Kárpitozási fogások

A szakmai jellegű kiadvány alapvetően három részre tagolható. Az első, „Alapok” című részben kerülnek bemutatásra a kárpitozásban használatos anyagok, kellékek és kéziszerszámok. A szerző részletesen bemutatja a különböző munkafolyamatok elvégzéséhez nélkülözhetetlen speciális eszközöket, melyek kevésbé voltak hangsúlyosak bútorgyártási ismereteinek tanulásakor. Szó van továbbá a különféle tömőanyagokról és bútorszövettípusokról egyaránt. Külön érdekességet nyújt a bútorszövetek témakörében bemutatott különböző szabásminták kialakításának fortélya. A színes ábrákat végignézve számos jó tanácsot kaphatunk arról, hogy hogyan helyezzük el a mintázaton a különböző kárpitos elemeket, illetve hogyan szabhatjuk ki azokat, hogy összevarrva tökéletesen harmonizáljanak a bútor vonalvezetésével.
A második „Munkafogások” fejezet képes leírásai részletesen bemutatják a főbb folyamatokat, felhívva a figyelmet a buktatókra és arra, hogy hogyan a legegyszerűbb elérni azokat az esztétikai hatásokat, melyek elkészítési módjának a megfejtése nem kevés időt emésztene fel. Természetesen az összes lehetséges trükk nem fér bele ebbe a terjedelembe, de kiváló kiindulópontot jelenthet, ha már az alapvető kárpitosfogásokkal tisztában vagyunk. Ezen fejezetben részletesen bemutatott fogásokra később már csak utalásokat találunk. Ilyenek lehetnek például a hevederezési módok, a rugózatok elkészítése, a behúzó és fedő anyagok felhelyezési technikái, nem feledve a díszítési elemeket sem.

A harmadik egyben leglátványosabb „Munkák” című fejezetben a szerző a korábban részletezett technológiai lépéseket hét konkrét munka elkészítésével demonstrálja. A képekkel gazdagon illusztrált és magyarázószöveggel ellátott munkafolyamatokat nézve megszerezhetjük azt a tudást, amihez csak hosszú évek tapasztalata révén juthatunk. Ízelítőül most egy nem túl munkaigényes, de a modern kárpitosiparban hasznos munkát, egy párnázott fejtámla elkészítését mutatjuk be a könyv lépéseit követve.

Párnázott fejtámla

Minden munka bemutatása azzal indul, hogy egy rövid leírásban a szerző összegzi a munka lényegét, történeti hátterét és az esetleges további felhasználási területeket. Ezek mellett az első oldalon felsorolja a szükséges szerszámokat, eszközöket és anyagokat egyaránt. A párnázott fejtámla elkészítéséhez a könyv szerzője kereskedelmi forgalomban kapható falapot, táblás poliésztert, vatelint és kárpitszövetet használ fel. Hogy a bemutatott munka színesebb legyen, nem egyszerű négyszög fejtámlát készít el, hanem a letört sarokkal tovább bonyolítja az elkészítés folyamatát. A párnázott fejtámla kárpitozását Malcolm Hopkins 14 részre osztotta.

1. Válasszunk egy megfelelő merevségű falapot, mely lehet tömörfa, MDF vagy forgácslap egyaránt. A formát rajzoljuk ki, szabjuk azt a megfelelő méretre.
2. A keretes fejtámla sokszög kialakítását tovább nehezíti a keretes jelleget öltő kárpitozási forma, díszzsinóros díszítéssel. Első lépésként szegezőpisztollyal egy 12 mm széles, 2-3 mm vastag papírcsíkot szegezzünk a falapra, a kialakítandó keretszélességnek megfelelően.
3. A papírcsík vonalát követve pontosan szabjuk ki a 4 cm vastag poliészterhab- táblából az alkatrészt.
4. Éleit a lágyabb ívű bevonás érdekében törjük le úgy, hogy a fennmaradó vastagság az élrészen kb. 2 cm legyen.
5. A poliészter habot a letöréssel lefelé ragasszuk a fejtámlára.
6. Borítsuk a poliészter habot egy réteg 70 vagy 115 g-os vatelinnel úgy, hogy az kb. 5–5 mm-rel minden irányban túlnyúljon a poliészter habon.
7. A bevonóanyagból vágjunk egy olyan méretű darabot, amely 5 cm-es ráhagyással lefedi az előkészített felületet, majd a bevonóvásznat szögezéssel feszítsük a falemezre a poliészter betét éleit követve.
8. Ha megfelelő az illeszkedés, akkor kapcsokkal szorosan rögzítsük a bevonóanyagot a már korábban felhelyezett 12 mm széles kartonpapír csík mentén.
9. Ezt követi a keret kialakítása. Szabjuk ki a keretet adó öt darabból álló bevonóanyagot 5-5 cm ráhagyással. Helyezzük a fatáblára a már elkészített betét élei mentén színével lefelé és rögzítsük azt. Először a keret középső-felső részét szegezzük le, a szövetet visszahajtva, majd a 12 mm-es ráhagyást hagyva tűzzük le. Ezt a műveletet a két oldalon a fejtámla alja felé haladva mindegyik elemnél ismételjük meg.
10. A határozottabb él elérése érdekében szegezzünk egy öntapadós (vagy ragasztózott) papírcsíkot minden toldási oldalon és rögzítsük azt tűzőkapoccsal. Az anyagot visszahajtva így sokkal határozottabb vonalú élt tudunk készíteni.
11. Az előkészített keretszerkezethez készítsük el a szintén öt darabból álló polisztirol elemet. Ezek éleit az előzők szerint törjük le, ragasszuk a hordozólapra és borítsuk be vatelinnel.
12. A szélektől indulva gondosan alakítsuk ki a ráncokat és visszahajtásokat, majd a két oldalt váltakozva készítsük el a fejtámlát szegélyező kárpitozott keretet úgy, hogy a borítóanyagot feszítsük a poliészter alkatrészre, majd a vásznat a hátlapra hajtva rögzítjük azt.
13. Az utolsó elemnek a keret felső részét hagyjuk, ennél alakíthatjuk ki a kárpitot a legesztétikusabb módon.
14. Befejezésül a hajtásvonalba ragasztással rögzítsük a díszítőzsinórt. Először a zsinór egyik végét szegezzük a hátoldalhoz, majd 7–10 cm-es darabokat beragasztózva folyamatosan haladjunk körbe a mintát követve. A zsinór másik végét szintén a hátoldalra hajtva rögzíteni tudjuk.

hirdetés Malcolm Hopkins: Kárpitozás A könyv ára: 4495 Ft

A fejtámla hátoldalára tehetünk bélésanyagot. Ennek színe kevésbé lényeges, de praktikussági okokból a bevonóanyaghoz illő sötét színek a legjobbak. A bélést szegekkel rögzítsük, és ha igazán alaposak akarunk lenni, akkor annak széleit el is varrhatjuk.

(P. L.)

Forrás: Malcolm Hopkins: Kárpitozás című könyve, Cser Kiadó Megrendelhető itt:

Tetszett a cikk?