Fába zárt személyiségek


A nagyszülői skanzenvilág, a gyerekkorban választott fafaragó szakkör és néhány nagyon szerencsés szakmai találkozás indította el Mesterportré rovatunk aktuális főszereplőjét azon az úton, melyen rálelt élete értelmére és örömére. A faműves és az angol nyelvben használatos woodworker kifejezéssel jellemzett munkája nem a szó szoros értelmében vett asztalosság. Más, s talán több is annál. A tömörfával dolgozó Pais-Horváth Péter alkotásait a kortárs dizájn és a népies hatások mellett más is átszövi: a megrendelő személyisége.

Pais-Horváth Péter kisgyerekként gyakorta megtapasztalhatta, miként teltek az anyai nagyszülők életének mindennapjai. Fogékony volt mindarra, amit tőlük és a környezetükben látott. Bár csak az elmúlt években tudatosult benne, hogy a paraszti gazdaság tárgyi környezete, az ahhoz tartozó szerszámok, továbbá az akkurátusan mindenhez értő nagyszülők ténykedése, vagy például a tisztaszobában látott, vidéki asztalosok becsületes munkáját dicsérő teljes cseresznyefa bútorzat milyen mértékben meghatározta későbbi hozzáállását tevékenységekhez, anyagokhoz és formákhoz. – A nagyszüleimnél szinte skanzenkörnyezettel találkozhattam, melyre mind a mai napig nagyon hálás szívvel gondolok vissza – mondja a jelenleg Jákon élő alkotó, aki 13 évesen iratkozott be Sibinger Miklós körmendi fafaragó szakkörébe.



A teljes cikk az előfizetőinknek érhető el.
Ha Ön már rendelkezik előfizetéssel a megtekintéshez kérjük, jelentkezzen be.
Szeretne előfizetni? Itt megteheti.