Pár perc: Kocsis Lajos

Kocsis Lajos faipari mérnök, a Roto Kft. értékesítési igazgatója

"Semmiféle családi indíttatás nem vezérelt a pályaválasztásom során, pusztán a természet szeretete, amely egész életem során végigkísért" – kezdi történetét Kocsis Lajos. Ezután mégis Sopronba, a Faipari Mérnöki szakra jelentkezik, holott akkoriban az erdész kar jelentette az igazi nívót a karok között. "Egyike voltam azoknak, akik nem azért jelentkeztek faipari képzésre, mert kevés volt a pontjuk az erdőmérnöki karra, akkor már az ipar, a műszaki pálya jobban érdekelt. Az egyetemi évek után rögtön az akkor fénykorát élő ÉPFA Soproni Gyárában (későbbi SOFA) kezdtem dolgozni, ahol az eltöltött 10 év alatt a szamárlétra összes fokát végigjártam." A rendszerváltozás környékén a SOFA műszaki igazgatói posztját újabb kihívásokat keresve feladja, és helyette valami teljesen újba kezd. Ez volt a G-U. Egyszemélyes vállalkozásból, a nullából létrehoz egy jól működő nyílászáró-vasalat kereskedelmi képviseletet, bevezeti és ismertté teszi a G-U márkát a hazai piacon, miközben szakmai hozzáértésének köszönhetően szinte az egész nyílászárós szakma megismeri a nevét. Előadásokat tart, kikérik a véleményét a nyílászárógyártáshoz kapcsolódó számos kérdésben. Itt azonban nem állt le a történet, 15 év után ismét éles váltás következik, amikor 2006-ban "átigazol" a Roto-hoz. Ezzel párhuzamosan, 1998-tól kezdődően munkája mellett meghívott előadóként átveszi az "Ajtó- és ablakszerkezetek" című tantárgy oktatását a Nyugat-Magyarországi Egyetemen.

"Mindig is a szívemen viseltem az ágazat sorsát, ezért a munkám mellett régóta részt veszek az oktatásban, és kezdettől fogva az ablakgyártó szakma szövetségében. Jelenleg az MMAE (Minőségi Magyar Ablakgyártók Egyesülete) fogja össze a szakmát, részt vesz a szakmát érintő jogszabályok kidolgozásában, elindítója volt korábban a köznapi nevén csak panelprogramnak nevezett felújításoknak." Kocsis Lajos ma a Roto-Elzett Vasalatkereskedelmi Kft. értékesítési vezetője, címzetes egyetemi docens, az MMAE alelnöke, két felnőtt gyermek, egy fiú és egy lány édesapja, jelenleg Sopronban él és dolgozik.

– Mondhatjuk, már van rutinja az éles váltásokban. Milyen volt megválni a G-U-tól, az akkor még úgymond konkurenciának számító Roto-ért, főleg, hogy a G-U bevezetése Magyarországra az Ön személyéhez kötődik?
– Ezek voltak csak igazán nehéz döntések, nehezen válik meg az ember 15 éves munkája eredményétől, de hát a körülmények ezt hozták, amit így utólag már nem bánok. Profi csapatba kerültem a Roto-nál, hamar sikerült felépíteni egy ütőképes szakmai csapatot, amely a mai napig mértékadó a versenytársaink számára is a Roto délkelet-európai régiójában.

– Hogyan jött képbe az oktatás?
– 1998-ban, Hegedűs Csaba tanár úr sajnálatos halála után nem volt előadója az "Ajtó- és ablakszerkezetek" tantárgynak, ekkor kértek fel, hogy vegyem át az oktatását, amelyet azóta is nagy kedvvel végzek.

– Precíz, kimért, következetes mérnökembernek ismerik a szakmában. Szigorú a diákjaival?
– Úgy fogalmaznék, hogy gyakorlatból érkezett szakember lévén máshogyan látok bizonyos dolgokat, némiképp el is tértem a korábbi tananyagtól. Azonnal beépítettem a tananyagba pl. a PVC-ablak, az üvegszerkezetek, a vasalatok oktatását és az épületfizikai jellemzők szerkezeti hátterét is, amelyek ismerete a mai piacon érvényesülni akaró mérnököktől már elvárható, ezek számonkérésében kétségtelenül következetesen szigorú vagyok.

– Munkájából adódóan a vasalat a fa-, a műanyag, és az alumínium nyílászárókhoz egyaránt kötődik, szakmájából adódóan prioritás van a fán?
– Üzleti szempontból persze nincs jelentősége számomra, de szakmailag nyilván közelebb áll hozzám a fa, mint alapanyag. Sokkal bonyolultabb a gyártástechnológiája, nagyobb műszaki tudást igényel, ezért jól jön a szakmai múlt, hiszen nem beszállítónak tekintenek az ügyfelek, hanem kompetens szakmai partnernek. Az oktatásból kifolyólag egyre több korábbi hallgatómmal kerülök kapcsolatba később az ablakgyárakban.

– Hogyan látja a nemzetközi nyílászárópiacot, mik a trendek, milyen a hangulat az európai ajtó- és ablakgyártók körében?
– Most volt a Roto Nemzetközi Sajtónapja Brüsszelben, amelynek minden évben fontos témája a nemzetközi piac elemzése. Itt is látszott, hogy még Európa vezető gazdasági hatalmai (mint pl. Németország) sem érzik azt, hogy kilábaltak volna a válságból. A nyílászárógyártók is szem előtt tartják az építőiparban zajló folyamatokat, amely még nem ad sok bizakodásra okot.

– Mire készülhetnek a hazai faablakgyártók?
– Az elhúzódó piaci recesszió mellett az elkövetkező években még jogszabályi szigorításokkal is számolniuk kell. 1,15-ös, majd később a 0,8-as Uw hőátbocsátási tényezővel rendelkező ablak gyártására keveseknek van megfelelő technológiájuk ma Magyarországon. Úgy látom, hogy a 2013-as év a válság utáni első év, amikor már nem csökkenéssel számol az ablakgyártó ipar, de a 2008-ban indult válság hatásai még több éven keresztül érződnek.

– Még több szigetelés, még több üvegréteg, még vastagabb alkatrészméretek. Meddig lehet ezt fokozni? Nem kellene inkább új megoldásokat kutatni (pl. vákuumüveg), vagy a lobbiérdek is közrejátszik a fejlesztések irányában?
– Jelenleg ebbe az irányba, vagyis úgymond a "méretek növelése" felé ment el a faablakok szerkezete, ráadásul hátrányban vannak, a műanyagosokhoz képest, hiszen ők könnyebben teljesítik az ide vonatkozó hőszigetelési normákat. Fás vonalon is ismertek már a 100 mm feletti ablakprofilok, azonban ezekkel már én is azt gondolom, hogy a technikai, illetve az ésszerűségi határokat feszegetjük. Úgy gondolom, a 2020 utáni 0,8 Uw-előírás vízválasztó lehet a piacokon, új, eddig még nem általános szerkezetek kerülnek gyártásra. A közeljövő nagy feladata a szakmai szövetségek számára az ismeretek átadása, a szakma felkészítése erre a lépésre.

Mózes Lajos

Tetszett a cikk?