Fatermék

Mindenki konyhájában megtalálható

Dr. habil Gerencsér Kinga c. egyetemi tanár

Mátrakeresztesen jártam. Itt készül ma is az az eszköz, amely valóban egye- síti a nemzetet, ugyanis pártállásra és vallásra tekintet nélkül mindenki konyhájában megtalálható, és a technika gyors fejlődése ellenére is nélkü- lözhetetlen. Magyarország területén egyedül Mátrakeresztesen készítettek és készítenek nem dísztárgynak szánt fakanalat. A falut általában 700 körüli lélekszám jellemezte, de fénykorában 850-en is éltek benne. Ma már nem önálló, Pásztóhoz tartozik.

Az alapanyag

A településen a döntő többség fakanálkészítéssel foglalkozott, aki nem, az fát termelni járt az erdőre. Volt még bányászat és faszénégetés is, a kivágott fát az erdőn kiégették, majd szekérrel hordták a pásztói vasútállomásra a faszenet. A hegyek közé ékelődött településen nincs hova építkezni, aki erre adta a fejét, máshova költözött. Sokan vettek itt maguknak hétvégi házat, ahova csak néhány napra járnak ki. A kerteket egészen áprilisig nem lehet művelni, mert a föld fagyott. Nem volt munkalehetőség az erdők közt a kis faluban, ezért kezdtek el foglalkozni a fakanál készítésével – mondja Erdélyi Gyula, akit szó szerint Mátra alján, falu végén találok meg a háza udvarán lévő garázsnyi méretű műhelyében.

A KEZDETEK

A falu alapítása óta kézművességből, kiemelten erdei termékekből kereste

kenyerét. A fakanál készítése azonban elsődleges volt, s az egész országot Mátrakeresztesről látták el ezzel a minden konyhában nélkülözhetet- len termékkel.

A kész fakanalakat lovas kocsival a pásztói állomásra vitték, és a Keleti pályaudvarnál, a hetvenkettes postán pedig átvették tőlük, aztán a fővárosi kereskedők intézték tovább a szállítmány sorsát. Volt olyan is persze, aki maga hordta árulni a kanalakat, de ez volt a kevés bé jellemző. A legnagyobb mennyi- ségben főzőkanalakat gyártottak. A faluban ma már csak kevés család foglalkozik megélhetésszerűen ezzel a mesterséggel. Napjainkban is élő kisiparnak számít, hiszen generációról generációra öröklődik a mesterség. Természetesen a most működő műhelyek már gépesítettek. A kézi fakanálkészítés teljes folyamatáról szóló tudás és eszköztár azonban jelenleg is megtalálható, s hagyo- mányőrzőink arra törekednek, hogy a fiatal korosztály számára is tovább tudják adni e szép mesterséget.

Én még ebbe születtem bele – mondja Gyula. Gyerekként is azt lestük, hogyan készül a fakanál. Már tizenkét éves koromban haza- jöttem az iskolából, megebédeltem, és mentem a műhelybe. A hetve- nes évek közepétől gépesítették a műhelyeket, onnantól kezdve kevesebb ember készít nagyobb mennyiségben fakanalat. A régi kis műhelyek megvannak még a házak oldalában, de ezekben, ha készül is fakanál, csak a háziak örömére. Erdélyi Gyula műhelye is a családi ház udvarában van. A sarokban jó meleget adó kályha van, de itt nem a fűtés az elsődleges cél, hanem a szárítás. Nyáron is be kell gyúj- taniuk, ilyenkor igyekeznek ezt a munkafolyamatot délutánra hagyni, hogy este, éjjel legyen nagy meleg a műhelyben, mert ha a bükk a napon szárad, elszíneződik. A nap nemhogy szárítaná, inkább elveresíti a nyers fát. A hetvenes-nyolcvanas éveket említi aranykorként. Akkor még, a többiekhez hasonlóan, ő is bedolgozó volt az Erdei Termék Vállalatnál, és nagy mennyiségben szállították fakanalaikat Németor- szágba. Ekkor még minden család kötődött a céghez valahogy: ki iro- dai munkával, ki a gyártásnál, ki a csomagolásnál. Ma nyolc-tíz család foglalkozik még vele. Ha bármelyik nagy áruházláncba betérünk, ott még mindig mátrakeresztesi fakanalat találunk. Azt is felismerem, kinél készült – mondja Erdélyi Gyula, aki a szó szoros értelmében bele- nőtt ebbe a mesterségbe, mert a fakanálkészítésnek hagyománya volt a családjában, szülei is ezzel foglalkoztak. Asztalosnak tanult, de véleménye szerint a gépiparban jártas szakember jobban érvénye- sül ebben a szakmában, mert sok egyedi tervezésű speciális kisgépet kellett készíteniük a gyártás gépe- sítése során. A gépeket mind maga álmodta meg 1987-ben, majd egy szerszámkészítővel elkészíttette a terveit.

