Mesterportré: Benke György

Benke György (49) Tatán nőtt fel, négy testvérével együtt. A szűkös családi kasszából kevés jutott ruhára, cipőre, zsebpénzre. Legidősebb gyerekként hamar felmérte a lehetőségeit, de leginkább azt, hogy csak magára, a saját tudására és kreativitására számíthat. Nem panaszkodik az akkori időkre, és különösen nagy szeretettel emlékszik vissza édesanyja útbaigazító szavaira, aminek hozadéka, hogy jó ember tudott maradni hányatott életpályáján, a magán- és üzleti életben egyaránt. A mai „anyagias” világban ez a fajta erkölcsiség ugyan nem sokat hoz, de mégis komoly belső tartást ad az embernek – mondja. De visszatérve a gyerekkorához, a nehéz anyagi körülmények nem zárták ki, hogy Tatán zeneiskolába járjon, klarinétozni, majd később fagottozni tanuljon. Nagyon gyorsan haladt, fiatalon már zenekarban játszott, zeneirodalmat, szolfézst tanult, és tanárai szerint okvetlenül a zenekonzervatóriumban kellett folytatnia a középiskolai tanulmányait. Fel is vették, de tiszavirág életű lett a zenetanulás Győrben, ahol a gyakorlásra alkalmas terem hiánya, a környezet és egyéb okok miatt fél év után megszakadt az ígéretes nekilendülés. Pontosabban, ismét odahaza folytatódott a Zeneművészeti Főiskolára való bekerülés egyre halványodó reményében. Maga is felmérte a zene élethivatás-szerű gyakorlásának lehetőségeit, ami bizony nagy áldozatokkal járt volna. Így aztán édesanyja javaslatára Tatán a Jávorka Sándor Mezőgazdasági Szakközépiskolába iratkozott be, és négy évig a mezőgazdaság rejtelmeiben igyekezett elmerülni. A zenét, a fagottozást pedig folytatta, és szép sikereket ért el a megyei, az országos versenyeken, fesztiválokon, amelyet végül a középiskolában is elismeréssel fogadtak. A mezőgazdasági stúdiumok – mint kiderült – kevésbé kötötték le abban az időben, és aligha gondolta volna, hogy egyszer még közvetett kapcsolatba kerül ezzel a tudománnyal is. A szakközépiskola mégis sokat adott emberismeretből, kapcsolatépítési ismeretekből, alkalmazkodásból, és egyáltalán az alapműveltséget biztosította.

Érettségi után

A zene továbbra is meghatározó szerepet játszott Benke György életében, de a fagottjáték magas szintű művelése, az állandó kihívások és sikerek kevésnek bizonyultak egy gazdagabb életpálya alapjaihoz. Vissza kellett állni a realitás talajára, vagyis a friss érettségi bizonyítvánnyal és a mezőgazdasági ismeretekkel kellett volna boldogulni, de nem tetszettek a kínálkozó munkakörök, a beosztások és egyáltalán a gyakorlati mezőgazdaság nagyon távol állt tőle. Ekkor jött a fordulat, mert a művészi szinten fagottozó, mezőgazdasági végzettséggel rendelkező Benke György postásnak állt, és hogy komolyan is gondolta, arra bizonyíték, hogy szakmunkásvizsgát is tett, elkötelezve magát a közszolgálati munkára, mégpedig a következő tíz évre… A postásélet nagyon sok tanulsággal járt, igen jó kommunikációs fejlesztőiskola volt, és nem is fizetett rosszul. Aztán rövid időre megszakította ezt a katonaság, ahol azonnal a zenekarban találta magát, és természetesen felajánlották a továbbszolgálást is, de azt nem fogadta el. Ismét postásként állt munkába, majd egy kis faház felállítása, majd egy régen tervezett fúrógép vásárlása jelezte, hogy Benke György érdeklődését valami más kezdte el mozgatni…

