Munkavégzés: Alkotni elrendelt időkorlát nélkül

Azt mondta nekem, hogy neki nincs százfős vállalkozása, miért is szerepelne az újság Mesterportré rovatában. Majd a beszélgetésünk alatt kiderült, hogy a felületkezelés minősége azért nagyon fontos része a gyártásnak, mert az lesz a kapocs a bútor és az ember között. Megtudtam tőle azt is, hogy a bútorokon alkalmazott díszítő festészet a bútorgyártás haikuja. Meg azt is, hogy azért érzi magát sikeresnek, mert a lelki béke adja neki a napi elismeréseket, és az a tudat, hogy szabadon alkothat – olyan dolgokat, amiket szeret. Hát ezért. Beszélgetőtársam ezúttal Erszinger Erik.

Egy kapott telefonszámot hívogatva igyekszem őt utolérni – ősz óta már jó pár alkalommal, hasztalanul. Olyan elfoglalt, még visszahívni sincs ideje. Ha pedig így van, nincs is miért erőltetnem ezt a találkozást – tanakodok magamban. Itt valami még sincs rendben – folytatom a gondolatmenetet magammal –, hiszen aki a Kozmában, a végzős diákok munkáiból megrendezett kiállítás díszvendégeként japán szamurájkardokat is kiállított, nos, az az ember a szakmán túl nemcsak szereti a keleti kultúrákat, de ismeri is – legalábbis, ami a fegyelmezettséget és az odaadást illeti. Úgyhogy ismét nekirugaszkodok a kutakodásnak, és hamarosan új telefonszám kerül elő: még kettőt sem csörög, barátságos hang szól bele. Pillanatok alatt értjük egymást, és alig pár nap múltán már háza udvarának árnyas kiülőjében beszélgetünk.

– 1994-ben szereztél technikusi oklevelet a BKSZC Kozma Lajos Faipari Szakgimnáziumban, az akkor még faipari technikumban. 25 év már okot adhat arra, hogy az ember egy pillanatra megállva értékelje az eddigi szakmai/emberi életútját. Te hogyan látod ezt?
– Nálam az elmúlt 25 év éppúgy a tanulásról szólt, mint ahogy a következő negyed évszázad is a tanulás jegyében kell, hogy teljen. Magyarán nem érzem azt, hogy ez idő alatt teljesen kiforrottam volna magamat, bár hozzáteszem, hogy a helyemen vagyok. A technikum egy nagyon meghatározó dolog volt az életemben. Nemcsak egy szakmát tanítottak meg nekem, hanem egy olyan szemléletmódot is, hogy azt csináljam, amit szeretek, és szeressem azt, amit csinálok! Ehhez pedig a tanulás, ha úgy tetszik, önmagam fejlesztése szorosan hozzátartozik. Például, bár mindvégig a szakmámban dolgoztam, elkezdtem foglalkozni a festészettel is. Egy-egy festett motívumot gyakran beleépítek az olyan bútortervbe, aminek az elkészítésével engem bíznak meg. Frissen végzett faipari technikusként, mivel sem gépparkom, sem pénzem nem volt, elkezdtem bútorrestaurálással foglalkozni. Kezdetnek nagyon jó volt, de idővel már korlátként éltem meg azt, hogy semmilyen ötletet, fantáziát nem vihetek bele a munkámba, hiszen az eredeti állapot visszaállítását várták tőlem. Úgyhogy egy nagy álmom megvalósításába, egy bútortervező és -gyártó stúdió létrehozásába kezdtünk, pár velem végzett sráccal. Éttermek, üzlethelyiségek berendezéseit valósítottuk meg, ami elég jól is ment, ám egy idő után itt is úgy éreztem, hogy csak egy eszköz vagyok a pénzes ügyfelek kénye-kedve szerinti elképzeléseinek formába öntésében. Kiszálltam ebből is. Ezek után egy tervezőirodát alapítottam, ahol alvállalkozók bevonásával készültek a bútorok. Itt a szervezések, ügyintézések, papírmunkák miatt nem tudtam a tervezésre figyelni. Ezeknél a munkáknál valahogy mindig azt éreztem, hogy olyan helyre támasztom a létrát, ahová nem akarok felmászni.

