Szakmai sokszínűség, kapcsolatokra építve

Az úti cél felé számos ösvény vezet. Ki erre, ki arra járva bízik abban, hogy elképzelése célt ér: munkájának beérik a gyümölcse – megelégedettséggel, bőséggel. Rovatunk e havi főszereplője egy olyan fiatalember, aki sok-sok alkalmazott és nagy méretű üzem helyett jó szakmai kapcsolatokon keresztül valósítja meg ügyfelei álmait. Így járja a saját útját. Bútorokat, belsőépítészeti és kiállítási tereket tervez és készít, ám a nagy formátumú feladatok legyártását már széles körű szakmai kapcsolatai révén valósítja meg. A gördülékeny munkafolyamatokhoz elég pár pillantás a szakik munkáira, mivel a teljes gyártási folyamat a fejében van. Szóval főszereplőnk olyasvalaki, aki jó szakember s mellette jó kapcsolatteremtő is. Más szavakkal: fiatalember – öreg lélekkel!

Mindenek elé: némi magyarázatot kíván az öreg lélek elnevezés. Olyan emberre szeretem használni ezt a kifejezést, akinél nem a születése óta eltöltött évei a fontosak: az anyag formálásának képességéhez ugyanis olyan lelkesedés párosul, amit csak azok tudnak, akik évezredek tapasztalataiból képesek meríteni. Nos, nekem úgy tűnik, Wayda Balázs is azok közé tartozik, akik önkéntesként alkalmazzák a „Jót s jól!” üzenetét. Csinos, fiatal feleségével, Nikolettel két gyermeket nevelnek: Balázs idén 8, Viktória pedig 5 éves. De ne szaladjunk ennyire előre! Ismerjék meg azt az ösvényt, amelyiken ez a Nagykovácsiban élő fiatalember jár!

– A weboldaladon gyönyörűen kivitelezett konyhabútorok, prémium kategóriás irodai berendezések képei s még sok egyéb belsőépítészeti fotó sorakozik. Mellettük a leírás átgondolt, esztétikus tervezést, minőségi kivitelezést ígér. Ez a felső tízezerre való koncentrálás marketingfogás, vagy belülről eredő meggyőződés?

– Ez csak egyszerűen így alakult. Mindig is igényes voltam a munkánkra, és úgy gondolom, jól tudok kommunikálni az ügyfelekkel is. Ezeken keresztül alakult ki az az állapot, hogy bútortervezés és belsőépítészeti kialakítás terén is a megbízható, jó szolgáltatást kereső ügyfelek találnak meg. Én sosem akartam olyan vállalkozást, ahol hatalmas tömegekben, futószalagon készülnek a lakossági bútorok. S ennek elsősorban az az oka, hogy nem vagyok egy gazdasági szemléletű vállalkozó, nálam sokkal fontosabb az, hogy munka közben jól érezzem magam és szeressem azt, amit csinálok. Abba az irányba sem akartam elmenni, hogy ráálljak valamire, amivel lehet ugyan pénzt termelni, csak éppen egy unalmas tevékenységet kapok érte cserébe. Magyarán nem akartam egy nagy gyárat felépíteni és üzemeltetni, mert nekem az a fontos, hogy mindenben részt tudjak venni, ha akarok. Így mindenről tudok, mindent látok, vagyis biztosan olyan lesz a végeredmény, amilyennek én szeretném. Ha a fejlődést úgy tekintjük, hogy egyre több legyen az alkalmazottak száma és egyre nagyobb a műhely, akkor az én szemléletem valószínűleg a fejlődés útjában áll. Viszont úgy is tekinthetünk a fejlődésre, hogy közben nem a mennyiségre figyelünk, hanem úgy tudunk egyre izgalmasabb, összetettebb feladatokat vállalni, hogy közben minden felénk érkező megbízásban a lehetőséget látjuk és a hogyanra koncentrálunk.

A csillagászatot bemutató játéktér

MUNKATÁRSAK HELYETT – BIZALMAS KAPCSOLATOK

– Említetted, hogy nem akartál nagy céget felépíteni. Igen ám, de a nagyívű feladatokhoz sok szorgos kéz kell. Hány alkalmazott dolgozik nálad?

– Valójában ketten vagyunk. Amikor elkezdtük az egész tevékenységünket, akkor annak a lapszabászatnak a tőszomszédságában béreltünk műhelyt, amelyik a legszebb és leginkább megbízható szolgáltatásokat nyújtotta. Ez így nagyon leegyszerűsítette a szabászati feladatainkat. A többi részfeladat kivitelezőjére is keresgélés útján találtam rá. A kontaktcsiszolási, furnérozási, vagy felületkezelési munkáinkkal is azt a céget bíztam meg hosszú távon, amelyik minőségi munkát adott ki a kezéből, határidőre. Így alakult ki az a pár cégből álló kör, akikre mindig számíthatok. Ami pedig a felelősséget illeti: a beígért minőséget is csak akkor veszem át, ha az tényleg a megállapodás szerinti színvonalú. Ha bármilyen hiba előjön, az úgyis magáért beszél s ezt mindegyik „beszállító” el is ismeri – ebből sosem volt gond nálam. Még a helyszíni szerelések alkalmával történő teherfuvarozásra is mindig volt kapcsolatom: bár magam is furgonnal járok, de a fuvarosaimra még a legkényesebb bútorokat is nyugodtan rá merem bízni, mert profik: szőnyegezett, hatalmas rakterű autóik vannak, és ismerik a rakodás minden csínját. Az így kialakult szakmai környezet miatt aztán további alkalmazottakra sem volt soha szükségem, csupán egy olyan alkalmi munkatársi kört építettem ki, akikre egy-egy nagy projekt szerelései alkalmával számíthatok.

