Székelyföldi fűrészmalmok II. rész

Vasláb-heveder 2003, nagyon rossz állapotú tetőszerkezet

A tetőszerkezet javítása

Az elkészült új tető

A tulajdonos és a magyar csapat az elkészült fűrészmalom előtt

A végső döfést az 1948-as államosítás jelentette. Ekkor a magántulajdonban lévő „tőkés kizsákmányolásra alkalmas” fűrészmalmok működését betiltották. Sok helyen a bennük található minimális vasalkatrészt is begyűjtötték.
A teljesen működésképtelen fűrészmalmok egyszerű pajtaépületét jó esetben más célra használták fel, fásszín, raktár lett belőle. Rosszabb esetben a karbantartás nélküli faszerkezetek elkorhadtak, a lajban kinőtt a fű és a gaz, a vízkerék „leromlott”. A több száz fűrészmalom a Székelyföldön lassan a feledés homályába merült.
A romániai néprajzi, népi ipari kutatások megindulása a '60-as években néhány fűrészmalom megmenekülését jelentette. A szabadtéri múzeumokba kerültek a székelységhez hasonló kultúrájú román és szász falvak fűrészei. A Bukarest melletti múzeum, a Kolozsvár városában lévő gyűjtemény is birtokol ilyen szerkezeteket. A Nagyszeben közelében lévő Astra Múzeum 4 komplex fűrészmalomblokkot tulajdonol.
A Székelyföldön a székelykeresztúri Molnár István Múzeum kertjében a hetvenes években került felállításra egy Kápolnásfaluról átszállított szép fűrészmalom.
Ezekben a múzeumokban megtaláljuk mind a kisméretű (50–60 cm) vízkerékkel működtetett, áttétel nélküli (ún. velencei vagy talján) fűrészmalmokat, melyeket a sebes folyású, kis vízhozamú patakokra telepítették, mind a 3-4 méter átmérőjű vízkerékkel hajtott, fogaskerék-, vagy laposszíj-áttétellel gyorsított forgású, ún. ausburgi fűrészmalmokat.
A '60-as évektől kezdve több tanulmány született a vízienergia felhasználásának története témakörében. Így a lisztelőmalmok, posztóványolók, gyapjúmosók, érczúzók, kallók, vasverők és nem utolsósorban a fűrészmalmok emlékeit összegyűjtötték, rendszerezték. Sajnos addigra már tárgyi emlék csak töredékesen volt található. A leírások, fotók száma kevés, az adatközlők pedig egyre kevesebben voltak fellelhetők.
A Székelyföld igen karakteres tájegységei néprajzi anyagának egyik legnagyobb gyűjtőhelye a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum filiáléja az Alsócsernátonban található Haszmann Pál Múzeum, ahol a háromszéki népi kultúra teljes vertikumát gyűjtötték és gyűjtik ma is az alapító fiai és unokái, valamint családtagjaik.
A Gyergyói-medence néprajzi kultúráját gyűjtötte hatalmas energiával Tarisznyás Márton néprajzkutató. Ő kezdeményezte a medence vízhajtású szerkezeteinek feldolgozását is. A Gyergyószentmiklóson lévő (ma az ő nevét viselő) városi múzeum udvarán létrehozott mini néprajzi gyűjteménybe került egy Remete-Eszenyőn fellelt fűrészmalom is. 1980-ban bekövetkezett halála után Márton László kezdeményezésére és segítségével került először kiadásra 1982-ben Tarisznyás Márton több tanulmánya „Gyergyó történeti néprajza” címmel a romániai Kritérion Kiadó gondozásában.
Második, magyarországi kiadása az eredetivel azonos változatban a '90-es évek elején jelent meg. A könyv azóta a témával foglalkozók legfontosabb alapmunkája.
Személyes kapcsolatom a székelyföldi fűrészmalmokkal 1998 nyarától indult. Egy 10 napos székelyföldi nyaralás egyik szokásos programja, a Gyilkos-tó meglátogatása kapcsán ismerkedtem meg Portik Sándor festőművésszel, aki saját – többek között gyönyörű malom témájú – linómetszeteit és festményeit árulta a tó partján. A hosszabbra sikeredett beszélgetés kapcsán kiderült, hogy nemcsak a környék vízhajtású lisztelőmalmait, hanem korábban egy fűrészmalmot is rajzolt, festett. A többé- kevésbé pontos helybehatárolás után rövid keresgéléssel megtaláltuk az ősi szerkezetet.
A Gyergyószentmiklóstól délre fekvő településsel, Vaslábbal régóta egybeépült Heveder nevű falu azonos nevű patakja mellett állt a láthatóan nagyon régi fűrészmalom. Egyszerű fa pajtaépület deszkafedéssel. Elöl nyitott oldalához két rönkön lehet felgurítani a fűrészelendő anyagot, deszkával fedett hátoldala mögött ott a hosszú laj és gyönyörű, 3 méter átmérőjű vízkerék.
A kíváncsi nézelődés és fotózás közben előkerült az addig a mezőn dolgozó gumicsizmás tulajdonos is: Bencze Ágoston, azaz Guszti.
A hatvanas évei közepén járó tulaj szinte kérdezés nélkül, büszkén mutatott meg mindent.
A fűrészmalmot az ükapja építette az 1860-as évek közepén. Azóta persze többször kellett felújítani, hiszen mindene fából készült, de szinte minden porcikájában eredeti. Az utolsó felújítást – a vízkerék újjáépítését – Guszti édesapja halála után egyedül végezte.
