Vándorévek modern gyakorlója

Gyula városa egy igazi kis ékszerdoboz hazánk délkeleti régiójában, Erdély kapujában. A város 500 éven át volt Békés megye székhelye, ennek köszönhetően a polgárosodás fontos szerepet kapott. A település kisvárosi jellege, parkjai, lombos fái megmaradtak, utcái virágokkal borítottak, igazi vendégváró település. Köztudott, hogy Gyula városában az Almásy család birtokán komponálta Erkel Ferenc többek között a Bánk bánt – a legenda szerint egy mezei juhar árnyékában, mely később az Erkel-fa nevet viselte. A történethez az is hozzátartozik, hogy a fa pár éve sajnos kidőlt egy viharban. Ami azonban számunkra most mindennél fontosabb, hogy ebbe a miliőbe született Tornyi Imre Henrik, aki igazán különleges alakja a hazai asztalos társadalomnak. Érdekesség, hogy felmenői között van az erdélyi fejedelem édesanyja. Édesanyja a szociális szférában dolgozik, míg édesapja húsipari szakoktató volt.

A Cinka Panna utcai otthonából a nagyszüleihez menet több asztalosműhely mellett is elment. Az egyik ablakánál azonban mindig megállt, s ha épp nem volt ott semmi, ami a belátást hátráltatta volna, nézte a mestert. A kifürkészett asztalos antik bútorokat restaurált, kópiákat készített. Idővel aztán a fiatalt a műhelyébe invitálta. Henriket a mai napig inspirálják az ott látottak és hallottak.

Már hetedik–nyolcadik osztályos korában diákmunkát kapott a BUBIV gyulai gyárában. Itt kezdetben apróbb feladatokat kapott, ám később, ahogyan nyilvánvalóvá vált az érdeklődése és kézügyessége, egyre komolyabb területekre helyezték. A pályaválasztás egyértelművé vált. Az akkori, Munkácsy Mihályról elnevezett szakiskolába járt – a két mestere Gróh András és Kiss Sándor voltak.

Henrik modern cégére

A VÁNDORÉVEK KEZDETE

2006-os felszabadulása után egy rövid ideig a volt gyakorlati helyén kezdte meg pályafutását. Innen egy másik vállalkozás kötelékébe állt, ahol több olyan technológiát is elsajátított, melyekre addig nem volt lehetősége. Furnérozással, kontaktcsiszolással, CNC-technológiákkal bővítette tudását. Sajnos, a cég tönkrement. Távozásával ő „fújta el a gyertyát”.

Szék a vákuum szorításában

Újabb munkahely következett Doboz nagyközségben, ahol dézsákat, népi bútorokat készítettek. Innen egy hosszabb időre Vecsésen kötött ki, ahol a fafaragás kitanulása volt a cél. – Csodálatos projektekben vehettem részt – meséli Henrik. Sok külföldi munkában is részt vett: Franciaországban több hétig kastélyok, villák felújításában vett részt. Ez az időszak nagyon meghatározó volt számára mind a mai napig. Aix-en-Provence-ban, a marseille-i polgármester villájának rekonstrukciójánál olyan faragott bútorokkal találkozott, melyekkel addig hírből sem. A két hónapos felújítás során rengeteg tapasztalatot szerzett. Sajnos, a későbbiekben a munkáltatójával megromlott a kapcsolata. Újabb mérföldkő pályafutásában a hollandiai „kalandozás”. Egy lehetőséget kihasználva, építőipari munkásként helyezkedett el Amszterdam környékén. Főleg épületasztalos munkákat végzett helyszínen. – A nehéz fizikai munkával tarkított taposómalom durvaságát azzal ellensúlyoztam, hogy felújítottam a főnökasszonyom spanyol reneszánsz bútorát. Nagyon élveztem az antik bútorok restaurálását, a vidék hangulatát, az építészetet és a múzeumokat – folytatja Henrik, akit azért a szállás ablakából történő pecázás is feltöltött.

Tükröződő labdacs

VISSZATÉRÉS

2019 decemberében tért haza. Bár szeretett volna még egy évet Hollandiában dolgozni, a COVID és a lágyéksérv közbeszólt. Azóta a saját műhelyében dolgozik – éjt nappallá téve. Első generációs asztalosként nincs könnyű helyzetben. A klientúra kialakítása egyelőre nem a kapcsolati tőkén alapszik, főként interneten keresztül kapja a megbízásait. Szerencsére, van bőven. Érdekesebbnél érdekesebb kihívásokkal szembesül. Elmondása szerint mindenféle munkát elvállal, mert még „kicsi”. Nem teheti meg, hogy válogasson. Persze vannak kedvenc munkái. A természetes fából készített bútorok, az intarziás asztalok, a fafaragások, az aranyozás és a metálozás mind kihívás és hatalmas sikerélmény is egyben. – Az árazás ebben a tevékenységi körben még gyerekcipőben jár, ezen a területen még sokat kell fejlődnöm – teszi hozzá a szakember.

Csendélet

Réz veret felpolírozva…

A szakmai fejlődését minden tekintetben a tudatosság jellemzi. Már tanulókorában alakítgatta a műhelyét és vásárolta a szerszámokat, eszközöket. Kisebb munkákat is vállalt ismerősöknek, rokonoknak, melyek révén próbáknak tette ki magát. Műhelyét folyamatosan az igényeinek és munkáinak megfelelően fejlesztette, fejleszti. Adaptálta a vákuumtechnológiás furnérozást is, mellyel elképzeléseinek megvalósítását tudja teljessé tenni. Nemrégiben egy másolómarógépet is vásárolt, amivel a szériafaragások elkészítését tudja felgyorsítani. A nagyolási műveleteket végzi a gép segítségével, de folyamatos kontroll mellett (kézi előtolás). A politúrozás hagyományos technológiáját is magas fokon műveli, ahogy a korszerű felületkezelési eljárásokkal is tisztában van.

Már tanulókorában antikváriumokat bújt a szakkönyvekért. Azért kezdett el „járkálni” a világban is, hogy minél több tapasztalatot szerezzen a szeretett szakmájáról. A jövőképre adott válasza is a szakmát helyezi a középpontba. Új telephelyre szeretne költözni, s ha minden jól alakul, akkor egy munkatárs felkutatása is a tervek között szerepel. Ahogyan a fafaragás népszerűsítése, illetve alkotótáborok megszervezése.

Kidolgozott szarufák és szelemenek

Tervek, szerszámok, alapanyag

Érdekesség, hogy Henriknek nincs se jogosítványa, se autója. Ügyeit kerékpárral intézi.

Az egyik legnagyobb hatást talán egy franciaországi iskola, az École Boulle nyílt napján tett látogatás gyakorolta rá. Ez a félnapos iskolanépszerűsítő rendezvény igazi inspirációs bomba volt számára. – Az iskola környezete, a szerszámok, az anyagok, a termek, a műhelyek árasztják magukból a tradíciót és az oktatott szakmák szeretetét – jegyzi meg Henrik, aki bár még csak krisztusi korban van, hihetetlen aktív éveket tudhat maga mögött. Szereti a gyulai légkört, de ha egy kastély rendbetételét bíznák rá, akkor sem esne kétségbe, mivel a tudást önmagában hordozza, az nincs helyhez kötve. Hagyománytisztelete, nyitottsága az új dolgokra, kitartása és az alkotás öröme mindenki számára példaértékű. 

Holland csatorna, magyar pecákkal

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?