A legéhesebb energiafaló


A folyamatosan emelkedő energiaárak miatt egyre inkább górcső alá kerül az üzemek infrastruktúrája.

A korszerű elszívórendszer néhány éven belül megtérülhet

Az egyik német energiaügynökség közlése szerint az asztalosüzemek elektromos áram költségeinek mintegy kétharmadát az infrastruktúra viszi el. Ennek az áramfelhasználásnak a 40%-áért egyedül az elszívás felelős. Ezt gyakran figyelmen kívül hagyják az üzemekben. Minden egyes új gép beszerzésével a csőrendszert valamilyen módon az új helyzethez igazítják, ami számos problémát hozhat magával:
• az egyenetlen csőcsatlakozások rontják a légelszívás hatékonyságát
• az egyszerű flexibilis csőcsatlakozások nagy légellenállást mutatnak,
• az anyagáramlás akadályba ütközik.
A flexibilis csövek igen kedveltek, nem utolsósorban azért, mert megkönnyítik a szerelők dolgát. Ugyanakkor a sima falú csövekhez képest ötszörös légellenállást jelentenek, emiatt megéri kiváltani őket. Ideális esetben a mai körülmények között nagyobb csőátmérőkkel dolgozunk, ami csak közvetlenül a gépre csatlakozás előtt szűkül le a kívánt keresztmetszetre.
Az előnytelen megoldásokhoz az üzemeltető szép lassan hozzászokik. Az új gépek a helykihasználás szempontjai szerint kerülnek telepítésre, az elszívást csak ezután igazítják hozzá. Itt főleg a valamivel nagyobb üzemeknél van lehetőség komoly megtakarításra, ami az elszívási rendszer áttervezésével és optimalizálásával érhető el. A ventilátorok áramfelvétele jelentősen csökkenthető egy korszerű, terheléstől függő vezérléssel. Régebben a gépeket csoportosították vagy az egyes gépeket külön kezelték az elszívás szempontjából. (A motorok összteljesítménye könnyedén túllépi a 20 kW-ot.) Éppen a régebbi berendezéseknél nincs arra mód, hogy a ventilátorok szükség szerint a gépek használatának függvényében pörögjenek fel; itt a hagyományos kézi ki-be kapcsolás működik.

Az áramcsúcsok korlátozása

A hagyományos motorok indításkor a névleges teljesítményük 8-10-szeresét is felveszik. A terheléstől függő vezérlések jelentős megtakarításokat eredményezhetnek. Megfelelő vezérléssel a ventilátorok csúcsáramfelvétele a névleges érték 1,5-2-szere-sére csökkenthető, ami a csúcsterhelés csökkenését jelenti. A ventilátorok fordulatszámának a tényleges igényeket követő vezérlése emellett jelentős, akár 50%-os energia-megtakarítást is jelenthet. Ez azzal magyarázható, hogy a szállított levegő mennyiségének 10%-os csökkentése 30%-kal kisebb áram-felvételt eredményez. Minél nagyobb mértékben ingadozik a tényleges terhelés, annál nagyobb megtakarítási lehetőségek rejlenek a terheléstől függő szabályozásban. Éppen a kisebb üzemeknél érhető el komoly eredmény, ahol a gépek működése igen szakaszos. Itt a befektetések költsége gyakran már néhány év után megtérül. Eddig ez többnyire csak a modern elszívóberendezéseknél volt elképzelhető, ahol a tolózáras vezérlés egyértelműen meghatározza az egyes gépekhez szükséges légmennyiséget, és optimális terhelésvezérlést tesz lehetővé. Időközben azonban már arra is lehetőség van, hogy tolózárak vezérlése nélkül, az elszívócsőben elhelyezett nyomásérzékelőkkel vezéreljük a ventilátorokat.

Légfék: a flexibilis csövek könnyen szerelhetők ugyan, de ötszörös ellenállást tanúsítanak

A vezérlés meghatározza és beállítja a minimális és maximális értékeket. Ez azonban feltételezi, hogy a dolgozók a kézi tolózárat megfelelően működtetik, különben nem érhető el megtakarítás.
A ventilátor teljesítményének csökkentését a minimális áramlási térfogat határozza meg, ami a szállítás fenntartásához szükséges, hogy elkerüljük a forgácsok lerakódását. A különböző gyártók eltérő koncepciókat fejlesztettek ki a szállított levegő mennyiségének további csökkentésére kiegészítő energiák alkalmazásával, ami összességében az áramfogyasztás jelentős csökkenését eredményezi.


Üzemelés szükség szerint

Sok üzemben az elszívott forgácsot az ülepítés és szűrés után egy csővezetéken a forgácstároló bunkerba kell szállítani. Ezt gyakran az 5 kW-os teljesítményt is meghaladó transzport ventilátorok végzik, melyek általában egész nap járnak.

A köztes tárolóhelyre beiktatott szintérzékelő segítségével a ventilátor szükség szerint kapcsolható, ami az áramfogyasztást jelentősen csökkenti.
Az elszívás ezen kívül a legnagyobb hőfogyasztók egyike, ha az elszívott levegőt nem táplálják vissza a csarnokba. A modern szűrőberendezések porleválasztó hatásfoka lehetővé teszi a visszatáplálást. A visszatápláló rendszer rendelkezhet egy téli-nyári váltókapcsolással, és be kell építeni egy tűzvédelmi csappantyút is. Az üzem olajjal vagy földgázzal történő fűtése esetén a befektetés néhány év alatt megtérül. Ugyanakkor a gyakorlatban könnyen elfelejtik a nyári időszakban kivezetett levegőt télen visszatáplálásra állítani, és ezen a legjobb levegővisszatápláló rendszer sem képes segíteni.

Forrás: dds, 2008


Tetszett a cikk?