Vigyázz, az ablak...!

Aki dolgozik, az hibázik. Ki miért felel?

A vállalkozó köteles felelősséget vállalni

A Polgári Törvénykönyv (Ptk.) 348. § (1) szerint a vállalkozó felel azokért a károkért, amiket az alkalmazottai a megbízás teljesítése során, a munkaviszonnyal összefüggésben harmadik félnek, adott esetben a megbízónak okoztak. Ha pl. egy alkalmazott vagy akár egy tanuló a helyszíni munka során betöri a vevő ablakát, úgy a vevő azon vállalkozóhoz fordul kára megtérítéséért, akit a munkák elvégzésével megbízott – a vállalkozónak a kárt meg kell térítenie. Ha a vállalkozó alvállalkozót bíz meg, fővállalkozóként és szerződő félként ebben az esetben is ő köteles viselni a vevő kárát.

Károkozás esetén bérlevonás?

De mi mondható el a munkaadó és alkalmazottja közötti viszonyról? A főnök a munkavállaló vagy a tanuló béréből levonhatja a kifizetett kárösszeg egy részét?
Egyszerűbb esetben, ha a biztosító viseli a kárt, ritkán kerül sor vitára. Ha azonban nincs megfelelő biztosítási fedezet, vagy az nem terjed ki a teljes kárra, a vállalkozó fontolóra veszi, hogy a kárt okozó munkatárstól követelje a kár vagy legalább egy részének megtérítését.
Ha a munkavállaló bizonyíthatóan gondatlanul járt el, sőt mi több, szándékosan okozott kárt, a munkavállalói felelősségvállalás alapelvei alapján valóban felelősségre vonható a továbbiakban bemutatott szabályok figyelembevételével.
A munkavállaló kártérítési felelősségét a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény VIII. fejezete szabályozza.
A 166. § (1) kimondja, hogy a munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettségének vétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik.
Az értelmezésből kitűnik, hogy a vétkesség fogalma azt fejezi ki, hogy a kár amiatt keletkezett, mert a munkavállaló nem úgy járt el, ahogy tőle elvárható lett volna, holott tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy mi a helyes magatartás.
A vétkességnek két fokozata van: a gondatlanság és a szándékosság. Ennek megfelelően különböző mértékű lehet a munkavállaló felelősségre vonása is.
A vétkes károkozás keretében gondatlanul okozza a kárt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában (tudatos gondatlanság), illetve az is, aki a következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja (hanyagság).
Szándékosan okozza a kárt, aki látja magatartásának várható következményeit és azokat kívánja (egyenes szándék) vagy azokba belenyugszik (eshetőleges szándék).

Vétkesség hiányában – nincs felelősségre vonás
Ide tartozik, ha a szerencsétlenség „mindenkivel megtörténhetett volna”, ezek lehetnek a megbocsátható „elhibázások” vagy „melléfogások” – amikor a dolgozó a szokásos elővigyázatossággal járt el, úgymond „nem tehetett róla”, nem az ő hibájából történt a károkozás. Nincs vétkesség akkor sem, ha előre nem látható szükséghelyzet, illetve jogos védelmi helyzet áll fenn, vagy például rosszul lett a dolgozó.

