei.

Az egér beköltözéséről nem küld üdvözlőkártyát és nem szervez lakógyűlést. Kezdetben csak úgy van, éldegél, rágcsál, aztán szaporodik és nyomokat hagy. Ekkor kezdődik a pánik. Ennek több oka is van. Az egyik, hogy szinte bármit megrág. Vezetékeket, műanyagdobozokat, készterméket. Kitartó, és ha egy gipszkartonfal útját állná… Nos, nem állja, átrágja.

Hogy hatékonyan és gyorsan tudjunk ellene fellépni, nem árt, ha kicsit megismerjük a hívatlan vendéget.

A szabadban, bozótosokban, gabonatáblákon és dűnék között él. Rendületlenül szaporodik. Mint valaha a pusztákon élő állatoknak, nedvességre alig van szüksége, és szinte mindenütt talál megfelelő búvóhelyet. Igénytelensége és erőteljes szaporodása végett szerepel a Föld száz legkárosabb invazív fajának listáján. A házi egér fej-törzs hossza 7-10 centiméter, a farok rövidebb a törzsnél, testtömege körülbelül 30 gramm.

A kolónia tagjai kölcsönösen tisztogatják egymás bundáját. A házi egér olyan jól alkalmazkodott az emberi környezethez, hogy hideg körülmények között különösen hosszú.

szőrzetet növeszt; így képes akár egy hűtőház fagyos helyiségében is utódokat nevelni (−7 Celsius-fok). A látása nagyon gyenge; az egér csak közvetlen közelről ismeri fel a tárgyakat. Ezért is rohangál a fal és tárgyak közvetlen közelében, ha menekül. Nyílt terepen szinte védtelen, igazi gerillaharcos.

A szaglása kifinomult; a táplálék, illetve más egerek nyomára vezeti az állatot. A hallása is fejlett; az egér érzékeli a 100 kHz-es hangokat is (80 kHz-cel többet, mint az ember). Amikor egymással kommunikálnak, vagy elveszett kölykeiket keresik, magas hangon cincognak. Több, földrajzilag elkülönült alfaja ismert, amelyek jól alkalmazkodtak a helyi adottságokhoz, megkülönböztető bélyegeik genetikailag is rögzültek. Igazi túlélők.

A védekezés szempontjából életmódját jó egy kicsit tanulmányozni. Az állat laza szerkezetű kolóniákban él. Nyáron az egyes populációk mezőkön és réteken tanyáznak, de az ősz beálltával lakóépületekbe és padlásokra húzódnak. A házi egerek szürkületkor és az éjszaka első felében a legaktívabbak, napközben többnyire búvóhelyükön rejtőznek. Igen jól másznak, gyorsan futnak és úsznak. Kisebb-nagyobb családi közösségekben élnek, a tagok ezen belül a fészek, illetve a csoport szagjeléről ismerik fel egymást. A betolakodó fajtársakat rendszerint elkergetik. Rendkívül elővigyázatosak, a hagyományos csapdákkal nem könnyű elkapni őket.

Ha ősszel a házban egeret fogunk, akkor az gyakran erdei egér (Apodemus sylvaticus) vagy sárganyakú erdei egér(Apodemus flavicollis), amelyek még tapasztalatlanok az új helyen, és ezért járnak pórul.

Erdei egér

Sárganyakú erdei egér

A házi egér általában nem halmoz fel készleteket. Tápláléka magvak, gabona és emberi élelmiszerek; eredetileg csak vadon növő füvek magvaival táplálkozott, étrendjét rovarokkal egészítette ki. Még a szappant is képes hasznosítani. A patkányokhoz hasonlóan veszélyes lehet az ember egészségére nézve: ürülékében betegségeket okozó csírák tenyésznek, a megrágott élelmiszerekben pedig a penész telepszik meg.

Az ivarérettséget 6 hetes korban éri el. A párzási időszak többnyire egész évben tart. A vemhesség 19-20 nap.Ennek végén a nőstény 8-10 utódot hoz a világra. Évente ötször, de akár többször is ellik. Igen nagy egyedsűrűség esetén a rangsorban alacsonyan álló példányok szaporodóképessége csökken. Csak a domináns nőstények fialnak, de ők is kevesebbet, mint rendesen. Az állomány ily módon önmagát szabályozza, nagy összeomlások nélkül, tehát folyamatosan alkalmazkodik a változó körülményekhez. A házi egér kiirtása ezért is nagyon nehéz.

