Azok az aranykezű gyerekek

Kétszeresen is rendhagyó e mostani Mesterportré rovatunk. Először is egy helyett kettő főszereplővel fognak találkozni. Egyébiránt pedig nem a hoszszas szakmai életút adta az alanyi jogot a Mesterportréban való részvételhez – hiszen mindketten nagyon fiatalok –, hanem valami egészen más: a versenyhelyzetekben való helytállás.

Mostani két beszélgetőtársam szakmában eltöltött életútját nem tudnám hosszasan sorolni. Már csak azért sem, mert ketten együttvéve sincsenek 50 évesek. Nagy Ádám János és Simon Krisztián nemrég hagyták el az iskolát, ám nevüket egy csapásra megismerte a faiparos szakma. A két fiú ugyanis a legfényesebb érmet követelte ki magának a EuroSkillsen, a szeptemberben Budapesten megtartott szakmák európai versenyén. És nem csak követelte, meg is kapta: Krisztián a bútorasztalos-szakmában, Ádám pedig az épületasztalos-szakmában lett aranyérmes. Ő ráadásul a nemzet legjobbja kitüntetést is hazavihette. Említsük meg a mentorokat is! Babanecz Csaba az épületasztalos-szakmában volt a felkészítő tanár (aki szintén részt vett a beszélgetésünkben), míg Fekete Zoltán a bútorasztalos-szakmában végezte a mentori munkát.

A záróceremónia örömittas pillanatai

MIBŐL LESZ A CSEREBOGÁR…?

– Fiúk, honnan indult az a motiváció, hogy ti a szakmatanulás mellett még a megmérettetést, a versenyhelyzeteket is fontosnak tartottátok?

– (N. Á. J.) Már gyerekkoromban is mindig szerettem barkácsolni, úgyhogy amikor leérettségiztem, volt bennem igény egy kézművesszakma elsajátítására is. Ekkor még Székesfehérváron laktam, így beiratkoztam a Vörösmarty-iskolába és kitanultam a bútorasztalos-szakmát. (Az intézmény a Székesfehérvári SZC Vörösmarty Mihály Ipari Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája – a szerk.) A duális képzés keretében a Sárvári Asztalosipari Kft.-nél töltöttem a szakmai gyakorlatot, ahol a mester fia, Sárvári Ádám volt az, aki maga is versenyzett korábban, és engem is igyekezett ebbe az irányba terelni. A 2014-es és 2016-os EuroSkills hazai válogatóján is elindultam, de ott kiestem. Már maga a válogató is egy elég kemény küzdelem: a budapesti versenyen például 42-en indultunk el, és a második fordulóba már csak kilencen mehettünk tovább. Ez alkalommal végül pedig nekem sikerült továbbjutni a harmadik fordulón s így magyar színekben indulni. A felkészülések során korábbi versenyfeladatokat vettünk elő Csabával, illetve az idei versenyfeladatot, az ablakkeretet is kilencszer készítettem el, minden alkalommal jelentős változtatások mentén. Csaba mindig ott volt a sarkamban és figyelmeztetett a lehetséges hibákra. Utólag visszatekintve nagyon hálás vagyok ezekért, mert így jó előre pontosan tudtam, hogy mire számíthatok a nagyon szigorú zsűrizésnél. Egyébként itt kell megjegyezni, hogy a dán és a spanyol szakértő, valamint a Csaba által beterjesztett feladatok közül végül a magyar korona egy részletét is bemutató ablakkeret lett a nyertes s így a versenyfeladat. Ez a teljesítmény szintén Csabát dicséri.

A EuroSkills Budapest versenye 27 szakmában folyt 28 ország fiataljai között

– Ádám, úgy tudom, hogy te érettségi után adtad a fejedet a szakmatanulásra. Mi motivált ebben?

– Ez egy elég nehéz feladvány volt nekem. A szüleim ugyanis mindketten egyetemet végeztek, és ugyanezt várták el tőlem is. Én azonban belül mindig azt éreztem, hogy nincs szükségem a diplomára. Később, a szakmai vizsgáim után a Soproni Egyetemmel is bepróbálkoztak, de oda sem szerettem volna menni. Nekem nem ez az utam.

– Most mit mondanak a szülők?

– Természetesen örülnek, már nem akarnak helyettem dönteni. Én pedig örülök, hogy így alakult.