A rozsdaeffekt tovább fokozza a tárolószekrény egyediségét

A GONDOLAT SZABADSÁGA

– Mit jelent számodra a siker?
– Talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy amikor a gondolataim szabadok lehetnek. Akkor érzem ezt a szabadságot, amikor nem kényszerűségből kell legyártanom egy bútort, hanem, amikor alkothatok. Egyik megrendelőm szavait kell most idézzem! Azt mondta nekem, amikor elkészültem a neki szánt munkámmal, hogy ennek a bútornak lelke van. Igen, talán ez a legfontosabb! Az, hogy a luxust nem a kiválasztott alapanyagok jelentik, hanem azok a finom utalások, amiket egy festett díszítés vagy a bútoron lévő, apró részletekig kidolgozott praktikus megoldás jelentenek. Szóval a siker nekem azt jelenti, hogy az ember nyugodtan és örömmel tudja csinálni a munkáját. Ehhez nekem nem kellenek a külsőségek. Nem számít, hogy milyen autó áll a garázsban, vagy, hogy milyen társasági körökben mozgok. Értékesebb számomra az, hogy amikor alkotni akarok, akkor azt szabadon, korlátok nélkül tehessem. Ahhoz, hogy ezt az alkotói munkát össze tudjam egyeztetni a családi életemmel, Ausztriában vállaltam munkát immár 8 éve, ahol is felületkezeléssel foglalkozom. Pontosabban felületi effektek kitalálása a feladatom, amelynek a megvalósítására egy csapatot bízott rám a bútorgyártással foglalkozó osztrák cég vezetése. Itt aztán kiélhetem az alkotói szabadságomat. Ráadásul mindezt teher nélkül! Nekem ugyanis mindig teher volt a cégvezetés, az irányítás.

A modell minden porcikája egy létező hajó pontos kicsinyített mása

– Ebben a kijelentésedben az őszinteség mellett óriási belátás van jelen. És ez a belátás nemcsak megszabadítja az embert a saját maga teremtette kudarcoktól és kínszenvedésektől, de képes vezetni a kiteljesítés felé is. Platón ezt úgy fogalmazta meg, hogy az igazság az, amikor minden a helyén van.
– Amikor a szakmámból adódóan korábban faipari termékek kereskedésével is foglalkoztam, akkor nem ment a szekér. Úgy érzem, hogy kaptam egyfajta tehetséget, kézügyességet az élettől. Ha ezt hasznosítva cselekszem, akkor minden rendben van, de nekem nem az a dolgom, hogy kufárkodjak, kalmárkodjak. Meg kell becsülnöm a kapott tehetségemet, mert ha nem használom ki, ha ezzel nem adok át értékeset az embereknek, akkor valójában pazarlok.

AZ ANYAGBAN MEGBÚJÓ LELKISÉG

– Máris adódik a kérdés, hogy mi minden kerül ki a kezeid közül?
– Zömében bútorok tervezésével és kivitelezésével bíznak meg. Most például egy olyan étkezőasztalt tervezek és fogok elkészíteni, aminek a tetőlapja egy legyezőmintát formáz, ahol is fagyökér szeletek helyezkednek el, és az egész műgyantával van kiöntve. Továbbá szívesen foglalkozom hajómodellek készítésével: olyan hajókat építek, amelyek az eredeti hajók kicsinyített másai, de minden funkció ugyanúgy működik rajtuk. Ezen kívül a faházépítésbe szeretnék kicsit elmerülni. Kísérleti szinten építettem egy 24 m2 -es kis lakóházat fából. Olyan megoldást akartam, ami elemeire szedve bárhol felépíthető, de akár egybeépítve is daruzható, szállítható. Kis mérete ellenére ez egy teljes életteret adó építmény például olyan fiataloknak, akik családi ház építésébe még nem tudnak belevágni, vagy olyanoknak, akik egyszerűen csak ki akarnak szakadni a városi forgatagból, hogy közelebb kerülhessenek a természethez. Ez a faház jóval kisebb költségből megvalósítható, és kis rezsivel fenntartható.

