EGYÉNISÉG A SZAKMA SZOLGÁLATÁBAN: LUGOSI ARMAND

Lugosi Armand – az erdélyi Dicsőszentmártonban (ma Tarnaveni – Románia) – 1924. november 1-jén született. Elemi iskoláit és a gimnáziumot Bukarestben, ill. Budapesten végezte. Gépészmérnöki oklevelét a Budapesti Műszaki Egyetemen szerezte meg. 1944-től több budapesti vállalatnál dolgozott. Mint a Faipari Gépjavító Vállalat főmérnöke dolgozta ki a faipari gépek tervszerű megelőző karbantartási (a későbbiekben ismertebb nevén TMK) rendszerét.
A SZAKÍRÓ
Lugosi Armandnak 1954-ben jelent meg első jegyzete a Mérnöki Továbbképző Intézet kiadásában a „Faipari gyalugépek működése, kezelése és karbantartása”, amelyet 1956-ban a „Tervszerű megelőző karbantartás a faiparban” c. Csákány Sándorral közösen írt könyve követett. A gépek megelőző karbantartására, Lugosi üzemi tapasztalatainak hasznosítására a rohamosan fejlődő faiparnak nagy szüksége volt ebben az időszakban. A Faipari Tudományos Egyesület (FATE) szakfolyóirata, a „Faipar” 1957. évi 2. száma így méltatta a könyvet: „A faipari tervszerű megelőző karbantartás vállalataink egyik legégetőbb kérdése, amelyet több ízben tárgyaltunk lapunk hasábjain. A szerzők igen szakavatottan nyúltak ehhez a kérdéshez és sikerrel oldották meg a feladatot. A könyv úttörő munka a faipari területén. Legértékesebb része a faipari gépek karbantartásának, javításának és átadási metodikájának kidolgozása. A szerzők ezen a téren jó munkát végeztek és remélhető, hogy könyvükben ajánlott módszerek bevezetésével a faipari TMK-nak is komoly alapot adnak a vállalataink”.
Lugosi kutatói munkája mellett sokoldalú idegennyelv-ismeretére támaszkodva állandóan tanulmányozta a külföldi szakirodalmat és folyamatosan publikált. 1952-től jelentek meg szakcikkei, sorozatai, elsősorban a „Faipar” szakfolyóirat hasábjain. Ezek közül is ki kell emelni az 1960–61-ben „A faipari gépgyártás világszínvonala” c. kilencrészes sorozatot, amely a szakma számára az akkori viszonyok között számos meglepő újdonságot tartalmazott. A szaklap mellékleteként jelent meg 1972 és 1975 között a „Famegmunkáló gépek” mintegy 23 részes, majd a „Korszerű gépek és berendezések a faiparban” c. 6 részes, valamint a „Korszerű famegmunkáló gépek” 11 részes gépismertető sorozata 1981 és 1990 között. A Szabó Dénes által szerkesztett, 1963-ban kiadott Faipari kézikönyvben ő írta meg a „Famegmunkáló szerszámok és gépek” c. XVI. Fejezetet.1965-ben jelent meg Barlai Ervinnel és Gönczöl Imrével közösen írt munkája, „A furnér és rétegelt lemez gyártástechnológiája”, amelyben az ismert és legújabb technológiákat, gépeket, a faforgácsolás elméleti és gyakorlati ismereteit tárgyalták a fafajok, a kapacitásszámítások és az üzemszervezési feladatok mellett. 1963-ban újabb könyvvel jelentkezett.
Ez a „Fűrészipari technológia” c. hézagpótló, Bobok Lászlóval és Erdélyi Györggyel írt munkája, amely hosszú idő után először tárgyalta egységes szerkezetben az anyagtéri, a fűrészcsarnoki és a készárutéri technológiához alkalmazható korszerű gépeket és berendezéseket. A téma újszerű feldolgozását és kitűnő tárgyalási módját kihangsúlyozva, a Műszaki Könyvkiadó a szerzőket 1965-ben nívódíjban részesítette. Ötödik könyvének előszavában írta: „A könyvsorozat megírásával, az oktatási anyag logikus felépítésén, összefoglalásán és közrebocsátásán túlmenően rögzíteni és ismertetni kívántam, hogy századunk 60-as éveiben hol tartott a faipari szerszámok és gépek tudománya, keresztmetszetet adva az utókornak e szerszámok és gépek, készülékek világszínvonal- állásáról.” E hatalmas feladatnak úgy tudott eleget tenni, hogy szinte naprakészen ismerte a külföldi szakirodalmat, több mint kétszáz külföldi szerszámés gépgyárral tartott kapcsolatot. Európa szinte minden országában járt, amelyben jelentős faipari gép- és szerszámgyártás működött. Ebben nagy segítségére volt francia, olasz, német, angol és román nyelvtudása, mivel a leg több helyen az adott ország nyelvén tudot t tárgyalni a partnerekkel, előadást tartani, felszólalni a konferenciákon. Szerkesztői, szervezői munkájának – már üzemi tevékenysége melletti – egyik legnagyobb eredménye az 1976-ban kiadott 1095 oldalas „Faipari kézikönyv”. Ebben a 9.10. és 11. fejezetnek (42 ívnek) maga is a szerzője. A faipari szakemberek számára átfogó ismereteket tartalmazó kézikönyv 18 társszerzője a faiparos szakma akkori legelismertebb képviselője. Az 1977-ben nívódíjat kapott kézikönyv előszavában írta Lugosi: „A Faipari kézikönyv, másfél évi munkával készült el. Felépítésében, tartalmában az eredetileg kitűzött célt kívánta elérni: olyan kézikönyvet bocsátani a faiparban dolgozó szakemberek, mérnökök, technikusok, stb. rendelkezésére, amelyben az adott tárgykörben járatos szakember a folyamatokra vonatkozó adatokat és megoldási lehetőségeket talál.” Az egyetemi oktató és kutató Lugosi A rmand már 1959-től meghívott előadóként oktatta a Faipari géptant az Erdőmérnöki Főiskolán, majd 1962-től 1969-ig már az Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Mérnöki Karán. Mint főállású egyetemi docens adta elő ugyanezt a főtárgyat és további három tantárgyat is: Gépelemek I., II., Erőgépek, Biztonságtechnika. Gyurácz Sándor „A faipari mérnöki kar nag y jai” sorozatban Lugosi Armand munkásságáról az egyetemen, 2000-ben megjelent összeállításában a következőket írta: „Elévülhetetlen érdeme, hogy Magyarországon először és időt állóan szervezte meg a »Faipari géptan«, mint három féléves tárgy egyetemi szintű oktatását, építette fel az előadások anyagát, dolgozta ki a gyakorlatok tematikáját és rendszerét. Ebbeli munkájában jól hasznosítja ipari gyakorlatát, amelyhez kiváló előadói és rendszerező képessége járult. Említett tantárgyakhoz írott jegyzeteiből mérnökgenerációk tanultak és tanulnak még ma is.”. Tudjuk, hogy előadásai a hallgatók számára élményt jelentettek; kitűnő előadásainak, tanóráinak befejezését dübörgő taps kísérte. Akadtak hallgatók, akik még betegen is bementek meghallgatni előadásait. Sokak szerint 50 perc alatt az előadók közül a legtöbbet mondta el, adta át a hallgatóknak. Igen közvetlen ember volt, szeretett és tudott is vicceket mesélni. Nem szerette az egyetemi formaságokat, vizsgáztatásnál a tételeket. Lugosi arca mindig derűs, mosolygós volt, a tanórákon kívül jellemző volt szájában az elmaradhatatlan szivar. – állapította meg a 2015. évi emlékülésen dr. Csanádi Etele. Szakírói tevékenységének – mondhatni – megkoronázásaképpen 1987-ben jelent meg 822 oldalas összefoglaló munkája, a „Faipari szerszámok és gépek kézikönyve”. Ebben szisztematikus felépítésben tárgyalta Lugosi a faiparban ismeretes és használatos szerszámokat, gépeket, gépsorokat, kiindulva a forgácsolási módok alapjelenségeiből, a kinetikai viszonyok pontos feltárásából. Ezt követően foglalkozott a műveleteket végző gépek egyes alkatrészeinek, majd a teljes gépnek az ismertetésével, utalva a gépészetileg várható fejlődési irányokra is. Dr. Lugosi Armand 1990. május 28-án, életének 66. évében váratlanul hunyt el. Halálával a faipar egyik legjobb és legismertebb szakemberét és szakíróját veszítette el.

