Fába égetett történelem


A mai felgyorsult, számítógép-vezérelt világunkban talán törvényszerű, hogy egyre többen térnek vissza gyökereikhez, a természethez, a természetes anyagokhoz. Folyamatosan növekszik az igény a kézzel készített berendezési tárgyakra, díszekre, bútorokra. Újra egyre népszerűbb a kézi famegmunkálás minden formája. És bizony reneszánszát éli egy méltatlanul háttérbe szorult faművészeti technika, a pirográfia is.

A „pirográfia” szó szerinti jelentésben tűzzel írás, melyet hazánkban sokan faégetésként ismernek. Valójában azonban a tűzgrafika nem csupán a fa szabadkézi díszítésére korlátozódik, hiszen sokféle természetes anyagot – mint bőr, vászon, papír, csont, kókuszdióhéj vagy akár a kiszárított lopótök is – dekorálhatunk felhevített fémhegyek segítségével. Manapság főként pirográf – pákához hasonló – eszközzel dolgozunk, de tudok olyan művészről is, aki egy lencse segítségével összegyűjtött napfénnyel készíti a képeit.

A hangsúly a pirográfia esetében is a szabadkézi alkotáson van, ugyanis a CNC-vel, lézergravírozóval vagy bármilyen más számítógép-vezérelt csodaszerkezettel égetett kép nem azonos a tűzgrafikával. Semmiképpen sem keverendő össze a pirográf technikával, ahogyan a vászonnyomtatást sem nevezzük festménynek.



A teljes cikk az előfizetőinknek érhető el.
Ha Ön már rendelkezik előfizetéssel a megtekintéshez kérjük, jelentkezzen be.
Szeretne előfizetni? Itt megteheti.