Szakma & Becsület

A Pál utcai fiúk tragikus sorsú főhőse, Nemecsek Ernő szüleivel Ferencvárosban, az akkori Rákos utcában lakott. Ez a jelenlegi Hőgyes Endre utca, melyen ballagva eszembe is jutott az egykori Molnár Ferenc-regény, de még inkább az abból készült filmváltozat. Miközben próbáltam feleleveníteni az utcára emlékeztető filmkockákat, meg is érkeztem a célhoz, Portré rovatunk következő szereplőihez. A múltidézés velük és általuk is folytatódott – igaz, korántsem ugrottunk vissza egy évszázadot, csak közel felet.

Tamás Árpád és felesége, Anna fogad nagyon kedvesen a régi építésű ház alatt kialakított pinceműhelyben, annak talpalatnyi kis irodájában. Pár másodperc alatt kiderül, hogy ez kétszeresen is családi vállalkozás. Egyrészt azért, mert Árpád tulajdonosként – Anna támogatásával – viszi a vállalkozást, másrészt pedig azért, mert mindez a tulajdonos édesapjának hagyatéka. A vállalkozás, a műhely, a gépek és a szakmai tudás egyaránt a bő tíz évvel elhunyt édesapa öröksége. – A nagyapám szintén ezen a területen dolgozott, ahogy az édesapám is, akit annak idején a feleségemmel együtt mi beszéltünk rá, hogy váltsa ki az ipart és próbáljon önálló vállalkozóként boldogulni – mondja Tamás Árpád, aki mielőtt folytatná, elnézést kér, de muszáj befejeznie, hiszen ügyfél érkezett. Miközben kint tárgyalnak, a felesége veszi át a szót, így tőle tudom, hogy a vállalkozásindítás 1982-re datálható. Emlékezetes dátum ez a család számára – neki pedig különösen. – Varrónőként végeztem, de a műszaki érdeklődés, meg persze a vállalkozás segítése odáig vezetett, hogy magam is beálltam a marógép mellé, az érkező asztalosok nem kis meglepetésére és megdöbbenésére. Persze férjem anyukájának a segítsége is kellett, hogy elindulhasson a családi vállalkozás. A férjem 1984-ben csatlakozott hivatalosan is a vállalkozáshoz, hozzám hasonlóan ő is fejest ugrott az ismeretlenbe. Az apósom persze nagyon boldog volt, hiszen tudta, hogy az általa megkezdett munkának lesz folytatása.

SZAKMAI FOGÁSOK 

Minden szakmai tudást igyekezett átadni, ami persze nem kevés időbe telt. Nem a fogadókészség hiánya, hanem a szakmai fogások nagy száma miatt. Nem csupán az édesapa tanítgatta a fiát, hanem a nagypapa is, aki még nyolcvanéves korában is be-bejárt a műhelybe reszelgetni egy kicsit. – Édesapám is a haláláig dolgozott, 70 évesen hagyott itt minket – mondja szomorúan az időközben visszatérő tulajdonos, aki azonban, amikor az édesapjáról beszél, azt érezhető büszkeséggel teszi. – Apám emléke miatt csinálom…

S hogy mit is? Immáron lassan három és fél évtizede gyártanak faipari gépi szerszámokat, magyarországi és Európai Unión belüli megrendelőik megelégedésére. Mottójuk öt szóban foglalható össze: kedvező ár – minőség – gyorsaság – garancia. Az első kijelentéshez nincs mit hozzátenni, ha csak azt nem, hogy sokan eleinte azért tartottak tőlük, mert túl olcsónak találták. Aztán a minőséggel sikerült bizonyítaniuk… Szerszámaik puha- és keményfa megmunkálásához készülnek: az ultrahangkezelt szerszámacélból gyártott szerszámaikra jellemző az éltartósság és a többszöri élezhetőség. S mivel ezeket a szerszámokat nem kell nagy fordulaton pörgetni, ezért még biztonságosabbak – ráadásul kézi és gépi előtolással egyaránt használhatóak. 

