A fakitermelés számokban

Magyarországon 2017-ben az ipari gömbfa kitermelése meghaladta a 2,9 millió köbmétert, ami a régióban közepes mennyiségnek számít. Emellett 315 ezer köbméter import és 683 ezer köbméter export faáru fordult meg idehaza.

Az erdőgazdálkodásból és fakitermelésből adódó, 2017-es globális adatokat tekintve nagyjából 3,8 milliárd köbméter hengeres fának (amelynek egy részéből tűzifa készül), 485 millió köbméter ipari vékonyfának és 402 millió köbméter lapfának való erdőmennyiséget termeltek ki. Ezek a számok nem tartalmazzák a 184 millió tonna cellulózrostot, és a 413 millió tonna frissen előállított papírt, valamint papírlemezt. Az újrahasznosított papír mennyisége éves szinten elérte a 235 millió tonnát.

Az erdőgazdálkodásból származó termékek globális exportja 2017-ben meghaladta a 247 milliárd dollárt, amely az előző évhez képest még így is 8 százalékos növekedést jelent. (Az adatok az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezeti honlapjától valók.)

A fakitermelés mellett azonban van olyan eset is, amikor bizonyos fás területek az emberi tevékenységektől függetlenül is kárba vesznek. Az elmúlt két-három év alatt több millió hektár területen pusztított tűzvész Amerika, Európa és Ausztrália területein, ez pedig már túlmutat az erdők megújításában hasznosnak tekinthető mértéken. Az utóbbi évek szomorú valósága a fokozatosan melegedő éghajlati változásokról is tanúbizonyságot tesz.

Ugyanez az oka annak, hogy hasonló mértékű famennyiség száradt el, betegedett meg vagy esett áldozatául a különféle rovaroknak, amely ugyancsak pusztulásra ítélt rengeteg fát.

A faipar felhasználási módjai
Ha körülnézünk, a fa számos felhasználási módját fel tudnánk sorolni: valójában 10 ezernél is több felhasználási területe és célja ismert. A legnagyobb famennyiséget az építő-, az építőasztalos-ipar szívja fel (előbbinél jellemzően faház- és tetőszerkezetek, utóbbinál ajtók vagy az ablakkeretek a végtermékek), de jelentős részét teszi ki a bútoripar (pl. asztalok, székek, szekrények), a járműipar (pl. hajók, repülők), a sportszergyártás (pl. ütők, íjak), a különféle művészeti formák (pl. belsőépítészeti burkolatok, hangszerek), valamint az írószergyártás is.

A feldolgozás során keletkezett melléktermékeket az energiaipar is hasznosítja, a tűzifa, a fűrészpor, forgács, de még az erdei nyesedék nagyszerű hőforrás a téli időszakban.

És ezek csupán a fa nyers feldolgozásából és felhasználásából kinyert termékek, hiszen ott van a másik nagyágyú, a papíripar is. Egy tonna fehér papír gyártásához szükséges 1700 kg fa (kb. 16 kifejlett fa), 417 köbméter víz, 6 tonna gőz, 717 kilowatt energia, 181 kilogramm mészkő, 87 kilogramm kén és 60 kilogramm klór (ezek hozzávetőleges értékek). Az előállítás során a cellulóz fontos összetevő, így más termékeket (például használt rongyokat, hulladékpapírt) is bevonhatnak a gyártási folyamatba, elősegítve az újrahasznosítást.

Faültetési trendek
Jó hír, hogy elindult a felismerés egyes országokban a nagy mennyiségű fafelhasználás pótlására. Kína például egy éve elhatározta, hogy akkora területen tervez erdőtelepítéseket 2020-ig, mint Írország. Egyes latin-amerikai országok 20 millió hektáron, más afrikai országok pedig több mint 100 millió hektáron szeretnék helyreállítani a sorvadóban lévő erdőterületeket.

Egyes nonprofit szervezetek mellett (amelyek civil adományokból ültetnek fákat) léteznek nemzetközi összefogások is. Az ENSZ által meghirdetett Bonn Kihívás (Bonn Challenge) egy 2011-ben indult globális kezdeményezés, amely célul tűzte ki 150 millió hektár kiirtott vagy elfajzott területen a fák újratelepítését 2020-ig, valamint 350 millió hektárnyi területen 2030-ig – ez még Indiánál is nagyobb területet jelentene. A kezdeményezés elhivatottságát és támogatottságát az is mutatja, hogy jelenleg 170 millió hektáron sikerült erdőtelepítést vállalni, a 2020-as célt bőven túllépve.

Viszont az erdőtelepítés sem jelent garanciát arra, hogy az elültetett fa megmarad. Amennyiben ipari szinten művelik – amely lehetőséget teremt a nem megfelelő munkavégzésre – az elültetett fák ötöde elpusztulhat az ültetést követő években. A másik fontos hátrány, hogy az erdőtelepítés költségekkel jár: az imént említett 350 millió hektáros földterület betelepítése nagyjából 250 milliárd dollárba kerül.

Erre egy hatékony alternatívát jelenthet a fenntartható erdőgazdálkodási forma, az agrárerdészet, amelynek lényege a mezőgazdasági és állattartásban használatos földterületek hagyományos és modern felhasználhatóságának megújítása erdősítéssel. A módszer egyrészt olcsóbb, másrészt akár kétmilliárd hektáron is helyre lehetne állítani a termőtalajt.

További előnye, hogy több élelmiszert lenne képes kitermelni, több százezer állást hozna létre, valamint hatékonyan venné fel a küzdelmet a klímaváltozás ellen. Egyes országokban, mint például Nigériában, Etiópiában vagy Pakisztánban, már bizonyított a rendszer, határozottan pozitív eredményeket produkálva.

Az erdőtelepítésekre tett törekvésekhez elengedhetetlen a közösségek és a kormányzat összefogása, illetve az ahhoz szükséges szaktudás és támogatás. Az elmúlt 25 év alatt felére csökkent az urbanizációval járó erdőirtás mértéke, amely biztató jele annak, hogy van igény és ellenpólus a túl nagymértékű fakitermelés csökkentésére. 

Forrás: chikansplanet.blog.hu

Tetszett a cikk?