Fantasztikus élmény volt számunkra, ahogy a lappancs felemelése után a víz a hatalmas vízkerék lapátjaira futott és az szép lassan, komótosan elindult, majd egyre gyorsulva felvette a „sebes”, percenkénti 25-ös fordulatot. A rönkkocsira rögzített 4 m hosszú rönköt az automata előtolómű kb. 5-6 perc alatt fűrészelte végig. Több száz éves technika a 20. század végén. Elég abszurd. A Székelyföld akkor egy kicsit még olyan volt, mintha itt-ott megállt volna az idő.
A beszélgetést egy másnapi alaposabb látogatás, alaposabb fotózás, videózás követte. A több órásra sikeredett beszélgetés, nézelődés kapcsán felmerült bennem a gondolat, hogy jó lenne valahogy minél többet átmenteni ebből az antivilágból a 3. évezredbe.
1998-ban már közel 20 éves faipari mérnöki diplomával és 10 éves szakközépiskolai tanári gyakorlattal láttam erre reális lehetőséget. A '90-es években diákok közreműködésével már készült 3 kiállításom, amely a faipari szerszámok fajtáit és azok sokszínűségét mutatta be, így arra gondoltam, hogy ez most is fog működni.
1999 tavaszától kezdve a szervezési munkát, szeptemberre sikerült annyi pályázati pénzt összegyűjteni, hogy 13 diák és még egy kolléga kíséretével kijutottunk a Székelyföldre. Szentegyházán szálltunk meg és onnan utaztunk több alkalommal a kb. 70 km-re lévő Vasláb- Hevederre a Bencze-féle fűrészmalomhoz. A felmérés 4 napja alatt elkészült több tíz méretezett videó felvétel. Emellett 2 napunk volt Székelyföld turisztikai és néprajzi nevezetességeinek megismerésére is. Nagyon hasznos hetet töltöttünk a Székelyföldön. A felmérés eredményeképpen néhány végzős diák elkészítette vizsgamunkaként a fűrészmalom M=1:10 arányú működőképes modelljét is 3 példányban. Az egyik ma is a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskola auláját díszíti, a második Sopronba került az Erdészeti Múzeumba, a harmadik pedig a gyergyószentmiklósi Tarisznyás Márton Múzeum gyűjteményét gazdagítja.
A helyszínen készült fotók, valamint a Székelyföldről és Magyarország különböző helyeiről kölcsönkért fűrészmalommodellek és egyéb tárgyi emlékek felhasználásával 2000 májusától egy hónapig működő kiállítást állítottunk össze „In memoriam vízifűrészek” címmel.
A kiállítást sok faiparos kolléga, faipart tanuló diák és hallgató látta. Jó érzés volt látni, hogy a modern gépek világában mozgó kollégák milyen élvezettel sétálnak a múlt emlékei között.
A felmérések alapján nagy biztonsággal meg lehetett jósolni, hogy a Bencze-féle fűrészmalom, ha nem történik a tetőszerkezetében valami radikális felújítás, néhány éven belül összeomlik. A több helyen beázó tetőhéjalás és alatta lévő részben korhadt tetőszerkezet nehezen tartotta volna magát a télen rá nehezedő kb. 4 tonna hó nyomásával szemben. Ugyanakkor a vízkerék külső csapágytalpa szintén meglehetősen korhadt állapotú volt, így ha az megroppan, a vízkerék az iszapba süllyed és elkorhad (mint ahogy az 2002 nyarán be is következett). Arra gondoltam, hogy a faanyagra való kb. 70 000 forintot megpróbálom összeperselyezni, a munkát pedig önkéntesen jelentkező csapattal saját költségen kiutazva elvégezni.
A komoly pénzgyűjtő tevékenység eredményeként a szükséges összeg 2003 kora tavaszára összegyűlt. Azt személyesen vittem ki és adtam át a tulajdonosnak, aki a pénzen vásárolt rönkfát a saját fűrészmalmán fűrészelte fel.
A munka elvégzéséhez szükséges 10 fős csapat július elején indult útnak. Kollégák feleséggel, egykori és akkori tanítványok és barátok elszántan, sátrakkal és szerszámokkal felfegyverkezve. A két öreg mikrobusszal 12 órás út után érkeztünk a helyszínre. Sátrakban és szénapajtában aludtunk, a Heveder-patak jeges vizében mosakodtunk. A lányok bográcsban főzött ételét ettük az ottani jóféle kenyérrel.
Az előre odakészített deszkaanyag és egyéb alkatrészek felhasználásával 4 nap alatt sikerült lebontanunk az északi oldal deszkaborítását, megerősíteni a meggyengült szarufákat, a korhadt gerendákat kicserélni.
Újjáépítettük az oromfalakat, újradeszkáztuk a tetőt. Mivel a vízkerék az elkorhadt és eltört csapágytalp miatt besüllyedt az iszapba, így jókora nekibuzdulással sikerült egy vasúti sín segítségével kiemelnünk, majd az új csapágytalp behelyezése után újra beüzemelni a kereket. A zárónapon megjelent a Duna Televízió riportere és operatőre, akik rövid filmes összefoglalót készítettek a munkákról, kiemelve a műemlék felélesztésének fontosságát.
Mivel a Bencze-féle fűrészmalom mint műemlék a Tarisznyás Márton Múzeumhoz tartozik, ezért munkánk fotó- és egyéb dokumentumait minden esetben átadtuk a múzeum igazgatójának.

Pauló Tamás
faipari mérnöktanár






 

Tetszett a cikk?