Por és forgácselszívás gyakori kivitelezési hibái

A porelszívás jelentősége nem csupán a forgácsolás során keletkező por és forgács eltávolításáról szól, hanem a műhely levegőminőségének a megóvásáról és a munkabiztonság növeléséről.

A jó elszívás megvalósítása függ a méretezéstől és a kivitelezéstől is. A leggyakoribb hiba a „T” idomok alkalmazása, mely a csőhálózat eltömődéséhez vezethet, illetve nagyobb az alaki ellenállása is. Helyette az „Y”, vagy a nadrágidomok alkalmazását kell preferálni. Amennyiben az elágazás átmérője eltér a fő ág (egyenes szakasz) átmérőjétől, úgy annak az átmenetét fokozatosan kell biztosítani. Részben ezért sem megfelelő a csatornarendszereknél alkalmazott PVC idomok alkalmazása. Igaz, hogy esetükben teljesül az „Y” forma, de a kis átmérőről történő bővülés már nem. Fontos megjegyezni, hogy az egyenes ág átmérőjénél nem lehet nagyobb a leágazó csőszakasz átmérője.

A másik sarkalatos pontja a csőhálózatnak a fordulók, sarkok kialakítása. Ezekben az esetekben javasolt a csőátmérő két vagy háromszoros sugarú szegmentált könyökök alkalmazása. Így csökkenthető a teljesítményvesztés. Egyszerű példa: az elszívócső125 mm átmérőjű. A legkisebb alkalmazható sugár a könyök tekintetében 250 mm. Természetesen nagy átmérőjű gerincvezetékek esetében ez óriási helyet foglal és sokszor nehéz a kivitelezés. Ezért is kell az elszívórendszer elemeit méretezni.

A harmadik hiba a túlzottan flexibilis csövek alkalmazása. Ezek a tömlők akár háromszor akkora áramlási ellenállással rendelkeznek, mint az egyenes acélból készült társai. Persze itt is vannak jobb minőségű csövek. Ezek belső fala sima, külső részükön tekercselő huzallal ellátottak. Az sem baj, ha olyan anyagból készülnek, amelyek a sztatikus feltöltődést semlegesítik.

Forrás:
imex.filtertechnika.hu

Tetszett a cikk?