– Krisztián, ha jól tudom, versenyzés tekintetében nálad egy SZKTV jelentette az első mérföldkövet. Vagy esetleg még korábbra datálódik, amikor próbára akartad tenni magad?

– Már alsó tagozatban is szerettem pl. matekversenyekre járni. S miután pontosan tudtam, hogy asztalos szeretnék lenni, pályaválasztáskor a Táncsicsba mentem továbbtanulni. (Veszprémi Szakképzési Centrum Táncsics Mihály Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája – a szerk.) Az itt szervezett SZKTV-n indulva ismerkedtem meg Csabával, aki aztán mesélt nekem a szakmai versenyek világáról. Ekkor döntöttem el, hogy komolyan szeretnék ezzel foglalkozni. Miután a Szakma Sztár Fesztiválon 16 évesen megnyertem az asztalosversenyt, a nyereményem az volt, hogy kiutazhattam a 2016-os göteborgi EuroSkills versenyre, megfigyelőnek. El kell mondjam, az a hangulat óriási lendületet adott nekem. Aztán várnom kellett két évet, mivel a versenyzéshez 18 év az alsó korhatár. Csaba és Fekete Zoltán közreműködésével én is ugyanúgy végigjártam a három fordulót, ahogy azt Ádám is elmondta, s végül így kerültem be a EuroSkills Budapest versenyre.

FIATALSÁG. BOLONDSÁG?

– Mit üzennétek a korosztályotokban lévő asztalostanulóknak: vajon megéri, hogy ilyen sok erőfeszítést vállaljanak és áldozatokat hozzanak egy-egy versenyre jelentkezéssel?

– (N. Á. J.) Teljes bizonyossággal elmondhatom: egy fantasztikus érzés megmérettetni magunkat a többiekkel, akár európai vagy világviszonylatban is. Úgyhogy, ha el tudja hinni magáról az ember, hogy ezt meg tudja csinálni, ha érzi, hogy igenis képes rá, akkor én csak bátorítom, tegye is meg!

– (S. K.) Ha megvan valakinek az affinitása a szakma felé, akkor szerintem három dolgot kell szem előtt tartani: szorgalom, kitartás, alázat. Aki ezt a három lelki tulajdonságot elsajátítja, illetve maximálisan a szakmája felé fordul, bármit elérhet, amit csak akar.

– Pillantsunk a jövő felé! Mit szeretnétek tenni az elkövetkező 2–3 évben?

– (N. Á. J.) Saját céget szeretnék alapítani, egyedi bútorok gyártására. Emellett pedig a versenyekre való felkészítésekbe szeretnék belefolyni, hogy tudjam a fiatalokat bátorítani, motiválni.

– (S. K.) Először is a 2019-es oroszországi WorldSkills világversenyen szeretném megmérettetni magamat. A felkészülésig van még három hónapom, addig visszamegyek a munkahelyemre dolgozni. A verseny után pedig faipari mérnöknek szeretnék tanulni a Soproni Egyetemen. A későbbiekben pedig én is egy vállalkozás elindításában gondolkodom.

Fekete Zoltán, Simon Krisztián, Babanecz Csaba és Nagy Ádám János

OKTATÓI SZEREPVÁLLALÁS: A TEHETSÉGEK INSPIRÁLÁSA

– Csaba, hozzád fordulok, hisz nyilvánvaló a kulcsszereped a fiúk felkészítésében…

– Ez nem kizárólag az én érdemem. Kollégámmal, Fekete Zoltánnal együtt közösen végeztük a felkészítést. Ezen túl a tanári összefogást és a szakműhelyek támogatását is szeretném hangsúlyozni. Krisztián kapcsán például meg kell, hogy említsem Büki Gyöngyi kolléganőmet, aki a válogató előtt folyamatosan érdeklődött a jelentkezési lehetőségekről és motiválta a gyerekeket. Ádám esetében pedig a már említett Sárvári asztalosdinasztia jelentett biztatást és követendő példát. Óriási köszönet érte. S azt nagyon kihangsúlyoznám, hogy az elméleti és gyakorlati tanárok igenis ragadják meg a lehetőségeket, és nevezzék be a rátermettebb diákjaikat a szakmai versenyekre! Ilyen megmérettetés lehet az SZKTV, vagy éppen a Magyar Asztalos szerkesztősége által szervezett Magyar Aszatlos Tanulmányi Verseny is. Ami pedig a Skills versenyeket illeti: itt 18 év az alsó korhatár, tehát 17 éves kortól lehet jönni a válogatókra, akár közvetlenül is. A felső korhatár pedig a világversenyeken 22, míg a EuroSkills versenyeken 25 év. Ez az oka egyébként annak, hogy a most 25 éves Ádám már nem tud indulni a jövőre, Kazanban megrendezésre kerülő világversenyen. Itt is megragadom az alkalmat és felhívom a figyelmet, hogy az épületasztalos-szakmában egy válogatóversenyt fogunk tartani, várhatóan jövő év elején. Ide lehet még jelentkezni.

