Legyen az asztalos a beszállító!

A konyhabútorok munkalapjai között a fából készült típusok elegáns helyet foglalnak el: meleg, természetes tapintás, felújíthatóság, hosszú élettartam – csupán néhány szempont a sok között. Alapanyagukra, felületkezelésükre viszont érdemes figyelmet fordítani, hogy hosszú évek múlva is méltó éke lehessen megrendelőink konyhájának.

Egy konyhai munkalap kettős szerepet képvisel: díszíti a bútort, ám a felhasználói igénybevételeket is bírnia kell. Igaz ugyan, hogy nem állhatunk oda minden megrendelőnk mellé, amikor tűzforró lábost  akar rátenni, vagy hetekig áztatja a ráhelyezett csepegtetőtálca alatt, de sokat tehetünk a gyártás  során és a megfelelő használati útmutatás közlésével.

ANYAGA, MINŐSÉGE

A fa munkalap gyártása megfelelő  szakmai felkészültséget és odafigyelést igényel. Alapanyagnak a keményebbnek számító lombos fát érdemes választani, úgymint tölgyfát, natúr, illetve gőzölt bükkfát, kőrisfát, igényesebb esetekben diófát, cseresznyefát. A gőzölt akácfa is jó választás lehet. A tűlevelűek közül csakis a vörösfenyő jöhet szóba – ha a stílus esetleg ezt kívánja. Vörösfenyő esetében egyébként a fa eredetileg magas gyantatartalma később bosszúságot okozhat, így csakis olyan fűrészárut válasszunk, amelyet kitermeléskor lecsapoltak.

Konyhasziget diófa borítással

Ismérvek:

• Göcsök, csomók lehetőleg ne kerüljenek bele a látható felületbe: a kedvezőtlenebb esztétikai hatás mellett a felületi javítások (műfa, színes viasz, csiszolatporos fugázó) is intenzíven látszódni fognak az olajokkal történő felületkezelés után (lásd alább).
   
• A méretre kialakított és 180-as értékig megcsiszolt fa munkalapot felületkezelés előtt óvatosan töröljük át egy vizes ronggyal, majd száradás után a felálló farostokat egy újabb finomcsiszolással távolítsuk el!
   
• Az olajok a fa természetes színeit, erezetét is kiemelik (feltüzelik). Jó, ha ezzel tisztában vagyunk már a táblásítás előtt. Aki inkább homogén felületet szeretne elérni, az szíjácstól mentes faanyagot, esetleg bükkfát használjon. Ahol világos színű munkalap a kívánalom, ott  redendően világos színű faanyagokkal (kőrisfa, nyírfa) kell tervezni. 
   
• Járulékos anyagokban gazdag fáknál (pl. tölgy, gesztenye, dió) elszíneződések, illetve hosszabb száradási idők is felléphetnek. Ilyen esetekben érdemes lúgos kémhatású (pl. szappanos) vízzel áttörölni, majd még egyszer finoman megcsiszolni a felületet próbakezelés előtt. Néhány cég az ilyen esetekre speciális alapozókat is kínál az olajréteg alá (pl. AURO Nr. 117).
   

TÁBLÁSÍTÁS

A széltoldott kínálat mellett sok gyártó alkalmaz hossztoldott megoldásokat is. Hossztoldás készülhet a kevésbé esztétikus álló fogazással (a felületen látszódik az ékcsap), valamint fekvő fogazással – ez esetben csak egy illesztési vonal látszódik a felületen. Mindazonáltal ezeket az anyagtakarékos megoldásokat érdemes a megrendelővel előzetesen egyeztetni, mert nem mindenkinek tetszik a „parkettamintás” kinézet. Kivételek persze mindig vannak. Van, aki egyenesen bütü felületű megoldást kér – a tartósság fokozása érdekében.

Bütü felületű munkalap

A fa szálirányú alakváltozásával számolnunk kell, különösen akkor, ha a fa munkalap falszakaszok közé lesz bepasszítva. (Főként a régebbi építésű, tömör téglás házaknál érdemes erre figyelni, ahol a fűtött, illetve a nyári időszakban a páratartalom-változás jelentős lehet.) Ilyen esetekben (a táblahosszoktól függően) 7–12 mm-es hézagolással kell számolni oldalanként, amit vízzáró élléccel tudunk takarni. Ennek hiányában a munkalap „kitámaszt” a két fal között, megvetemedik, és még az esetlegesen falon lévő csempét is szétroppantja.

A hossztoldás parkettamintázatot ad

FELÜLETKEZELÉS

Leszögezhetjük: a lakk nem alkalmas konyhai munkalap felületkezelésére. Az átlagosnál is nagyobb igénybevételnek kitett felületeken a lakkréteg „összetörhet”, szabad utat adva a víznek, s így az elszíneződésnek, penészesedésnek is. Ezen felül a szintetikus lakk mérgező anyag, élelmiszerekkel való érintkezése még megszáradt állapotban sem szerencsés.

A szóba jöhető megoldás az olajozásos felületkezelés. Olajozás alatt csakis a levegőre végleg megszáradó olajok használatát értjük. Erre a célra legalkalmasabb a lenmag olaja és a tungfa termésének olaja. Az olajréteg nem képez összefüggő filmréteget, és kezelés után is lehetővé teszi a fa természetes páraáteresztő képességét. Nagyon fontos, hogy csakis jó minőségű, lehetőleg hidegen préselt, valamint oldószermentes, tisztán növényi alapanyagokkal dolgozzunk – rengeteg bosszankodástól óvjuk meg magunkat.

(Korábbi lapszámunkban már beszámoltunk a növényi-ásványi felületkezelő anyagok ismérveiről – lásd a Természetes felületkezelő anyagok című írásunkat; Magyar Asztalos, 2017. október.) 

