Aki a fánál is keményebb

Ezzel a címmel jelent meg a „Nemzeti Parki Termékek” nagykönyvben Tóth Lóránt fafaragó népi iparművész, akinek 7 terméke is a Bükki Nemzeti Park védjegyét kapta meg 2015-ben. Ez a védjegy a vásárlók és fogyasztók felé minőségi garanciát jelent, hogy a termék, szolgáltatás az adott régióból származik, környezetkímélő módon előállított, jó minőségű és az adott területhez közvetlenül kapcsolódik. Ezt az elismerést eddigi egyik legnagyobb sikerének tekinti. Aki a művészet iránti érdeklődését nem örökölte senkitől, saját maga érzett rá, hogy tehetsége van hozzá. A faragás a lelke mélyéből fakad, megnyugvást, boldogságot, büszkeséget biztosít számára.

Tóth Lóránt 1972. áprilisában látta meg először a napvilágot, egy átlagos, dolgos bányászcsalád középső gyermekeként. Talán maradt is volna az apai mesterségnél, ha nem ismeri meg szíve választottját, későbbi feleségét, Ildikót. „Pénzem nem volt, hát magad uram, ha szolgád nincsen alapon nekiálltam festeni, hogy majd az lesz az ajándék. Egy szerelmes ember pedig mi mást festhetne, mint virágokat. Szerettem volna minél szebbeket alkotni, ezért elmentem az Izsó Miklós Képzőművészeti Körbe. Ott a szárnyai alá vett Szerdahelyi Sándor tanár úr. Ő tanított meg rajzolni. A körben találkoztam Bacsó Pista bácsival. Az ő jóvoltából ismerkedtem meg a fafaragással, aki a faszobrászat felé terelt. Ez 1996-ban történt” – meséli Lóránt.

„Fontos, hogy a fafaragással kedvtelésből foglalkozom – ez volt az elképzelése. A melós és a művész is én vagyok. Hogy miért nem a művészetemből élek? A válasz igen egyszerű: a faragás a lelkem melyéből fakad, megnyugvást, boldogságot, büszkeséget jelent. Az alkotás önmaga egyfajta jutalom a számomra. Ha az alkotásaimból kellene megélnem, akkor azt kellene készítenem, amiért a vevő fizet, és nem azt, amihez kedvem lenne. Ha sorozatban kellene fajátékokat, dísztárgyakat gyártanom, s abból megélnem, elveszne az ihlet. Így azt valósítom meg, amit kiagyalok, amiben örömömet lelem, amit szeretettel faragok. Én nem megélhetési alkotó akarok lenni, nekem a faragás ünnep.”

Aztán 2006-ban úgy döntött, hogy már nemcsak hobbiként a szabadidejét, hanem fő foglalkozásként, teljes figyelmét és idejét a fafaragásnak szenteli. Akkor felépült családi házukba rendezte be műhelyét.

Egy jó kézügyességű fafaragó minden fát fel tud használni valamire. Általában a gyümölcsfákat szeretik. Ő is alma, körte, dió a kedvencei, hol a fa hívja életre az ötletet, hol megszületik az ötlet, s ahhoz kutatja fel a megfelelő fát. A vadászok, erdészek gondolnak rám, ha van lábon száradt, vagy beteg fa. Akkor azt kivágják nekem. Hogy hol kelnek életre a tervek, Nagyvisnyón a pincében berendezett kis műhelyében készíti a műveit, a nagyobb tárgyaknak egy kinti fedett műhely ad otthont. Ott készült Nagyvisnyó új fogadótáblája is, valamint minden, ami fából van a portán, az ő keze munkája. A kertben a korlát, a tulipános kerítés, a galambdúc, vagy az előtető. A garázst náluk faragott páva díszíti.

Elsorolni is nehéz, mennyi fajta és -féle alkotást készített már. Honlapján több, mint tíz csoportba gyűjtve mutatja be alkotásait. Ezekből szemezgetve nézzünk meg néhányat.

Az ékszeres ládikók dobozok teljesen egyedi, vájásos technikával készülnek, három darabból, az alsórész, a teteje, és a forgó csap szerkezet. Kivételes adottság, hogy a mintákat nem kell megterveznie előre, szabadon faragja a díszítéseket, a lelkében születnek a motívumok, nincs két egyforma közöttük. Munkái formagazdagságról és a népi stílusok mesteri alkalmazásáról egyaránt tanúskodnak. A tervezéstől az alapanyag beszerzésén át a kivitelezésig a legapróbb alkatrészeket is egyedül maga készíti.