Az emberi érzékelést bemutató installáció

AZ ÚT A GYERMEKBÚTOROKTÓL…

– Ez így nagyon jól hangzik, de nézzük meg konkrétan, hogy milyen feladatok mentén indultál el! 

– 2003-ban kezdtem el a tevékenységemet, akkortájt, amikor egy játékboltos társaságba kerültem. Az egyik ismerősöm az egyik francia gyerekbútorgyártó cég által gyártott egyedi bútorokat, bútorrendszereket kezdte el forgalmazni, én pedig elvállaltam a magyarországi beszerelői feladatokat. Ezek a bútorok egyáltalán nem tartoztak a tucattermékek közé: egy gyermekágy a hozzá illő íróasztallal és komóddal már akkor is 2–3 millió Ft-ba került, így ezeket csak kevesen engedhették meg maguknak. Ráadásul egy-egy további kiegészítő vagy egyedi méretű kisbútor olyan drága volt, hogy ezektől már a szűk vevőrétegnek is elment a kedve. Így alakult, hogy az összeszerelési feladatok mellett elkezdtem legyártani ezeknek a speciális igényeknek megfelelő alkatrészeket. Néhány évre rá aztán a cég megszüntette a magyar kirendeltséget, sőt, később az új cégvezetés általi irányzat miatt az egész francia cég bezárt. Azzal szembesültünk, hogy minden magyarországi ügyfél nálunk kötött ki az újabb megrendelési és átépítési igényével. Később ez a profil elkezdett bővülni, mert a gyerekbútorok mellett egyre több lakossági bútorgyártást és közületi megbízást is vállaltunk. Mindig is szerettem az összetettebb feladatokat.

A CSODÁK PALOTÁJA FELÉ

– Az összetettebb feladatok alatt mit értesz?

– Miután a profilunk nem csak a bútorgyártásra korlátozódik, minden olyan belsőépítészeti tervezést és kivitelezést elvállaltam és vállalok ma is, ami számomra a már említett kihívást magában foglalja. Gyakorlatilag minden olyan alapanyagot felhasználunk a fán és a laptermékeken kívül, amit a mai modern belsőépítészet alkalmaz: acélszerkezetet, üveget, plexit stb. Ehhez persze bele kell folyni az adott gyártástechnológiába is: tudni kell, hogy az adott anyag mennyit bír, mit lehet belőle legyártani. Például ide, a Csodák Palotája intézményébe készített bútoroknak, installációknak bírniuk kell a strapát, hiszen a házban évente 200 000 látogató fordul meg.

Széles körű anyagismeret kell a berendezések elkészítéséhez

– Az olvasóinknak most egy kicsit súgnom kell: ezt a veled történő beszélgetést a Budán lévő Csodák Palotája egyik helyiségében folytatjuk. Miért is vagyunk itt?

– Azért, mert 2019 szeptemberében ennek a helynek az ügyvezetése felkért arra, hogy legyek az intézmény üzemeltetésének a vezetője. Elfogadtam a felkérést, ami azt jelenti, hogy a létesítményben minden műszaki jellegű feladatra nekem kell megoldást találni.

– Jó, jó, de hogyan kerül a csizma az asztalra…?

– A dolog 2013-ban kezdődött, amikor is a Csopa (Csodák Palotája – a szerk.) vezetősége felkért arra, hogy az általuk megálmodott interaktív játékrendszert valósítsam meg. Ez akkor egy elég nagy kihívást jelentett. Szerencsére sikeres lett a végeredmény, amit aztán újabbak is követtek. Odáig jutott a kapcsolatom ezzel az intézménnyel, hogy tavaly ősztől kezdve úgymond állandó megbízásban vagyok náluk.

Egyedileg tervezett konyhai élettér

– Mit lehet tudni erről az intézményről?

– A Csodák Palotája egy olyan tudományos központ és egyben játéktér, ahol a poros, múzeumi hangulat helyett a mai kor élményalapú módszereivel tanulhat minden korosztály, számos természettudományt elsajátítva. A cél, hogy a mágnesességtől a villamosságon át a csillagászatig, kedvet csináljunk a természettudományok megismeréséhez, és tapasztalati úton tegyük élménnyé a tanulást. Ebben az én szerepem egyrészt a már meglévő kiállítások működésben tartása, másrészt új kiállítási témák megvalósítása. Ilyen volt például a „Mágneses mező” című kiállítás is, amit a Csopa tudományos munkatársaival közösen álmodtunk meg. A kivitelezés már teljes egészében az én feladatom volt, de ezt úgy kell érteni, hogy nemcsak az installációk bútorainak és pultjainak az elkészítése, hanem a kiállítási eszközök tervezése, gyártása is. – Szóval, ha nem tévedek, az eddigi munkáid mellé ősztől az is rajtad áll, hogy ebben a házban minden csoda megvalósuljon. Hiszel a csodákban? – Igen, teljes mértékben. Bár azon sokat gondolkodok manapság is, hogy a csoda vajon a véletlenek és az akarás milyen egyvelegében születik meg. Egy azonban biztos: az, hogy ki mit képes megalkotni, abszolút fejben dől el. Ne a megélhetés diktálja a feladatokat, mert annak előbb-utóbb keserű lesz az eredménye. Ezért is nagyon fontos, amit már mondtam az elején is: szívvel-lélekkel kell szeretni azt, amit csinálunk. Ha pedig olyan dologgal találom szembe magam, amivel még sosem találkoztam, akkor annak utánanézek. Azért is szeretem az ilyen helyzeteket, mert így egy dologgal több lesz, amiről tudom, hogyan működik. Szóval az ismeretlen feladatokra sosem mondok nemet: nem ijedek meg, mert ott a lehetőség, hogy megismerjem.

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?