A LUGOSI ARMAND EMLÉKFÜZETEK
Nem véletlen, hogy életéről és gazdag munkásságáról először a Nyugatmagyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Kara (1980), majd a Faipari Tudományos Egyesület (2011) adott ki emlékfüzetet.
A LUGOSI ARMAND-DÍJ*
Lugosi Armandnak, a szakma legtermékenyebb szakkönyvírójának emlékére 1992-ben a Faipari Tudományos Egyesület megalapította a róla elnevezett díjat, amelyet a FATE vezetősége évente egy személynek ítél oda. A díj átadása az egyesület ünnepi, általában őszi közgyűlésén történik Sopronban. A díjjal 15 000 forint pénzjutalom és emlékplakett járt. Az egyesület vezetősége 1992 óta évente ítéli oda a Lugosi Armand-díjat a kiemelkedő szakmai publikációs tevékenységért. A FATE már 1984-ben Szerzői nívódíjat alapított a „FAIPAR” szerzői számára. Az évente három kategóriában (tudományos, műszaki, üzemi élet) kiadott nívódíj mellé 3–3000 forint pénzjutalom járt. Összesen 24 személy kapta meg; közöttük volt Lugosi Armand is.
*A 2015. évi Sopronban tartott Lugosi Armand-emlékülésre készített előadás anyaga.