A munkavállaló részleges felelőssége – gondatlanság esetén
Akkor beszélünk gondatlanságról, ha a munkavállaló a szükséges gondosságot figyelmen kívül hagyta, bár előrelátható volt, hogy történhet valami. Gondatlan a károkozás, ha a munkavállaló tudta vagy tudnia kellett volna magatartásának helytelen voltáról, de mégsem ennek megfelelően cselekedett, illetve bízott ezek bekövetkezésének elmaradásában.
Példa: a munkatárs padlócsiszolás előtt elmulasztja a sztereo berendezést és a függőpolcot megfelelően lefedni vagy elpakolni. Ezután az nem működik – ami könnyen elkerülhető lett volna, ha a munkavállaló megfelelő gondossággal végzi munkáját.
Az ilyen nem kellő gondossággal végzett munkával okozott károk vezetnek a munkavállaló részleges felelősségvállalásához. Ezekben az esetben a munkaadó kérheti a munkavállalótól a költségek egy részének megtérítését, figyelembe véve, hogy a jogszabályok meghatározzák a pénzügyi kártérítések felső határát annak érdekében, hogy az alkalmazottat ne tegyék tönkre. A Munka tv. csak a megállapítható felső határt limitálja, melynek elérése természetesen nem kötelező, a keletkezett kárnál magasabb összeg azonban nem szabható ki.
A jogszabály szerint gondatlan károkozás esetén a munkavállaló egyhavi átlagkeresetének 50%-át nem haladhatja meg a kártérítés összege. A munkaszerződésben vagy a kollektív szerződésben viszont a fentitől eltérő mérték is megállapítható. Ha munkaszerződésben külön megállapodnak róla, maximum másfél, illetve kollektív szerződés rendelkezése esetén 6 havi átlagkereset mértékéig terjedhet a munkáltató igénye.
Ennél szigorúbb lehet a vezető állású munkavállalók számonkérése. A Munka Törvénykönyve X. fejezete foglalkozik a vezető állású munkavállalóra vonatkozó eltérő rendelkezésekkel, melynek 192/A. § (1) szerint a vezető a vezetői tevékenységének keretében …. okozott károkért a polgári jog szabályai szerint felel (Ptk. 355. §), vagyis teljes kártérítési felelősséggel tartozik.
(3) A károkozás … egyéb eseteiben a vezető felelősségére az általános kárfelelősségi szabályok (VIII. fejezet) az irányadóak, azzal az eltéréssel, hogy gondatlan károkozás esetén a felelősség mértéke a vezető tizenkét havi átlagkeresetéig terjedhet.
Ebben a tekintetben vezető állású munkavállalónak általános esetben a munkáltató vezetője, valamint helyettese számít. Ugyanakkor a 188/A. § (1) kimondja, hogy a tulajdonos, illetőleg a tulajdonosi jogokat gyakorló szerv a munkáltató működése szempontjából meghatározó jelentőségű munkakör tekintetében előírhatja, hogy az ilyen munkakört betöltő munkavállaló a 192/A. § (2)–(4) bekezdése alkalmazásában vezetőnek minősül – ekkor a munkáltatóval szembeni kártérítési kötelezettsége elérheti a 12 havi átlagkeresetét. Erről a körülményről a munkavállalót a munkaviszony létesítésekor írásban tájékoztatni kell.
Visszatérve még az ablakot betörő tanuló esetére, amit a szakképzésről szóló törvény külön szabályoz: eszerint ha a tanuló gondatlanságból okoz kárt a gazdálkodó szervezetnek, a kár értékének 50%-át köteles megtéríteni, melynek mértéke a tanuló juttatásának egyhavi összegét nem haladhatja meg.
Teljes felelősségvállalás – szándékos károkozás esetén
A munkavállaló szándékosan okoz kárt a munkáltatónak [Mt. 168. §-a], ha előre látja cselekményének (mulasztásának) károsító következményeit, és azokat kívánja (közvetlen szándék), vagy azokba belenyugszik (eshetőleges szándék). A szándékosság olyan súlyosan vétkes magatartás, hogy annak bizonyítása esetén a munkavállaló a munkáltatónak okozott teljes kárt köteles megtéríteni.
Szándékosan kívánt károkozásra sok példát fel tudnánk hozni, de a valóságban szerencsére ez ritka eset. Az eshetőleges szándékosság megítélése a nehezebb, ilyen lehet az is, ha a dolgozó anyag- és költségmegtakarítási vagy kényelmi szempontjai miatt nem a megbízás szerint, nem a szükséges és elvárható szakmai gondossággal végzi el a munkáját. Tisztában van vele, hogy ebből még biztosan baj lesz, de majd csak ha kiderül, és hol lesz ő már akkor…!

Hogyan határozható meg a kártérítés mértéke?

