Művésze a fának

Az Ezredforduló Kézművesmestere családi hagyományt is ápol azzal, hogy neves fafaragó művészként, elismert asztalos belsőépítészként ér(t) el példátlanul eredményes életpályát. Schreiner Károly a fa tiszteletét és szeretetét fejezi ki aprólékos alapossággal végzett munkájával, melyben a hagyományok ápolása ugyanúgy tetten érhető, ahogy a természetességre törekvés is.

A Schreiner család és a fa viszonya évszázadokkal korábban kezdődött. Az anyai ág felmenői között kádárok voltak, szerszámaik egy része az 1600-as évekből a mai napig megmaradt. Az ősök a nagyrédei gróf hordóüzemében dolgoztak a Bakonyban, a mai Réde községben. Leszármazottjaik majdan a XIX. század vége felé Amerikában próbáltak szerencsét, ahol azonban szerencsétlenség érte őket.

Egy üzemi robbanásban a család tagjai életüket vesztették, egyedül történetünk főhősének nagypapája élte túl – még gyermekként – a tragédiát. Őt a rokonok hozták haza és nevelték fel. Innen pedig már csupán kétgenerációs lépést jelent, mire az asztalosmester édesapán át eljutunk Schreiner Károlyig, kinek pályaválasztásában a genetika mellett minden bizonnyal az is szerepet játszott, hogy az asztalosműhely zaja és a fa illata gyerekkorának mindennapjait jelentette.

Ez azonban aligha lett volna elég ahhoz, hogy a háromgyermekes fiatalember ma már neves fafaragó művészként és asztalos belsőépítészként, valamint az immáron a határainkon túl is ismert Schreiner Fa- és Kézműipari Kft. tulajdonosaként legyen ismert és elismert. Szakemberek szerint fantasztikus keze és érzéke van a rajzoláshoz, a faragáshoz, miközben gondolkodásban és szervezésben is élen jár, ami egy vállalkozó esetében cseppet sem elhanyagolható szempont.

ŐRSÉG UTÁN, ŐRSÉG HELYETT

Bár gyerekkorában számos rajzpályázatot nyert, no meg rengeteget faragott (10–12 évesen már kisebb bútorokat is…), vagyis biztosan haladt az apai szakma irányába, ám ezzel együtt is volt az életének egy olyan meghatározó élménye, amely mindent eldöntött, s amely onnantól kezdve tevékenykedésében az alkotás öröme mellett a tudatosságot is magában hordozta.

– Egy őrségi kirándulás alkalmával nagyon megérintettek azok a szobrok, melyeket egy figuratív munkákat készítő idős fafaragó mester készített. Igazából onnan kezdve fejlesztettem autodidakta módon a faragási ismereteimet – tudtuk meg Schreiner Károlytól, aki az asztalosszakmában 1998-ban mestervizsgázott.

Károly egyébként azon kevesek közé tartozott, aki a sorkatonaság idején is a munkájának élhetett. A rendszerváltás idején kapóra jött a fafaragó fiatalember, aki a kiképzés után „nagyüzemi” mennyiségben faragta ki az új magyar címert. A leszerelés után folytatódtak a tanulás, a próbálkozás évei – mindvégig a minőség jegyében.

– Ha a kilencvenes évek vége felé nem lettek volna értő, igényes és persze fizetőképes külföldi megrendelőim, alighanem zátonyra futott volna a fafaragásra alapozott vállalkozásom. Az idő tájt folyamatosan vizsgáltam, hogy számomra az asztalosság, a fafaragás vagy a falusi turizmus jelenthet-e kitörési pontot. Maradtam az előbbi kettőnél…

Schreiner Károlyról tudni érdemes, hogy fafaragó műhelyéből csakis olyan termékek kerülnek ki, melyeket a Népi Iparművészeti Tanács zsűrizett. Vannak remekmű díjas munkái, több vásárdíjat is szerzett, 2000-ben pedig elnyerte az Ezredforduló Kézművesmestere címet

MEGKOMPONÁLT ÉCSI BIRTOK

A Pannonhalmi Főapátságra néző, csodaszép écsi birtok egy olyan tudatosan „megkomponált” hely, ahol minden négyzetméternek megvan a maga szerepe. A családi ház mellett egy modern „látványműhely”, a tulajdonos számára kialakított kisméretű – külvilágot kizáró – alkotóhelyiség, a faanyagok szakszerű tárolására szolgáló raktár, no meg a gyerekek részére kialakított kicsiny kézműves műhely mellett egy vendégház is található, amely ideális színhelye például egy alkotótábornak.

Merthogy imádja a kíváncsi tekintetű fiatalokat, mivel látja bennük a fogékonyságot a fa és a faragás iránt, egyben a művészet folytonosságának csíráját. Schreiner Károly amellett, hogy csúcsra járatja vállalkozását, az oktatásból és a művészet pártfogolásából is kiveszi a részét, miközben társadalmi funkciókat is elvállal, így például vezetőségi tagja a kézműveskamarának.

ZSŰRIZETT ALKOTÁSOK

Schreiner Károlyról tudni érdemes, hogy fafaragó műhelyéből csakis olyan termékek kerülnek ki, melyeket a Népi Iparművészeti Tanács zsűrizett. Vannak remekmű díjas munkái, több vásárdíjat is szerzett, 2000-ben pedig elnyerte az Ezredforduló Kézművesmestere címet. A negyvenes éveinek elején járó mesternek mára már kialakult az a vevőköre, amely elismeri és megbecsüli a precíz alapossággal készített munkáit, legyenek azok használati tárgyak, szobrok, vagy éppen bútorok. Két dolog úgyis összeköti ezeket: a fa és annak művésze…

Tetszett a cikk?