ALAPANYAG ÉS MUNKAFOLYAMATOK

A fakanál alapanyaga bükkfa, nyers bükkfából dolgoznak, az ideális át- mérő 30–40 cm, de még a 20 cm-es is jó. A rönköt az Egererdő Zrt.-től veszi, lényeges, hogy göcsmentes legyen. Mivel a bükk fülledékeny fafaj, ezért nagyon fontos a gyors feldolgozás. Első lépés a rönk felda- rabolása, amit láncfűrésszel végez. A fakanál méretének többszörösére darabolja fel a rönköt. A fakanál hossza a rönk hosszúságától függött.

Egy rönkből 5–6 db szakaszt tud levágni, amit saját készítésű 700-as szalagfűrészen 30 mm széles fűrész- szalaggal prizma alakúra fűrészel, ezt a műveletet padlózásnak nevezik. Ezután egy már meglévő fakanalat rajzol körbe rajta. Annyiszor teszi egymás mellé 180 fokkal elforgatva, ahányszor szélességében ráfér. Ez a munkafolyamat a kirajzolás. Az alak kifűrészeléséhez fűrészcserére van szükség, mert ezt már csak 15 mm-es szalaggal végzi. Ezt kanyarításnak nevezik. Ezt követi a szeletelés, 11 mm-es vastagságra szeleteli fel az anyagot és itt már a fakanál megkapja a nyers formáját, amit marógépen sablon segítségével lekerekít. Azért nem marják le teljes vastagságban, hogy jelezze a fennmaradó kis rész, melyik oldalán kell majd gömbölyíteni és melyik oldalán mélyíteni.

A sablon beütésekor kis lyuk kelet- kezik a fejen, amit a mélyítéskor ki- szednek. Sorban a következő művelet a szár gömbölyítése és hegyezése, amit egy esztergagépen végez.

Most a fej formájának megadása következik, amit egyik oldalon mélyí- tésnek, ásásnak neveznek, a másik oldalon hátmarásnak. A repedés elkerülése végett, ha elkészült a fakanál gyorsan le kell szárítani, 2–3 óra alatt szárad le, a fakanál méretétől függően. Színben is látni a különbséget egy nyers és egy szárított fakanál között – mutatja. A nyers sárgás színű, a száraz fehér. Utolsó művelet a csiszolás, amit alvállalkozóval végeztet, bár nála is van egy csiszolódob, amiben ömlesztve vannak a fakanalak és a csiszolópapírcsíkok. A dob forgatá- sával az egymásnak ütődő kanalak és csiszolópapírcsíkok végzik el a műveletet. Ezután következik a címkézés és a kötegelés.