Egyik reggelre asztalos lett…

Hamarosan felfedezte a korabeli fúrógépének eszterga adapterét is a boltban, amit azonnal megvásárolt hozzá. Elkezdődhetett az alapszintű faesztergálás, amit először a seprőnyelek bántak, majd módszeresen megindult a célirányos használati és dísztárgyak készítése. Óriási élmény volt, amiben az önálló alkotás öröme teljesedett ki számára. Természetesen hamarosan megfogalmazódott a faesztergályos mesterség iránti igénye is, de ebben csak a folyamatban lévő építkezés és az időhiány akadályozta meg. Aztán a helyi újság hirdetés rovatában faesztergagépet hirdettek, amelyet rohanva vásárolt meg, mondván, eljött az idő a profi esztergáláshoz! Persze hamarosan kiderült számára, hogy ez a szakma több annál, amit eddig tudott, és elkezdte a szakirodalomból felszedni az ismereteket, beszerezni a szerszámalkatrészeket és gyümölcsfa alapanyagokat. Elindult most már véglegesen a munka, de számos egyéb gépre is szükség volt, hogy összeállítható tárgyakat lehessen készíteni. Lassan asztalosműhely benyomását keltette a hely, ahol dolgozott, és váratlanul odatalált hozzá egy bútorrestaurátor is, akinek apró hiányzó alkatrészeket kellett esztergálni. Vállalta. Egy alkalommal a megrendelés leszállításakor egy másik szakember is megcsodálta a munkáit, és azt gondolták, hogy másoló esztergagépen készítette azokat. Ez már komoly szakmai elismerés volt, és mellette készültek komolyabb munkák – asztalok, székek stb. – amelyek színvonalat képviseltek. Némi iróniával szólva egyik reggel azt vette észre Benke György, hogy asztalos lett, műhellyel, egyre komolyabb munkákkal, alakuló kapcsolatokkal. Bútorlapos munkák is akadtak, de őt mindig a tömörfa megmunkálása érdekelte, még akkor is, ha egy időben nem fizették meg az árát. Egy napon bement a polgármesteri hivatalba, hogy kiváltsa az iparengedélyt, és legalizálja a munkáját. Ekkor derült ki, hogy mégsem asztalos, mert nincs végzettsége, így nem gyakorolhatja hivatalosan a szakmát. Azt tanácsolták, vegyen fel egy végzett asztalost, és nyithat asztalos vállalkozást, vagy szerezze meg az asztalosbizonyítványt. Ez utóbbit választotta, fogta a referenciaalbumát, és szeretett volna a szakmunkásképzőbe beiratkozni, de azt senki nem mondta, hogy a levelező oktatásban három év igazolt szakmai gyakorlat kell mellé. Maradt a másik lehetőség, felvett egy frissen végzett asztalost – akit megtanított a szakmára – és kiváltotta végre a működési engedélyt. Lassan a létszám bővülni kezdett, az asztalosmunkák sorban jöttek, mígnem a híres hegedűkészítő mester, Kónya István is rátalált a háza építése kapcsán. Ebből a találkozásból gyümölcsöző szakmai, zenei és baráti kapcsolat kerekedett, sok szép élménnyel. Ennek ékes bizonyítéka az a hegedű, amelyet Benke György készített, és a mai napig féltve őriz. Olyan szakmai kihívás volt ez számára, ami komoly kézimunka-, valamint anyagigénnyel járt, és persze egyedi megoldásokkal, mint pl. az elefántcsont intarziaberakás és a speciálisan esztergált, szintén elefántcsont intarziával díszített hegedűkulcsok. A nappal asztalosmunkát végző fiatal szakember éjszaka az idős mester társaságában hegedűfaragással, hegedűépítő munkával múlatta az időt, szakmai kíváncsiságtól hajtva. Hát mi ez, ha nem szakmai fertőzés – kérdezhetnénk? – Ehhez persze tudni kell azt is, hogy hegedűből egy mester egy évben esetleg kettőt tud elkészíteni. Folytatás azonban nem lett, mert ismét más került érdeklődése középpontjába…

