A világ legnagyobb székelykapuja Sokorópátkán

„Ha meg tudod álmodni, meg is tudod tenni”

Nagyszerű dolog az, amikor valakinek támad egy monumentális ötlete és a civil összefogásnak köszönhetően mindez néhány hónap leforgása alatt meg is tud valósulni. Ilyesmi történt Sokorópátkán, abban az 1100 lelket számláló kis faluban, amely immár nem csak természeti szépségével, a Sokorói-dombság erdeivel és lankáival csalogatja ide a kirándulni vagy éppen megpihenni vágyókat, hanem a világ legnagyobb, közút felett átívelő székelykapujával is.

A Sokorói Tájegység Egyesülés elnöke, Vajda Péter megálmodta, Bassák Attila polgármester jelmondata alapján – „ha meg tudod álmodni, meg is tudod tenni” – pedig Pethő Sándor székelykapufaragó mester vezetésével helyi, erdélyi és kárpátaljai fafaragók remek munkájának köszönhetően az álom valósággá vált.

Egy nappal az átadás előtt kíváncsi voltam a befejezés előtti pillanatokra. Győr felől érkeztem és már messziről feltűnt a fenséges építmény körvonala az út felett. Óriás oszlopok tartották a kaput, amely türelemmel várta, hogy betonba kerüljön a lábazata és legalább 300 éven át hirdesse a magyarok összetartozását, éljenek bármely szegletében is a világnak. Közelebb érkezve szemtanúja lehettem az utolsó simításokat végző férfiak összehangolt munkájának, a jó hangulatnak, ami jellemzője volt a több hétig tartó kitartó munkának.

– Húsvét után álltunk neki még Erdélyben az első faragási munkálatoknak – mondja Pethő Sándor, a projekt vezetője, aki már 26 évesen elkészítette a Torjában található, addigi legnagyobb székelykaput, a világ legmagasabb, 13 méteres kopjafáját, ám a Kanadában lévő, Kossuth-ház előtti székelykapu is az ő keze munkáját dicséri. – Nagy megtiszteltetés volt részt venni és koordinálni ezt az építkezést, bár nekünk ez nem is munka, hanem egy szenvedély, amit egyrészt a fa iránti végtelen szeretet, másrészt a magyarok összetartozásának fontossága táplál. Erdélyben majd minden falu „bejáratánál” székelykapu várja az arra érkezőt. Örömömre szolgál, hogy ezzel elkészült az első magyarországi, ami egyben a világ legnagyobb – 10,5 m magas és 16 m széles – közút felett átívelő székelykapuja. Az egész építmény mintegy 25 köbméter tölgyfából készült, 11,5 tonnát nyom. Lenolajjal kentük le kétszer, amit ősszel megismétlünk, hogy sokáig jól bírja az időjárás adta megpróbáltatásokat is. Természetesen sötétedik a fa egy-egy árnyalatot, mint ahogy az ember is ráncosodik az idők teltével. De Erdélyben is van olyan kapu, ami még mindig ereje teljében fogadja az arra járót, pedig az 1700-as években faragták. Bízunk benne, hogy a sokorópátkait is számos generáció megcsodálhatja.

Kíváncsiskodom a motívumok láttán, amelyek a kapu mindkét oldalát körbe ölelik. Sándor elmondja, hogy az építmény falu felöli oldalán a kevésbé díszes csíki motívum látható, az életfa-szerű indákkal, levelekkel, néhány tulipánnal, s a nap szimbólumaként számon tartott rozettával.  A kettős kereszttel felruházott galambdúc alatti gerendára – sapkafa – felkerült az évszám és magyarul, valamint székely rovásírással a Himnuszunk első sora. A kapu ezen része még Erdélyben készült, amit aztán szétszedtek és itt szereltek össze újra. A másik oldal mélyfaragásos, háromszéki motívumokkal díszített, erre a tulipánok – női szimbólum, a fiataltól az érett asszonyig mindenki képviselteti magát a virágos mintázatban – sokfélesége, gazdag motívumvilág jellemző. Az oszlop széle nem sarkos, hanem követi a mintát, ez teljesen egyedi megoldás, Sándor ötlete és kivitelezése alapján. A lábazatot mindkét oldalon az 1800-as évekből eredő, szívet formáló, vázából kinyúló, virágmotívumokkal gazdagított rábaközi minta díszíti, ugyancsak tölgyfából faragták. A gerenda közepén, a csíki oldalon a magyar címer kapott helyet, míg a sapkafa túloldalán Mónus Béla szobrászművész által kifaragott, angyalokkal ölelt magyar címer látható.

– A terveket egy heraldikus (címerekkel foglalkozó tudós, az elnevezését a heroldokról kapta, akik a címerek első középkori szakértői voltak) készítette, én pedig próbáltam annyira plasztikussá tenni, amennyire csak lehet – magyarázza a művész, aki megtisztelőnek érezte a felkérést és munkájának megalkotásakor arra törekedett, hogy távolabbról is jól látható legyen a magyar egyházkultúrára jellemző angyal motívum.

Ottjártamkor a kaputükrök még üresen álltak, de a nap végére megteltek történelemmel. Arad, Győr, Veszprém, Csík, Hunyad, Nagy-Küküllő és sorolhatnám azt a 64 vármegyét, amelyek címerei a kapu mindkét oldalán a régmúlt emlékeit őrzik. 

– A 64 vármegye címerét más-más mesterember faragta, ettől szép és különböző, ettől érdekes, hogy ennyi kéz érinthette a kaput – vallja Sándor, majd hozzáfűzi, hogy az építmény minden egyes darabja kézi faragással készült. Napi 8-10 órában dolgoztak, közel 200 ember kitartó munkájának és együttműködésének eredménye az impozáns portál.

– A székelykapu felépítésével – amelynek létrejöttét több, mint 600 civil adakozó támogatta –  azonban még nem értek véget a munkálatok, tudtam meg Bassák Attila polgármestertől. A kapu mellett elterülő, mintegy háromezer négyzetméternyi területen kap helyet az összetartozás parkja. Egy kápolnának is felépítenek majd a rendezvényhelyszínen, ahol különböző programokkal várják a helyieket és a turistákat egyaránt.

Fotó: Pethő Lehel                                                                                

Tetszett a cikk?