HAGYOMÁNYŐRZÉS

Régen az összes műveletet kézzel faragták, ma már csak a falu hagyo- mányőrző házában vagy jelesebb eseményeken, bemutatóban faragnak kanalat. Evőkanalakat is készítettek, de azokat puhafából (pl. hársfa) kellett faragni. A fakanál készítése mindig közösségi munka volt: 3–4 ember (főleg családtagok) összeült és egy-egy végezte az egyes mun- kafázisokat, mindig tovább adva az elkészült darabot a következőnek. Ebből következik, hogy jó hangu- latban, beszélgetve, viccelődve, énekelve végezték a munkát, találós kérdéseket, meséket mondtak köz- ben. Egyes fázisokat gyermekek is végezhettek, így a kézműves tevé- kenység egyúttal a szellemi és tárgyi kultúra átadásának, a generációk együttműködésének napi alkalma volt. A munkát az év szinte minden munkanapján végezték, hiszen hegyi falu lévén, kevesebb volt a mezőgaz- dasági tennivaló. A fakanálméretek eltértek a ma azonos célra használt- tól, hiszen nagy létszámú családok voltak. A babakanál maximum 15 cm-es volt, a játszókanál 25 cm-es, rántáshoz és pörkölthöz használták a 30-as kanalat, főzelékhez a 35 cm- eset, gancatörő a 40-es, a lekvárfőző kanalak 50-es, 60-asak voltak, a háziasszonyok kenyérsütéskor hasz- nálták az előkovászoláshoz a 70-est, disznóvágáskor a kása kavarásához a 80 cm-eset, szintén disznóvágáskor a zsír kisütéséhez a 90-est. Készül- tek még lyukas kanalak, melyeket hurkasütéskor, tepertőkiszedéskor használtak. Szűrőkannát: szintén tepertő-, hurkasütéshez, gombóc-, csíkszedéshez használtak, vagy abáláshoz. Az idők során más for- mák is kialakultak, de ezek voltak a legismertebbek.

Mindig egy méretű kanalat készí- tettek egyszerre nagyobb mennyi- ségben, vagy amilyet kiadott a fa. Mindig a fa legvastagabb részét kezdték feldolgozni, úgy haladtak az egyre kisebb részek (nagyobbtól a kisebb kanál) felé. A nyers forma kifűrészeléséig nincs különbség a készítésében. A fűrészelés után a durva formájú kanálkezdeményt, amit termésnek neveznek, válik ketté a kétféle készítési folyamat. Először a szárát veszik kezelésbe a kézi vonókéssel, hogy szépen legömbölyödjön. Utána a feje kapja meg rendes, kerek formáját a ke- rekítőkéssel, ezután az ásókéssel kivájják a kanálrészt, majd a visszá- ját csinosítják ki a fejkaparóval. A faragott fakanalakat motívumokkal, feliratokkal díszítik. A legutóbbiakra büszkén faragják vagy égetik rá, hogy nógrádikum. Ezt a minősítést kapta ugyanis a mátrakeresztesi fakanál, és nagyon várják már, hogy országosan is védetté nyilvánítsák.

PIAC ÉS JÖVŐKÉP

A bükkfa ára az utóbbi években meredeken emelkedett, 25–30 százalékkal, ami nagyban növeli a költségeket. A régi időkhöz képest nehezebb most a vállalkozói létforma is: nem elég a mesterséghez érteni, de a céget működtetni, az alkalma- zottat, az alapanyagot fizetni kell. A kész fakanalakat a falun belül máshol csiszolják, ez is ügyintézéssel jár. A kész kanál hatalmas zsákokba kerül, és bizonyos időközönként eljön a felvásárló, aki nagykereskedőként terjeszti itthon és külföldön az árut. Régen 95%-ban külföldön értékesí- tették a mátrakeresztesi fakanalakat, a rendszerváltás után 98%-ban belföldön. Egy nap 800–1500 db fakanalat tud elkészíteni, a méreté- től függően. Készít ovális és kerek formájú fakanalat többféle méretben 16–40 cm hosszúságban, valamint teflonlapátot. Felvásárlási ára nettó 30–80 Ft/db. Sajnos találkozott egy boltban kínai áruval is, és román kanalak is megjelentek a piacon, ám ezek biztosan nem bükkből készülnek – mondja, mert főzésnél kibolyhosodnak. Nem olyan jók, mint a mieink. Amikor az utánpótlásról kérdezem, mosolyogva mondja, hogy nem tudja, ki fogja továbbvinni ezt a mesterséget, mert 14 éves lányát nem érdekli ez a szakma.

Fotó: Héjj Botond
Forrás: magyarnemzet.hu