Az új kihívás

Benke György egyéni vállalkozásban dolgozott asztalosként, amikor rádöbbent, hogy olyan munkával foglalatoskodik, amelyet nagyon sokan művelnek. Túl volt a nagy kihívásokon, az íves munkákon, a térgörbe takaróléceken, a hajlításos, ragasztásos megoldásokon stb., de eleinte a lépcsőgyártásra váltott volna. Aztán mégis inkább elengedte a fantáziáját és egyszer csak a télikertek világában találta magát, amihez mellesleg alig talált irodalmat. Annál is inkább tetszett saját ötlete, mert odahaza télikertet szerettek volna építtetni, és nem találtak rá kivitelezőt. Így a specializálódás vágya is megvalósulhatott az új szakterületen, amelynek gondolatával is nagyon elégedett volt, hiszen nem volt könnyű ezt kitalálni sem. A mívesség iránti igénye kiteljesedését akarta megvalósítani, s ezen a területen erre alkalom nyílott. Így nyerte el aztán a 2001-ben alapított Famíves Kft. is a nevét, amelynek tartalommal való megtöltését tűzte ki célul az idő haladtával. Az új kihívás tehát megszületett, amely az ács, tetőfedő, bádogos, üveges és asztalos munkákat fogja össze és emeli szakmai, valamint esztétikai magasságokba. Ami a leglényegesebb mégis, hogy faszerkezetre építve történik minden, amitől természet közeli, meleg és barátságos. Az első télikertet mégis rábeszélésre – kapcsoltan egy asztalosmunkával –, tervek alapján „nagy duzzogva” készítette el, talán éppen azért, mert még lélekben nem készült fel rá eléggé… A másik félelme a kuncsaftkör kialakítása, egyáltalán a faszerkezetű télikertek iránti igény reális felmérése volt. Nos, ezt hamar rövidre lehetett zárni, hiszen az internetes keresőben a télikert kifejezésre a Famíves Kft. tevékenysége jelent/jelenik meg a weboldalon, a referencia télikertekkel, ami 2003-tól gyakorlatilag elindította a társaságot és a terméket az ismertség felé vezető úton…

Lendületet vett a munka

A klasszikus értelemben vett asztalosságot, a télikertépítés szinte teljesen kiszorította a megrendelések érkezésével. Ugyanakkor, kezdetben egy másik problémát generált, amely az árképzés volt. A szokatlan munka és idegen anyagok felhasználása nehezítette a dolgot, nem beszélve pl. a hőszigetelést biztosító korszerű termékek gyors változásairól. Ilyen pl. az uv -álló polikarbonát, amely először 25, majd 32, most pedig már 40 mm-es változatban áll rendelkezésre annak érdekében, hogy minél jobb hőszigetelést és fényáteresztést biztosítson a télikert tetején. Persze aki teljes fényáteresztéshez ragaszkodik, annak az üveg tetőfedő anyag is biztosított, méghozzá nagy törésszilárdsággal. Kezdetben az asztalosmunkát sem lehetett teljesen mellőzni, hiszen a ragasztott anyagok és a nyílászárók saját előállításúak voltak, majd ezeket később beszállítókkal kellett kiváltani a felsokasodott munka miatt. A szervezésre kellett egyre nagyobb hangsúlyt fektetni. Az ötletezés, a kívánságok csokorba gyűjtése, a helyszíni felmérés, majd a tervezés összehangolása időben és térben egyre nagyobb feladatot jelentett, amelyet Benke György szintén önképző módszerrel sajátított el. Ma már ismeri a programot, és az adatok felhasználásával háromdimenziós gyártási rajzot készít. Mindezt úgy végzi gépi lézeres felméréssel, hogy utána hiteles dőlési adatokat használva megrajzolja a házat a terasszal, majd hozzá a télikertet. Természetesen minden tartó és tetőanyag ennek megfelelően mérethű, így eltérés nem képzelhető el. A télikert elemei készen érkeznek a helyszínre, színre kezelve, szerelésre készen. Minden furat a helyén van, a rögzítési pontok adottak, rajta vannak a fektetőgumik és a télikert lego-szerűen szerelhető. Az alkalmazottaktól elvárás, hogy a műhelyben minden részlet legyen tökéletesen elkészítve, kidolgozva, mert a helyszínen minden utólagos munka jóval tovább tart.
A télikertek használatánál gyakran felmerülő probléma volt a nyári túlmelegedés, ami ellen a nyári hónapokban árnyékolással, illetve légkondicionálással lehetett védekezni. Erre a problémára új megoldással rukkolt elő a társaság, mégpedig az elvehető oldalú télikerttel. Ez forradalmasította az eddigi megoldást és tovább növelte a télikert élvezhetőségét a tulajdonosok és növényeik komfortját. A Famíves Kft. által alkalmazott elvehető oldalú télikert építési megoldását Benke György levédette a szabadalmi hivatalban annak érdekében, hogy mások ezt a módszert ne alkalmazhassák.