A védekezés több szempontból is nehéz. Szinte bármilyen kis résen behatol. Akár ruházaton, szerszámosládákon csüngve. Ha bejutott, gyorsan alkalmazkodik, kivár, figyel, és ha élelmet talál (ami nem okoz nagy problémát), már van is egy vagy több kis illegális lakásfoglalónk.

Többféle csapda ismert a befogásukra élve, vagy halva. Az egérragasztó jól működik a legtöbb esetben, de vannak hátrányai. A ragasztó idővel lefolyhat az alapfelületről.

A kutyák rendszeresen belelépnek, ráragad az orrukra. Poros környezetben a kihelyezett ragasztó egy hét után már veszít hatékonyságából. A csapdába esett állat akár napokig vergődhet, nyüszíthet és macerás a szemetes tárolóba juttatása.

A humánus

Az élve elfogó csapdák házilag is elkészíthetők. Rengeteg fillérekből megvalósítható megoldást találunk az interneten. Némelyik igencsak vicces is. Persze mezőgazdasági boltokban, hipermarketekben is beszerezhetők ilyen eszközök, igaz az áruk már borsos, ha több darabra van szükség a műhelyben.

Ráadásul ezek elég terjedelmesek és rejtésük már olykor a munkát is hátráltatják. Valamint probléma, hogy az álattal utána mit is kezdjünk?

Mérgek

A mérgek is jó hatásfokkal működnek és az eltarthatóságot nem befolyásolja a környezet. A készítmények többsége úgy működik, hogy gátolják a rágcsálók véralvadását. Sajnos a kimúlt állat tovább mérgezhet, illetve nehéz lokalizálni a tetem helyét, ami azért kicsit zavaró, hiszen nem tudjuk hány egyedet sikerült likvidálni ilyen formán. A kihelyezésnél az is számításba kell venni, hogy a haszonállataink, vagy háziállataink ne részesüljenek a méregből valamilyen módon.

A gyilkos mechanikák

A hagyományos elven működő egérfogók, sokszor csütörtököt mondanak. A modernebb műanyag fő részekből álló extra érzékeny reinkarnációi azonban jól működnek. Többször is bevethetők. Egy dologra kell figyelni a felállítás ránk nézve kellemetlen részén túl (könnyen elműködik az eszköz). A csalit célszerű beragasztani a tartóba! Nagy előny továbbá, hogy vérnyomok nélkül teszik ártalmatlanná a rágcsálókat, illetve a működése a csattanás miatt akusztikai visszacsatolást is eredményez.

Kihelyezés

Az egér mindent megrág. De sokszor a csapdák üresek, vagy érintetlenek. Ez a legtöbb esetben annak köszönhető, hogy a „meglepetés” elhelyezése nem volt megfelelő. Mivel nem egy exhibicionista rock sztárról van szó, és mert bejáratott útvonalakon vonul, ide kell a csalétket elhelyezni. Ez többnyire takart, sötét, egér számára védett hely kell, hogy legyen. Sarkok, fal menti rejtekek. Így biztos, hogy majd „belefut” a csapdába, de még ilyenkor sem biztos, hogy egyből bedől a trükknek.

Nem mindegy, hogy mi a csali és hogyan van rögzítve. Ajánlatos a gyilkológépekbe beragasztani a csalit. A dió-cserép kombóval sokszor az a gond, hogy az egér bámulatos módon kitudja forgatni a diót a külső irányba és így biztonságban hódolhat rágcsálási, táplálkozási szenvedélyének.

A csapdák kihelyezéséhez adhatnak jó támpontot az ürülékek és vizeletből származó nyomok, illetve lábnyomok.

Az egér voltaképpen aranyos állat mindaddig, amíg nem rágja ki a ragasztós tubus alját, nem eszi meg a bonbonunkat, nem vizel a kávégépre és nem visszük haza a ruházatunkkal, táskánkkal. A terjesztett betegségekről már nem is beszélve, amikkel szintén kiérdemli a köz utálatát.

Forrás:
previnet.hu
alsoregmec.hu

Tetszett a cikk?