A kártérítés célja a teljes reparáció, azaz a károsult olyan helyzetbe hozatala, mintha kár nem is érte volna.
A kár összegének meghatározásakor először meg kell vizsgálni, hogy a dolog kijavítható-e. Amennyiben igen, a kár összegének meghatározásánál be kell számítani a megrongált dolog kijavítására fordított kiadást és a kijavítás ellenére még fennmaradó esetleges értékcsökkenés mértékét. Ha a javítást maga a munkáltató végzi el, a felmerülő közvetlen költségek mellett, az ezzel összefüggő rezsiköltségek, üzemviteli költségek is felszámolhatók. Ha a dolog oly mértékben sérült, hogy nem, vagy nem gazdaságosan javítható, megsemmisült, használhatatlanná vált, illetve nincs meg, a károkozáskori fogyasztói ár az irányadó – az avulásra is tekintettel –, függetlenül attól, hogy a munkáltató mikor érvényesíti igényét.
Közös károkozás esetén hogyan oszlik meg a kártérítés?
Ha a munka közben a kárt többen együttesen okozták, a munkavállalók vétkességük arányában felelnek. Ezen belül gondatlan károkozás esetén ügyelni kell arra, hogy egy-egy munkavállaló – havi átlagkeresete alapján – milyen összeg erejéig kötelezhető a kár megfizetésére.
Ha a károkozók közül valakit – de nem minden károkozót – szándékosság terhel, e munkavállaló(k) a reá eső teljes kárrész megtérítésére kötelezhető(ek). Amennyiben a kárt többen szándékosan okozták, egyetemleges kötelezésnek van helye, vagyis az egyetemleges felelősség alapján közülük bármelyik károkozót kötelezheti a munkáltató a teljes kár megtérítésére. E munkavállaló azonban a többi károkozótól a polgárjogi szabályok szerint követelheti a rájuk eső kárrész megtérítését. (A munkavállalók egymás közötti vitájában az általános hatáskörű bíróság jár el.)

Hogyan jut a munkáltató a dolgozótók kártérítéshez?

A munkáltató kárigényét a munkavállalóval szemben két módon, vagy a bíróság előtt érvényesítheti vagy közvetlenül kötelezheti a munkavállalót kártérítésre.
A Munka tv. 173. § (2) a közvetlen kártérítésre kötelezésre abban az esetben ad lehetőséget a munkáltatónak, ha kollektív szerződésben a kártérítés kiszabására vonatkozó eljárási rendet, valamint azt az értéket meghatározták, amely erejéig a munkáltató közvetlenül érvényesítheti kárigényét.
Kollektív szerződés hiányában csak a bírósági út, esetleg a megegyezés marad. A bíróság előtti jogérvényesítés csupán lehetőség a munkáltató számára, eldöntheti, hogy kíván-e a munkavállalójával szemben kártérítési igénnyel fellépni, vagy sem. Főszabályként erre munkaügyi bíróság előtt kerülhet sor, amikor a munkáltató (az elévülési időn belül) keresetlevélben terjeszti elő igényét. A bíróság előtt a munkavállaló vétkességét, a kár bekövetkeztét, illetve mértékét, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania.
A dolgozó felelősségének mértékéről, így a munkáltató követelésének jogosságáról – a körülmények mérlegelése után – a bíró dönt. Minden eset egyedi, és sokszor bizony nehéz a kategóriákba (gondatlanság – szándékosság) való besorolás. Az a szerelő, akinek a földön „szétdobált” szerszámaitól, eszközeitől megsérül a drága parketta vagy járólap, vajon szándékosan (eshetőleges szándék szerint: a kárt nem kívánva, de abba belenyugodva) vagy csak gondatlanul okoz kárt? Ilyenkor a bírónak azt kell mérlegelnie, mennyire volt tisztában vagy kellett tisztában lennie az adott dolgozónak magatartása várható következményeivel. Ennek megfelelően dőlhet el, hogy a fizetésének a felét kell kártérítésként megfizetnie vagy teljes kártalanításra (ami akár a parketta vagy járólap cseréjével járhat) kötelezik.

G. K.

Tetszett a cikk?