A fa szerepe meghatározó

A famívesség kifejezés azt a törekvést is közvetíti, hogy Benke György és csapata a legjobbat követi el, ami a fával megtörténhet. Magyarán szólva, igényesség felsőfokon, ami jellemzi a kidolgozást, az asztalosmunkát, de az összes kiszolgáló folyamatot és anyaghasználatot is. A megrendelőnek a legjobb megoldást kínálják fel, amit gyakran napokig húzódó szakmai töprengés előz meg. Kompromisszumok sokasága közt születik meg a legjobb megoldás, hiszen nem ritkán egy régi ház, ódon környezetéhez vagy éppen egy korszerű épülethez illeszkedő télikert születése körül kell bábáskodni, a maximális harmónia megteremtése érdekében. Emellett a megrendelő óhaja szent, amit tiszteletben kell tartani – mondja Benke György –, ugyanakkor kötelesség felhívni a figyelmét a leselkedő építészeti, klimatikus vagy éppen technikai veszélyekre is. A faanyag minősége is letisztult az idők során, hiszen korábban jó minőségű borovit is használtak, azonban ma már kizárólag ragasztott vörösfenyő anyagból dolgoznak. A vörösfenyő sokkal keményebb, magasabb gyantatartalmánál fogva sokkal időtállóbb, és a fizikai hatásoknak is jól ellenáll. A felületkezelés pedig a csíkos elefánt márkajellel fémjelzett anyagokkal történik, amelyek gomba elleni védelmet, vízpára-ellenállóságot biztosítanak, és évek múltával is esztétikusan védik a fát. Olyan helyen, ahol funkcionálisan konyha-télikert vagy étkező-télikert kapcsolat van, ott ez elengedhetetlen.

Harmóniában, munkában, családban

Benke György egyedi pályafutásának egyik meghatározó eleme tehát az indíttatása volt, de ez aligha függ össze azzal, hogy élete folyamán mindig olyan tevékenységet folytatott, amihez nem volt hivatalosan dokumentálható végzettsége. A felfokozott érdeklődése különböző dolgok – így a télikertépítés iránt is – autodidakta képzéssel párosult, és képtelen volt kivárni, míg bizonyítvánnyal vagy oklevéllel elismerik a tudását. Amikor a középiskolát befejezte, leérettségizett, akkor hihetetlenül megkönnyebbült, hogy nem kell többet tanulnia. Azóta viszont rádöbbent, hogy folyamatosan csak tanul, sajátos és eredményes egyéni felfogása mentén. Szakkönyveket olvas, lapoz, akár a zenei, a dísznövény-termesztési, a hőtechnikai, hőszigetelési, közgazdaságtani, vállalkozói vagy télikert-építési témakörökben. Ma már tökéletesen ráérez annak a megrendelői körnek a kéréseire, elképzeléseire, akiknek dolgozik, és jó kommunikációs készséggel szót értenek a nemes cél érdekében. Benke György Tatán lakik feleségével, akit a szó szoros értelmében párjának érez, aki a nyugalmat, az alkotókedvet biztosítja számára, akivel békében és harmóniában élnek. Ez a kapcsolat az új hivatása, a télikertépítés alappillére is egyben, mert nem gondolkodnak teljesen egyformán. És ez nagyon jó, mert a vélemények ütköztetése, majd az eredője tovább növeli a télikertek igényességét, szakmai és esztétikai értékét…

Nagy Zoltán

Tetszett a cikk?