A szerszámok elkészítésének vállalási határideje akár 10, az ablakgyártó garnitúrák esetén 15 munkanap is lehet, sürgős esetben azonban a gyorsabb teljesítés is megoldható, hisz tudják, hogy az asztalosoknak is tartaniuk kell a határidőket, ők sem várhatnak hónapokat egy-egy szerszámra. Szerszámaikra rendeltetés szerinti használat esetén garanciát is vállalnak. Büszkék arra, hogy szerszámaik fejlesztésével – no meg persze a mottóban foglaltak maximális betartásával – sikerült elérniük: külföldi, neves szerszámgyártókkal is fel tudják venni a versenyt.

– Motivál, amikor egy acéldarabból értéket tudunk előállítani – fűzi hozzá Árpád. – Ráadásul, nem elég, hogy alkothatok, méghozzá egyedi dolgokat, másoknak ezzel még örömet is tudok okozni. Boldoggá tesz, ha valakinek ily módon tudok segíteni. Barkácsoló kisemberektől kezdve vállalkozó asztalosokon át nagy cégekig, minden kategóriában vannak megrendelőink – szerencsére szép számmal.

TANÁCSOS A JÓ TANÁCS

– A szerszámokat megrendelésre készítjük, akár faminta vagy egy méretezett skicc alapján is. Fő profilunk a marókések gyártása, de szép számmal gyártunk felsőmarókat, dugózó és forstner fúrókat… Sokszor kihívás elé állítanak minket megrendelőink különleges, egyedi szerszámigényükkel, de mi szeretjük a kihívásokat.

A megrendelésre gyártott szerszámok mellett vállalják faipari szerszámok, körfűrészlapok, fúrók, felsőmarók, gyalugépkések élezését. Szívesen segítenek láncfűrészek, fűnyíró kések, sövényvágók, húsdaráló kések, henteskések, kardok élezésében is, de a repertoárba az esztergályos munkák is beletartoznak. Ahogy a szakmai tanácsadás is.

– Számos érdekes esetet tudnék feleleveníteni, amely vagy a megrendelő vagy a felvetett téma, illetve a megrendelés miatt volt emlékezetes – jegyzi meg Árpád. – Vagy azért, mert ezzel kezdődött minden: az azóta már megszűnt Vasért Vállalat több ezer darabos körfűrészlap-megrendelése vitte a nyolcvanas években a prímet. A közelmúltból pedig a Siemens számára készült felsőmarókat említeném, amelyre azért vagyok különösen büszke, mert nagytételben, a megelégedettségükre dolgozhattam. Érdekes volt az is, amikor egy kilencvenes éveiben járó asztalos azt tanácsolta a termékeket teakfából készítő nagyvállalkozó fiának, hogy keressen meg engem, s csináltasson velünk szerszámokat. El is készítettük, s mivel én minden esetben kiszámolom az optimális fordulatszámot, azt javasoltam számára, hogy maximum háromezres fordulattal dolgozzanak. Az asztalosa nem volt hajlandó erre lemenni, ami persze a szerszám meghibásodásához vezetett. Újra felkeresett, az ismételt meggyőzés után már ő is hatni tudott a szakemberére, így élezés nélkül megcsináltak három kamionnyi árut. Általánosságban egyébként azt mondhatom, hogy a vágóél sebességét puhafánál 40–50 méter/másodperc közé érdemes belőni, míg keményfánál nem szabad 40 fölé menni.