AZ ELSŐ LUGOSI ARMAND-DÍJ TÖRTÉNETE
A veréb is énekes madár, csak levelezőn végzett mondás analógiájára: 1992-ben a „Faipar” egyik szerkesztőségi ülésének nagy kérdése volt, hogy ki kapja az első Lugosi Armand-díjat. Többen hosszasan gondolkodtunk, amikor felállt a levelezőn végzett faipari mérnök kollégánk (aki nem ismerte az egykori tanszéki súrlódási viszonyokat) és a jelen lévő Szabó Dénes professzor urat javasolta. Akkor – nekünk Dénes bácsi, autóbalesete után – nehézkesen felállt és nagyon udvariasan azt mondta: nagyon megtisztelő a javaslatod, kedves kolléga, de tekintettel arra, hogy Lugosi Armand a beosztottam volt és a köztünk lévő viszony nem mindig volt felhőtlen, kérlek benneteket, tekintsetek el ettől a javaslattól. Felmerült Dalocsa Gábor neve is. Végül az első Lugosi Armanddíjat a FATE vezetőségének határozata alapján Bakay István vegyész, a FAIMEI igazgatója kapta, akinek akkoriban jelent meg cikksorozata a faipar kemizálásáról a FAIPAR szakfolyóiratban.

AZ EMLÉKPLAKETT
A fából faragott emlékplakett átmérője 20 cm, körben az olajfa leveleiből font koszorúval. Körirata: Lugosi Armand Díj. A plakett közepén faragott rátét; körzőszár, derékszögű háromszög vonalzó, nyitott könyv, alatta körfűrészlap részlete látható. A körirat alsó része az adományozás évszámának utolsó két száma. A plakett hátoldalán olvasható a kitüntetett neve. A plakett először diófából készült, majd hársfából faragták.
Az Alapító Dokumentumból (1992): „Dr. Lugosi Armand tudós szakíróként, egyetemi oktatóként és gyakorlati szakemberként egyaránt a faiparos szakmák legnagyobb egyéniségei közé tartozott. Szakkönyvei,
publikációi ma is nélkülözhetetlen tudásanyagot hordoznak és nem hiányozhatnak egyetlen faipari szakember könyvespolcáról sem.
E nagy ívű pálya emlékének tisztelete mellett örízze ezen emlékérem Lugosi Armand példamutató emberségét, önzetlen kollégiális magatartását és a sors kegyetlen fintorain is mosolyogni tudó, örökös derűjét”. 9 „…a díjat azok a felsőfokú végzettséggel rendelkező szakemberek kaphatják meg, akik: tevékenységüket önállóan, vagy szerzőtársként írt szakkönyv, tankönyv fémjelzi, az eltelt idő alatt szakmai folyóiratokbanrendszeresen publikáltak, ismereteiket a felső és középfokú oktatás keretében, vagy szakmai továbbképző tanfolyamokon, előadásokon rendszeresen továbbadják a szakmai utánpótlás nevelése és a szakemberek szellemi színvonalának növelése érdekében”. Az 1990-es évek második felében a diófa plakettet felváltotta a hársfa. Elmaradt a pénzjut alom, majd a 2000-es évektől a faragott emlékplakett is. Napjainkban – a többi FATE-kitüntetéshez hasonlóan – kupát kapnak a Lugosi Armand-díjazottak is.

1967 és 1973 között adta ki a Műszaki Könyvkiadó önálló könyvsorozatát, amely a Faipari géptan teljes egyetemi anyagát tartalmazta.
Az egyes kötetek:
I 1. Faforgácsolás (1967)
I 2. Faipari gyalu- és marógépek és gépsorok (1969)
I 3. Faipari csiszológépek és gépsorok (1971)
I 4. A forgácsmentes alakítás gépei a faiparban (1972)
I 5. Forgácsoló szerszámokat karbantartó gépek (1973)

Felhasznált források:
Faipari Tudományos Egyesület dokumentumai „Faipar” 1952–1990 számai
Gyurácz Sándor (2000): Lugosi Armand élete és munkássága. (A Faipari Mérnöki Kar nagyjai). NyME FMK, Sopron.
Antalfi Eszter (szerk. 2015): Dr. Lugosi Armandra emlékeztünk halálának 25. évfordulója alkalmából. Magyar Asztalos 2015/7.
Tóth Sándor László (2011): Lugosi Armand élete és munkássága. (A fafeldolgozás nagyjai).
Faipari Tudományos Egyesület, Budapest. (dr. Tóth Sándor László, 2015. július)

Tetszett a cikk?