Vízdiszperziós ragasztók igénybevételi besorolása és pár érdekesség

A vinil-acetát monomer szintézisét dr. Fritz Klatte szabadalmaztatta 1913-ban. Klatte igazi úttörő volt a műanyagok területén. Nevéhez fűződik a PVC előállítására vonatkozó szabadalom is.

A PVAcaz egyik legszélesebb körben alkalmazott vízben diszpergált gyanta. A vízbázisú polivinil-acetát-emulziókat gyakran folyadékként alkalmazzuk, amely a víz elpárolgása esetén megszilárdul.

Mivel a PVAc ragasztók színe és állaga is hasonlít a kazeinenyvéhez, ezért régebben hidegenyvnek is nevezték. Mára ezt a megnevezést nagyon ritkán használjuk.

A ragasztókat csoportokba soroljuk a vízállóság tekintetében. A következő felsorolás tartalmazza a vízállósági osztályhoz tartozó felhasználási területeket:

D1 osztály: Zárt térben, páralecsapódásnakki nem tett helyeken 

D2 osztály: Zárt térben, lefolyó vagy lecsapódó víz esetenkénti, rövid hatásával és/vagy páralecsapódásnakalkalmankéntkitett helyeken

D3 osztály: Belső terekben, lefolyó vagy lecsapódó víz és/vagy magas páratartalom gyakori, rövid idejű hatásával. Külső, az időjárás hatásai ellen védett területeken

D4 osztály: Zárt térbenmagas hőmérsékletennagy páratartalomnak, forró víz hatásának kitetthelyeken, illetve időjárási hatásoknak kitett külső területeken felületi védelemmel

A ragasztók vizsgálati módszeréről a következő táblázat tájékoztat minket:

A megfelelő ragasztó kiválasztása mind a költségek, mind az adott szerkezet szempontjából fontos tényező.

Azonban felmerül pár kérdés a felhasználás során.

Hígítható e vízzel az adott ragasztó?

Ez az adott ragasztótól függ. Általában nem ajánlott. A legjobb, ha a műszaki leírást megnézzük. Sok ragasztó 5-10%-os hígítást engedélyez, de ez a viszkozitás gyors csökkenésére kell számítani.

Mi az a fazékidő?

A fazékidő csak kétkomponensű ragasztóknál definiálható.

A fazékidő jelentése: az az idő, ameddig a ragasztó felhasználható. A kétkomponensű ragasztóknál az edző/térhálósító/katalizátor hozzáadása után a térhálósodás megindulhat, ezért a ragasztók legélesedhetnek. Ez az idő 8 órától általában több napig is terjedhet.

Fontos, hogy D3-as alapragasztó + edző esetében D4-es ragasztót kapunk. Ez egy frappáns megoldás, azonban az edző egy bomlékony vegyület, az Izocianát. A probléma az, hogy a fazékidő lejártát semmi nem jelzi. A ragasztó nem köt be, nem színeződik el. Az edző lebomlása után „visszakapjuk” a D3-as ragasztónkat.

Nyitott idő:

A ragasztó felhordása és a felületek összeillesztése között eltelt idő. Ezt nagyon komolyan kell venni és a ragasztót is ennek megfelelően kell kiválasztani. Egy összetett szerkezet ragasztása akár 20-25 percet is igénybe vehet. Amennyiben olyan ragasztót választottunk, amelynek a nyitott ideje 15 perc, de mi a felhordást követően 20 perc múlva kezdjük el az alkatrészek illesztését, már rég elkezdetbőrösödni a ragasztó.Nem megoldás a ragasztó hígítása.

Zárt idő:

Az az idő, ameddig a ragasztózott munkadarabok egymásra vannak rakva, de még nem préselik. A ragasztó rétegből a víz diffúziója megindul a fa irányába (térfogatcsökkenés). A préseléssel meg kell akadályozni a ragasztóhiányos foltok kialakulását. Értéke 10 perc körül van.

Prés idő:

Az összeillesztést követő szükséges présnyomás ideje. Eddig kell a mechanikai szorítóerőt fenntartani.

Kötési idő: 

Azaz idő, amíg a ragasztás eléri maximális kötési szilárdságát 24 óra. A kötési idő letelte után a ragasztás terhelhető. D3, D4 estében a teljes vízállóság eléréseegy hét.

Mi az a fehéredési pont?

Röviden megfogalmazva az a hőmérsékleti érték, amely alatt a ragasztóanyag filmképzésre nem alkalmas. Minimális filmképzési hőmérsékletnek is nevezzük (MFT).

A ragasztás szempontjából meghatározó ennek ismerete. Ez alatti hőmérsékleten nincs filmképződés, a száradás eredménye ekkor laza, tapadás nélküli porszerűen leváló réteg (a mérési módszer alapján „fehéredési pont”-nak is nevezik). Általában a ragasztóanyagok fehéredési pontja +3 és + 6 °C közé esik. A rövid ideig (kb. 1 nap) fehéredési pont alá hűlt ragasztó visszamelegítés után felhasználható. Kiemeljük, hogy a hibás ragasztás elkerülése érdekében a ragasztóanyagokat min. 24 órán keresztül kondicionálni kell, lehetőleg +15 °C feletti hőmérsékletre.

Fagyveszélyesség

A ragasztó egy kolloid rendszer, fagyáskor a benne lévő víz megfagy, megszilárdul, a ragasztó részecskék koagulálnak (összetapadnak). Kiolvadás után az összetapadt ragasztórészecskék túrós csapadék formájában kiülepednek, A ragasztó felületén átlátszó folyadék marad.

Egyes esetekben a hideg hatására a védőkolloidnak drasztikusan megemelkedik a viszkozitása, koaguláció nem történik, de kiolvadás után legélesedett, kocsonyás szerkezetű anyagot kapunk. A korszerűbb –elsősorban D3 – ragasztók a védőkolloid kisebb hidegérzékenysége miatt kiolvadás/kiolvasztás és átkeverés után újra használhatók. Ezek a ragasztók több fagyási ciklus után felkeverést követően felhasználhatók. (A jelenleg gyártott D3 ragasztónk 3 fagyási ciklust kibír.) Javasolt a próbaragasztás, ha gyanú merül fel a fagyással kapcsolatban.

Ragaszthatunk-e PVAC-val tartógerendákat?

Nem szabad! A PVAC ragasztó megszáradt filmje tartós terhelésre folyadékhoz hasonlóan viselkedik. A molekulaláncok elmozdulhatnak (hidegfolyás), ami a gerenda töréséhez vezethet. Tartószerkezetekhez a PUR ragasztókat és a műgyanta ragasztókat kell alkalmazni.

Tartógerenda gyártásához tanúsítvánnyal rendelkező ragasztóanyag alkalmazható csak és a gyártási technológiának is tanúsítvánnyal kell rendelkeznie.

A PVAC ragasztók egyik előnyös tulajdonsága, hogy semmiféle káros anyag nem távozik sem a felhasználás során, sem pedig az ilyen ragasztóval készült termékből. Egyes esetekben a ragasztó tartalmazhat veszélyes összetevőt, többnyire az előírt értékek alatt (pl. tartósítószer).

A régebb óta nem használt ragasztókat ajánlott alaposan felkeverni használat előtt.

Forrás:
szolvegy.hu
k-online.de

Tetszett a cikk?