Élete a fa


Elektrolakatosként, majd gépészként végzett, az anyai nagyapjától örökölt gének azonban a famegmunkálás irányába is terelték. Ezzel nem csupán egy gyönyörű szép szakma fortélyait sajátította el, de ennek köszönhetően „egyszerű munkásemberként” is megtalálta a helyét a világban. Rovatunk főszereplője ezúttal Baksics Tibor István, a famegmunkáló.

Marcaliban született 1952-ben, gyermek- és ifjúkora azonban Pécshez, annak is Vasas városrészéhez köthető, amely a kőszénbányászat bölcsőjének tekinthető. – Bányászcsalád harmadik gyermekeként nőttem fel a baranyai megyeszékhelyen, így munkahelyként számomra is egyenes út vezetett a bányához, ahol elektrolakatosként helyezkedtem el, majd levelezőn később gépész végzettséget is szereztem – kezd élettörténetének mesélésébe Baksics Tibor István. – A fával azonban már gyerekkoromtól kezdve jó viszonyt ápoltam. Kissrácként a barátaimmal a bányatelep melletti tölgyerdőben töltöttük a napokat, s persze jókat játszottunk például olyan fajátékokkal, melyeket én készítettem. Falusi környezetben élve a házunknál mindig akadtak szerszámok, meg persze deszka, így aztán farigcsáltam kishajót, gyártottam fakardokat és íjakat, de még a kedvenc pulikutyámat is kifaragtam. Bár arra jól emlékszem, hogy a kerületünkben dolgozott egy asztalos, s hogy műhelyének üveges ajtajánál sokszor bámészkodtam, a fával való foglalatoskodás szeretete minden bizonnyal inkább az anyai nagyapámnak köszönhető, aki nagyon ügyesen faragott. A gének mellett tőle örököltem néhány agancsalátét-mintát, melyet aztán később továbbfejlesztettem.



A teljes cikk az előfizetőinknek érhető el.
Ha Ön már rendelkezik előfizetéssel a megtekintéshez kérjük, jelentkezzen be.
Szeretne előfizetni? Itt megteheti.