A saját készítésű szamurájkardok nemcsak használhatóak, de autentikusak is

– Mi a helyzet a kardokkal? Akkor figyeltem fel rád először, amikor a Kozmás kiállításon kiderült rólad, hogy japán szamurájkardokat is készítesz…
– Fiatalkoromban erősen érdeklődtem a távol-keleti filozófiák iránt, amit aztán a harcművészetek gyakorlásával igyekeztem elsajátítani. Mivel én egy japán karddal kapcsolatos harcművészeti ágat gyakoroltam, ezért a saját gyakorló kardom farészeit igyekeztem rendbe tenni, rendszeresen csiszolgattam, átlakkoztam a kopott részeket. Később már komplett kardokat készítettem: a fából készült markolatot és a tokot, ezek díszítő festését és hagyományos japán lakktechnikával való felületkezelését, valamint a rájabőrből és zsinórokból álló díszítéseket. Amit itt még érdemes tudni: a japán művészeti ágakban nem egy kiragadott pillanatot, hanem magát a folyamatot ábrázolják. Egy japán például nem egy őszi tájat fest meg, hanem magát az őszt ábrázolja…

– Olyan ez, mint egy haiku…
– Így van, pontosan. A japán ornamentika a festészet haikuja. (A haiku háromsoros, 5-7-5 szótagszámú japán verselési forma. Aki haikut ír, nem csupán verset ír; igyekszik megragadni a természet finom rezdüléseit, miközben csiszolja személyiségét, tisztítja az elmét és az érzelmeket. – A szerk.). A kardokra visszatérve, a pengéket Japánból rendelem meg, ugyanis annyi szakmai alázat van bennem, hogy nem nyúlok egy olyan szakterület felé, ami elkötelezett hozzáállással több évtizedes szaktudást kíván. Évente kilenc–tíz megkeresésem van, de általában csak egyet vállalok – gyűjtőknek, harcművészeknek. Ennyi nekem elég. A korábbi életvitelemben mindig csak a határidők, a terminusok, az ügyfelek által támasztott időkorlátok voltak jelen, amit ha kemény erőfeszítések árán betartottál, akkor az csak egy újabb határidőnek a kezdetét jelentette. Állandóan az idő rabja voltam. Ugyanakkor vagyok annyira maximalista, hogy amit kiadok a kezemből, az olyan legyen, mint amit elképzeltem. Ha valaki alkot valamit, akkor abba magából is beletesz egy darabot. Ezt pedig nem lehet rohanva, ész nélkül csinálni. Ez volt az oka annak is, hogy Budapestről leköltöztem Orfaluba.

– Már meg is válaszoltad azt a kérdésemet, miszerint mit keresel ebben az Őrségben lévő kis faluban. Kik jelentik számodra a családot?
– Zsuzsával, a párommal és a 15 éves Dániel fiunkkal lakunk itt ebben az idilli környezetben. Dániellel, bár vér szerint nem az én gyermekem, nagyon mély a kapcsolatunk. Apának szólít, és amit még fontosnak tartok, hogy igazi barátok vagyunk. Ebben a viszonyban már nem megmondani kell a gyereknek, hogy mit csináljon, hanem példát kell neki mutatni. Nem a szavak a fontosak, hanem a tettek.

A festés egyedivé, élővé, mozgalmassá teszi a bútort

– Számodra mit jelent a tett?
– Az életet nem azért kaptuk, hogy másoknak kelljen megfelelnünk. Hiszem, hogy mindenki valamilyen tehetséggel jött erre a világra. Az igazi feladatunk ennek a rejtett képességnek a felszínre hozása és kamatoztatása, ugyanis amihez igazán értünk, csak azt tudjuk szeretettel csinálni. Ebben pedig önmagunkat fogjuk megtalálni, vagyis már nem azért teszünk valamit, mert kell, hanem, mert akarjuk csinálni. S már el is érkeztünk a szabadsághoz. Ez a dolgunk az életben, hiszen ha nincs meg a szabadság, akkor ugyan minek csinálni.

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?