Székelyföldi fűrészmalmok III. rész

A cölöpök beásása

Készül a váz

A tető deszkázása

A vízkerék elemei

Készül a bélkerék

A beépített hajtásmű

Az építőcsapat

A Tarisznyás Márton-díj

Gyergyószentmiklós szélén a Békény patakra van telepítve a Tinka malom, amit a múzeum a malomhoz tartozó nagy területtel együtt vásárolt meg. A 150 éves lisztelőmalom ma is működik, az egykori molnár családtagjai tartanak bemutatókat az idelátogató turistáknak. A terület alkalmas arra, hogy itt több hasonló méretű vízhajtású szerkezetet helyezzenek el, olyanokat, amik jó keresztmetszetet mutatnak a Gyergyói-medence korábbi időszakának népi iparáról.

Az egyeztetések után négy egykori és jelenlegi diákkal 5 napot töltöttünk Csergő Tibor és családja vendégeként Gyergyószentmiklóson.
A múzeum udvarán állt, Remete-Eszenyőről a '70-es években beszállított fűrészmalom, ennek statikai és szerkezeti állapotfelmérését végeztük el. Vizsgálatunkra azért volt szükség, mert az igazgató elképzelése szerint ezt a fűrészmalmot szerette volna elsőként áttelepíteni a Békény-patakra.
A több napos alapos statikai vizsgálatok megállapítása szerint a több tíz éve a gyakorlatban semmilyen karbantartást nem kapott szerkezet és pajtaépület az idők során több ízben beázott, így olyan mérvű fülledés és egyéb károk keletkeztek, amik miatt sem a berendezés szétszedése, sem szállítása, sem újra felállítása nem lehetséges.

Ekkor merült fel a gondolat egy új anyagból épített fűrészmalom-rekonstrukció elindításáról. Az elhatározást egy látogatás is megerősítette, melyet a csapat Remete-Eszenyőn tett, ahol még mindig áll Portik Dobos Dezső bácsi fűrészmalma, igaz ez is működésképtelen állapotban.
Az alapos fotózás, videózás elég anyagot biztosított a gondolatok elindításához.

Az általunk megismert és dokumentált három fűrészmalom, valamint más gyűjteményekben lévő hasonló szerkezetek és a vonatkozó szakirodalom tanulmányozása alapján terveztünk elkészíteni egy, a területre jellemző fűrészmalmot, amely hűen mutatja be a múzeum látogatóinak, hogy milyen módon fűrészeltek deszkát az elmúlt évszázadokban a Gyergyói-medence területén.

2004 ősze és a következő tavasz a terület dokumentumainak elemzésével, a pontos helyszín kiválasztásával, valamint a meglévő dokumentumok alapján a fűrészmalom tervezésével telt. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy bár a terület elég nagy, ahhoz mégis kicsi, hogy a vizet messziről vezetve emelt lajon végigfuttatva felülcsapós vízkerékkel működtessük a fűrészt. A meglévőhöz képest kb. 1,5 m-rel magasabban kellett volna futtatni a vizet. Ez pedig kb. 100 m-rel hosszabb utat kívánt volna. Így egy középen csapós rendszert kellett terveznünk, ami nem biztosít olyan fordulatszámot, ami a folyamatos és gyors fűrészelést lehetővé tette volna.
A megállapodás szerint az épületet és a hozzá tartozó fűrésztechnológiai berendezéseket (fűrészkeret, rönkkocsi, áttételek, előtolómű) készítette a magyar csapat. A vízkereket, főtengelyt, a bélkereket és orsókereket, valamint a vízbevezető csatornát dr. Márton László gyergyószentmiklósi mérnök csapata készíti.