Többek között finoman megmunkált, a gyermeki kézbe jól passzoló állatokat farag, amelyek között háztáji jószágok és vadon élők is vannak. Tóth Lóránt munkái révén a gyerekeink megtapasztalhatják, hogyan is néz ki a falusi élet, és milyenek voltak a régi idők. Díjazott alkotásai között szerepel gémeskút, traktor, szamárhajtású malom, ökrös szekér, lovas fogat és gazdasági épület, amelyet benépesíthetünk a baromfikkal és egyéb haszonállatokkal. Ő alakította ki kobaktökből azt a fajta játékstílust, amit azóta már többen művelnek.

„Megtiszteltetésnek veszem, ha ihletet adhatok más alkotóknak. Fontosnak tartom azt is, hogy megmaradjon a kapcsolat a művészeti ágak között. A kihaló félben levő mesterségeket pedig a magam csekély eszközeivel próbálom megtartani, ezekhez készítem a szükséges munkaeszközöket. Ilyen például a kékfestő nyomófa, amivel a mintázzák az anyagot. Ide tartozik a mézeskalács ütőfa, a duda vagy a facipő is.

Víziszerkezete életnagyságú működőképes modell megismerteti, és bemutatja a rég elfeledett, technológiát, a vízikerék működését.

Bányászként nem volt része dicséretben, tiszteletben. Soha nem ismerték el a munkáját. Nem így a kézműves világban, ahol folyamatos inspirációt és dicséretet kap. 2000 óta 20 díjban részesült, szinte minden évben kapott valamilyen elismerést. 2002- ben a Népművészet Ifjú Mestere lett, és még abban az évben a Népi Iparművész címet is elnyerte, mindkettő mérföldkő egy művész életében. Amire büszke a Zilahy György-díj, amely a Magyar Művészeti Akadémia és a Tokaji Művésztelep elismerése. Minden évben csak kettő vagy három művész kapja meg. Többek között ezért is igen rangos díj. Másik nagy megtiszteltetés számára, hogy Nagyvisnyó Díszpolgára címet is megkapta.

Vállalkozásom elnyerte a "Zöld Vállalkozó különdíjat" Nagy öröm számára, hogy 2022.04 - óta az alkotások készítéséhez szükséges villamos energiát napelemes rendszer állítja elő. Ebben az évben kapta meg az Év Mestere Díjat is. A sikert szerényen kommentálta: jól esik a figyelem, de mindezt nem érhettem volna el a családom nélkül. A kisfiam folyamatosan ott van mellettem. Fúr- farag, én nem is tudok úgy dolgozni, hogy ne kalapáljon a háttérben, de nem is akarok Ez nagyon jó érzés. A feleségem Ildikó, pedig, ha ráér, szeretettel nézi a közös ténykedésünket.

„Az én múzsám mindenképpen a feleségem, Ildikó - vallja. Ő sarkalt arra, hogy a munkáimat mutassam be a világnak. Bennem ez fel sem merült, magamtól nem mertem volna megtenni a megfelelő lépéseket. Hosszú ideig kérettem magamat, nem volt meg az önbizalmam. Igen, Ildikó kitartása és türelmes noszogatása kellett nekem. Még a munkát, amivel az első kiállításra neveztem, is ő válogatta össze.”

A mai világban a fafaragónak jó üzletembernek is kell lennie, mert elismerésekből nem élhetne meg a család. Éppen ezért fontosnak tartja a reklámot, a kiállításokat és a kézműves foglalkozásokat, amelyekkel egyrészt népszerűsíti tevékenységét, másrészt a fiatalok lássák a kézművesség sikerének példáját. Évek óta tart kézműves foglalkozásokat az egri Waldorf-iskolában, ahol már olyan tanítvánnyal is büszkélkedhet, aki az ő hatására kezdett érdeklődni az alkotómunka iránt és már a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatója.

Lóránt nagyon fontosnak tartja a hagyományok ápolását, a népi mesterségek életben tartását. Sajnos manapság egyáltalán nem megbecsült dolog, amikor valaki a régi idők hagyományait, eszméit, érzésvilágát vagy stílusát görgeti maga előtt és minél többet igyekszik megtartani ezekből a kincsekből. Mégsem szegi kedvét, se nem tántorítja el a mai világ művészet-háttérbeszorító nézete. Minden nehézség ellenére szeret alkotni, boldogsággal tölti el, hogy azzal foglalkozhat, amit szeret. Láthatóan ő az a művész, aki akkor sem hagyná el a pályáját, ha a legmostohább körülményeket hozná az élet. Mottója: „Csak tedd, amit szeretsz, csináld, amiben hiszel, s a siker eljön szinte magától!”

Forrás: Gerencsér Kinga (2023): Környezetbarát játékok Faipari Tudományos Alapítvány Sopron. p.:100-101.
Nemzeti Parki Termékek Nagykönyve. Agrárminisztérium 2020, p.:
Tóth Lóránt fából faragott csodái - Netfolk: népművészet, hagyományok
Tóth Lóránt hivatalos honlapja:• Ezt írják rólam

Fotók: Tóth Lóránt fényképgyűjteményéből

Tetszett a cikk?