Az olajos felületkezelés technológiájának lényege, hogy a munkalap mindkét felén a fa felső anyagszerkezetét fokozatosan feltelítjük a felületre felhordott olajjal. Így az első réteghez magasabb viszkozitású olajat érdemes használni, majd a további, minimum 2–3 réteg felhordásához egyre sűrűbbet. Magasabb viszkozitást az olaj 35–40°C-ra történő felmelegítésével, vagy növényi oldószer hozzáadásával érhetünk el. (Vannak gyártók, akik élelmiszerálló, növényi oldószerrel kevert alapozó olajat kínálnak, konyhakészen.) Az utolsó réteg sűrű, oldószermentes olajréteg legyen.

Egyedi megoldások a fa esetében megvalósíthatók

További fontosabb ismérvek:

• Minden esetben kezelni kell a lap mindkét felületét, különben a száradás „elhúzhatja” a lapot, ezen felül a védtelenebb rész felől érkező nedvesség később további károkat okozhat.
   
• Az olaj felhordásához természetes sörtéjű ecsetet használjunk, a sűrűbb változatú olajokhoz spatulya is szóba jöhet. A henger nem szerencsés, ilyenkor ugyanis nem történik meg az olaj felületbe történő mechanikai bepréselése.
   
• A felhordott réteget skótszivaccsal még egyszer dörzsöljük át, majd 15–25 perc után töröljük vissza egy tiszta, fehér, nem szálalódó ronggyal. (A már nem használt póló, lepedő kiváló erre a célra.)
   
• A felületet nem javasolt színezni: ilyen esetekben a használatkor fellépő kopások mind kirajzolódnak.
   
• Ha a munkalap alsó felületének kezelésével kezdünk, háromszög alakú lécre helyezve azonnal kenhetjük a látszó oldalt is. Az erre a célra használt tartóléceket is kezeljük olajjal előzetesen, így az nem „szívja ki” az olajat az érintkező felületből.
   
• Minden további felhordott olajréteg megszáradt felületre kerüljön. Az olajrétegek száradási ideje átlagosan 10–12 óra, szobahőmérsékleten. Kézpróbával a száradás önnyen kiderül, ha a végighúzott ujjunkkal bársonyos, bőrszerű tapintást észlelünk. A még meg nem száradt felület ragadós.
   
• Viaszréteget, vagy ilyen tartalmú ápolószert soha ne tegyünk a felületre. A viaszok (méhviasz, karnaubaviasz) olvadáspontja jóval 100°C alatt van, így hamar ragadóssá válhat a felület egy-egy forró konyhai beavatkozás miatt.
   
• Kiemelt figyelmet kell fordítani a bütük telítésére, ideértve a helyszíni szerelés során végzett passzításokat, mosogatótálca- kivágásokat is!
   
• Az ecseteket meleg vízben, szappannal könnyedén kimoshatjuk, vagy pár napig jól zárható tetejű edényben tárolhatjuk. Az olajjal átitatott rongyokat minden esetben ki kell teríteni, és úgy hagyni megszáradni. Az összegyűrt olajos rongy öngyulladás-veszélyes!

Fafelületet, különösen konyhai munkalapot soha ne építsünk be felületkezelés nélkül! Hiába fogadkozik a megrendelő, hogy majd ő lekeni, meg egyébként sem akarna további összegeket kifizetni a mi munkánkért, ebbe az utcába ne menjünk be, azaz érdemes következetesnek lenni a technológiai fegyelem betartásában.

Az oka nagyon egyszerű: minket fognak kihívni, ha hibát észlelnek. És lesz hiba, ha a víz sokat időzik a kezeletlen, vagy a nem megfelelően lekezelt fa felületén. Az utólagos javítás pedig sokkal nehezebb és körülményesebb munka, amit ráadásul garanciában várnak el tőlünk – ha idő előtt jön a panasz. 

A munkalapot kíméljük a forró edényektől

FELÚJÍTÁS

A fa munkalap élete akkor kezdődik igazán, ha használatba veszik. Hiába van fából, a munkalapot nem érdemes összekeverni a vágódeszkával! A késsel, klopfolóval végzett konyhai munkát továbbra is a vágódeszkán javasolt megcsinálni. A fa felületét még ezt leszámítva is rendszeresen ápolni kell a napi szintű intenzív igénybevétel, illetve a különféle lúgos tisztító- és súrolószerek használata miatt!

Ennek az ápolási folyamatnak a legelső lépése, hogy mindezt megértetjüka felhasználóval, elsősorban a háziasszonnyal. Ha tisztában lesz ezzel, természetesnek fogja tekinteni, és betervezi a háztartási nagytakarítás feladatai közé, úgy mint pl. a függönymosást. A felújítás egyébként sem egy ördöngös feladat. A szabaddá tett, letisztított száraz felületet a felületkezeléskor is használt, sűrű olajjal átitatott ronggyal áttöröljük, pár percnyi várakozás után pedig tiszta ronggyal visszatöröljük.

Kész is. Ha este, vagy hosszabb távollét előtt történik mindez, akkor bőven lesz ideje az olajrétegnek megszáradnia – így zökkenőmentes és komfortos is lesz a konyhai használat.

A gyártás során végzett gondos munka, és a rendszeres használat melletti időszaki ápolás a konyhai fa munkalapot hosszú élettartammal, és idővel patinás felülettel ajándékozza meg, ami gyártónak is, megrendelőnek is a megelégedettségére szolgál.

Képek
http://activerain.com
http://www.devoswoodworking.com
http://www.flowersinspace.com
http://eportwoodproducts.com
http://www.ventnortourism.org

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?