AZ ÜGYFÉL A LEGFONTOSABB

Miközben a szakmai tudás folyamatosan fejlődik, a berendezéseik kis túlzással ugyanazok, mint a kezdet kezdetén. Érdekesség, hogy vannak saját gyártású célgépeik, melyeket speciálisan fejlesztettek ki, s persze folyamatosan figyelnek a minőségi fejlesztésekre. Családi vállalkozásról lévén szó, megtehetnék, hogy éjt nappallá téve folyamatosan dolgoznak, ám ezt két okból sem teszik. Egyrészt, a pinceműhely nem is tenné lehetővé, hogy késő este vagy hétvégén tevékenykedjenek, hiszen a munkájukkal járó zajhatást ezen időszakokban aligha tolerálnák a házban élők. Másrészt pedig azért sem szeretnék a folyamatos munkavégzést, mert pontosan tudják és érzik, hogy pihenésre és feltöltődésre lehetőséget biztosító hosszabb leállás nélkül nem működne a dolog. A telefonon és e-mailben érkező megkeresésekre azonban ilyenkor is gyorsan reagálnak. Hiszen az ügyfél a legfontosabb… A beszélgetés során többször is elhangzott, hogy viszonylag kevés ember akad, aki azzal foglalkozhat, amit valójában szeret. – Mi ilyen értelemben is szerencsések vagyunk – mondja mosolyogva Árpád. – Az persze önmagában aligha lenne elég, ha csak szeretnénk, amit csinálunk. A szakma szeretetén túl szakmai tudás is kell hozzá, s persze a maximumra való törekvés. Meg persze emberség és becsületesség, ami hosszú távon kifizetődik.

HÁROM A FACEBOOK

Árpád és Anna két gyerekkel büszkélkedhet, ám sem a fiuk, sem a lányuk nem tervezi a jövőjét a vállalkozásban, így aztán egyelőre kérdéses, mi lesz majdan a faipariszerszám-gyártó cég sorsa. – A kétéves fiúunokámon észrevettem a műszaki érdeklődést, még az is lehet, hogy ő viszi tovább a műhelyt. Végül is, miért ne? – neveti el magát Árpád. Egy négyéves lányunoka is megszépíti a nagyszülők életét, de persze az unokázás gyakorta feladatot is ró Annára, aki a családi ügyek mellett foglalkozik a vállalkozás marketingtevékenységével, ezen belül például a honlappal (www.faipariszerszam.hu), ezen kívül kapcsolatot tart az ügyfelekkel, a megrendeléseknek megfelelően rajzokat készít, meg persze intézi a cég ügyes-bajos dolgait. S közben facebookozik. S nem csupán szórakozásból. Tamás Árpádné ugyanis három Facebook-csoportot is működtet. Közel háromezer tagot számlál a 2010-ben útjára bocsátott Asztalosok – szakmai csoport, amely zárt közösségként próbál teret adni a szakmai felvetéseknek, igencsak hasznos – és aktuális – témákat, megoldásokat, tanácsokat, vitalehetőséget szolgáltatva a csoport tagjainak. Sokszor szóba kerül például a szakmai képzés milyensége, és a jól működő, szakmát összefogó és támogató szövetség szükségessége. – Eleinte csak szórakozásból csináltam, s nem titkoltan a vállalkozásunk népszerűsítését szem előtt tartva – meséli Anna –, aztán egyre összetettebbé vált a történet, így komoly szabályrendszert kellett megalkotnom a csoport szakmaisága és zavartalan működése érdekében, de persze ilyen létszám mellett ezt nem egyszerű koordinálni. 2014-ben aztán elindítottam az Asztalost keresek Facebook-oldalt, amely egy nyilvános csoport – és azt gondolom, már az elnevezés is magában hordozza a létrejöttének okát és lényegét. Ez a csoport közel kilencszáz tagot számlál. Néhány hónappal ezelőtt pedig létrehoztam a Faipari adok-veszek zárt csoportot, ahol a taglétszám már meghaladta a hétszázat.

A hétszázát! Ezt már én teszem hozzá, s közben nem Nemecsekre gondolok, hanem az előbb megismert vállalkozás üzemeltetőire, akik hozzáértésükkel és szakmaszeretetükkel, s nem utolsósorban emberségükkel és becsületességükkel példaként szolgálhatnak mindannyiunk számára.

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?