2005. július elején 10 napot sikerült a 13 fős baráti társaságnak a helyszínen töltenie. A Tinka-malomban kialakított vendégszálláson laktunk. Kicsit zsúfolt körülmények között, de nagyon jó hangulatban. Néhány napig tereprendezés és a helyszín megközelítéséhez szükséges híd megépítése folyt. Ezután foghattunk neki a 10 cölöp leásásának. Ideális esetben enyhe lejtésű partoldal állt volna rendelkezésünkre. Sajnos a sík terep miatt az ún. pinceszintet csak 120 cm magasra tudtuk építeni a 150–180 cm-es ideális magasság helyett.
A 10 cölöp zúzott kő alapot kapott, hiszen az épület tömegén túl a fűrészelés dinamikus igénybevételét is fel kell venniük. A cölöpökre került az a két 12 méter hosszú, egyenként 280 kg-os lucfenyő gerenda, a medvetalp, amely egyben tartja az épületet és elosztja a terhelést. Keresztirányban 7 rövidebb (4 m-es) gerenda ül a medvetalpra. Ezt borítja majd a padozat (a padlás), a járófelület.
A gerendák gömbfából készültek, mint az eredeti fűrészeknél. Az egymásra lapolás nagyban növelte az épület alapszerkezetének stabilitását. A „sasok” a technológiai szint tartóoszlopai már fűrészeltek, négyzet keresztmetszetűek. Az épület váza teljes egészében elkészült a 10 napos első etap alatt. Természetesen a csapat talált módot arra is, hogy a Székelyföld nevezetességeit, turisztikai látványosságait meglátogassa. A jó ételeket nagyrészt a múzeum igazgatója és felesége biztosította. Az igazi székely ízek mindnyájunkat elvarázsolták.

2005 nyarán még egy 7 napos etapra is sor került augusztusban. Itt már mindössze 8 résztvevőnek sikerült kiutazni. Ekkor teljesen sikerült felállítani az épület vázát a tetőt tartó szaruállásokkal együtt, sőt még az oromfal bedeszkázására és a vízvető kötények beépítésére is sor került.
2006-ban a magyar csapat mindössze 6 fővel és csak 1 hétig tudott kinn dolgozni. Az épületvázat megerősítő karpántokat építettük be és a teljes tetőt bedeszkáztuk. Minden szerkezeti elem beépítésénél ügyeltünk a hitelességre. A tető borítódeszkázata pontosan beleillett a helyi hagyományos deszkafedések sorába. Az oromfalon pontosan olyan keresztet alakítottunk ki, mint amilyen a környék épületein található.

Volt alkalmunk megnézni, hogy Márton úr gyergyószentmiklósi üzemében hogyan készül el a 6 m hosszú tölgyrönkből a kb. 35 cm-es négyzet keresztmetszetű főtengely, a gerendely. A vízkerék alkat- részei a közeli faluban szintén csak a beépítésre vártak.
A gyergyói csapat az ősz folyamán kialakította a vízcsatornát, beépítette a gerendelyt a vízkerékkel együtt és kialakította a gyorsító áttételek helyét.
2007-ben július első 10 napjában tudtunk dolgozni a 12 fős csapattal.

Nem kisebb munka várt ránk, mint a gyorsító áttételek fogaskerekes és lapos szíjas kialakítása, a fűrészkeret vezetőinek, majd a tölgy fűrészkeretnek az elkészítése és beépítése, valamint az előtolómű összeállítása.

Nagy segítséget jelentett Csergő Feri bácsi gyergyói asztalosmester, aki a szintén asztalos fiával a rönkmozgató kocsit és a hozzá tartozó alkatrészeket készítette el.
Sok időt vett igénybe az összes elem pontos összehangolása, beállítása is.

Végül a 10. nap után kora reggel a Duna TV stábja riportkészítése közben sikerült a próbavágást elvégezni. Sajnos éppen elég alacsony volt a vízállás, így nem tudtunk üzemi sebességgel fűrészelni. Azonban így is mindnyájan nagyon boldogok voltunk. Egy előkészítő szezon és három év nyári munkája után sikerült egy olyan fűrészmalmot építenünk, amely 4-500 éves technológiával fűrészelte a deszkákat. A múzeum főleg oktatási célokra tervezte használni mind a lisztelő-, mind a fűrészmalmot.

A tervek szerint ezen a területen még néhány vízienergia működtette szerkezetet szeretnének építeni, ami az elmúlt évszázadokban az emberek munkáját könnyítette meg a Székelyföldön. Sajnos, a múzeum pénzforrásai elapadtak, így 2008-ban nem tudtuk folytatni a megkezdett munkát. Magánemberként a Székelyföldön járva 2008 nyarán vehettem át a megtisztelő „Tarisznyás Márton”-díjat. Az elegáns dobozban selyembélésen fekvő, Tarisznyás Márton arcát ábrázoló bronzplakettet a városért sokat tevékenykedők kapják, akik a kultúra megőrzéséért dolgoznak. A felirat tanúsága szerint a plakettet Pauló Tamás és a „Gatter-kommandó” részére készítették.

Pauló Tamás
faipari mérnöktanár

Tetszett a cikk?