– A Skills versenyeken évek óta rendre szép eredmények születnek az asztalosszakmában. Mi ennek a titka?

– (B. Cs.) Csapatként gondolkodni és működni. Ezt határoztuk el Zolival annak idején, amikor 2008-ban elindítottuk az asztalosok SZKTV és Skills versenyekre való felkészítését. Ezek fontosak a versenyzőknek, a szakértőknek, a jelen lévő felkészítőknek, sőt, a szponzoroknak is. Természetesen ebbe a csapatba alanyi jogon a régebbi versenyzők is beletartoznak. Ezért aztán visszajárnak, hogy ők is segítsék a felkészülést és a versenyt, illetve bátorítsák a versenyzőket. Ádám is részt fog venni a mostani válogatóversenyen, és a zsűriben is vállal tisztséget. Annak külön örülök, hogy a budapesti Skills versenyen az összes korábbi versenyző jelen volt, és valamilyen formában segítette a csapatmunkát. Az egyik szponzorunk, Kopasz Anikó szokta azt mondani, hogy ez egy család.

– Lehet ezt másképp is csinálni, csak hát nem érdemes…

– Igen, ez különösen fontos: nem versenyistállót akarunk működtetni, hanem azt szeretnénk elérni, hogy emberként tudjon mindenki jelen lenni. Ezért nekünk a kapcsolatok, a lelki viszonyulások is fontosak. Több korábbi versenyzőtől hallottam már, hogy az élete egy meghatározó részének tekinti, hogy ebben a csapatban lehet.

– (N. Á. J.) Szeretném itt megemlíteni, hogy a felkészüléshez hozzátartozott a pszichológusokkal végzett munka is. Ők segítették feldolgozni a stresszt, a felmerülő félelmeket, hogy aztán kellően motiváltak tudjunk lenni. Nekem ez nagyon sokat segített.

– (B. Cs.) A mostani verseny alatt is többször megemlítettem, hogy Ádám és Krisztián mindvégig fejben is jelen volt. Ez konkrétan hozzájárult Ádám első helyéhez. Történt ugyanis, hogy az orosz versenyző, bár jól indult, a felkészítője elmondása szerint a második napon nagyon ideges lett, aminek az lett a következménye, hogy onnantól kezdve sok hibát követett el. A 7,5 hibaponttal pedig el is úszott neki a győzelem esélye. A lelkiekben való felkészültség legalább olyan fontos, mint a szakmai. Az élmezőny már erről szól.

A felkészülések során elért sikerek egyik titka a barátság

Nemcsak a versenyeken, hanem a hétköznapi, ám nem középszerű munkavégzésnél is – tenném hozzá Csaba utolsó mondatához – de már csak interjún kívül. Csak így tovább, fiúk!

Képek
Tóth Norbert, Mudra László, Gergely Máté (Eurolex Consulting Kft.)

Ezúton szeretnénk megemlíteni azokat, akik elméleti és gyakorlati tanárként – az oktatási intézményekben és a képzési helyeken egyaránt – hozzájárultak a versenyzők eredményeihez.

Krisztián részéről:

Kajtár Jenő
Sanda András
Büki Gyöngyi
Kiss László

Ádám részéről:

Horváth Gábor
Árpási József
Varga Ilona
Németh István
ifj. Sárvári József és fia, Ádám

A EuroSkills verseny szervezője a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara. Az épület- és bútorasztalos-szakma szponzorai a H-Didakt Kft., a Festool Magyarország és a Budapesti Komplex Szakképzési Centrum. Felkészítő központ a Budapesti Komplex SZC Kaesz Gyula Faipari Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája.

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?