Örömprojekt: egy asztal születése


Műgyantás asztalnak indult az a „kis” műhelyprojekt, melyről az alábbiakban számolunk be a készítővel, Kameniczki Attilával. Öt hónapja pihent a műhelyben az a tölgyfa palló, amely az alapját képezi az asztalnak. Első ránézésre nem volt makulátlan a fűrészáru, de Attila elkezdett vele foglalkozni. A lap egyengetése után nem a klasszikus vastagolás következett, hanem egyfajta rusztikálás. − Kis esztétikai tisztogatás és széles drótkoronggal megdolgoztam az alját. Nem éreztem úgy, hogy meg kellene gyalulnom. Nekem így tetszik − mesélte Attila.

A lapokat példátlan módon (mármint a nem asztalosok körében készített RiverTable koncepciókhoz képest) masnikkal merevítette. Sok masnival. Nyilván ezzel egyfelől a formavilág kapott egy markáns vonulatot, másfelől az alapanyag is „szorult” helyzetbe került. És ami mellett nem mehetek el szó nélkül: a sok masni sok marással járó szituáció. Ezt Attila sablonokkal és vezetőgyűrűvel oldotta meg. Aki készített már hasonló sablont, az tudja, hogy nagyon pontosnak kell lennie, de ezen túl egy jó marógép és egy megfelelő marószerszám is szükséges hozzá. Ha ez mind megvan, akkor már csak a gyakorlat kell. A marásokkal nem fejeződik be a masnizás, hiszen a fogadó fészkek sarkait ki kell tisztítani, a marókés ívét sarkosra kell vésni. Mindezt 35 mm mélyen, tölgyfában



A teljes cikk az előfizetőinknek érhető el.
Ha Ön már rendelkezik előfizetéssel a megtekintéshez kérjük, jelentkezzen be.
Szeretne előfizetni? Itt megteheti.