Vizuális élményt keltene

Fiatal formatervező, aki főként faanyagok felhasználásában gondolkodva álmodja meg a különleges darabokat. Elve olyan esztétikus használati tárgyak tervezése, melyek tiszta és nem hivalkodó formavilágukkal egyben vizuális élményt is nyújtanak. Neve külföldön ismertebb, mint Magyarországon. Szeretne azonban itthon is befutni, s alkotásaival a magyar ipart is helyzetbe hozni. Az alábbi sorok főszereplője Varga Dániel (www.danielvarga.eu), a mindössze 32 esztendős pécsi tárgytervező, aki azt vallja, hogy tevékenysége átmenet a mérnöki hivatás és a művészet között.

Az alkotás öröme, a forma szépsége és az abban rejlő szabadság kínálta lehetőségek már általános iskolás korban hatással voltak Varga Dánielre, aki aztán a középiskolai továbbtanulásnál értelemszerűen a művészeti pálya felé orientálódott. A baranyai megyeszékhelyen eleve adta magát a Pécsi Művészeti Szakközépiskola – ahol azonban az érettségi mellé ötvös szakirányú végzettséget szerzett. Akkor ugyanis még a fémek művészi megmunkálása jobban vonzotta, ám idővel ráébredt arra, hogy nem feltétlenül ez a vonulat lesz az ő igazi iránya. Azonban ez az időszak sem volt hasztalan, hiszen a rá egyébként is jellemző precizitást az ötvösművészeti tevékenység még inkább elmélyítette, így aztán a tökéletességre törekvés azóta is minden munkájában tetten érhető. Időközben aztán az is világossá vált számára, hogy a tárgyak tervezése jobban érdekli, mint maga a gyártás.

SOPRONI ÉVEK

Ezért aztán a Nyugat-magyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Karán, az Alkalmazott Művészeti Intézet formatervezői szakán folytatta tanulmányait. A soproni egyetemi évek során töretlenül haladt a fa irányába, köszönhetően a faipari tantárgyaknak, valamint elsődlegesen Tóth Tibor Pálnak, a belsőépítész tanszék oktatójának. A Munkácsy Mihálydíjas Érdemes Művész, nyugalmazott egyetemi docens nagy szerepet játszott abban, hogy Dániel megkedvelje a fát, s meglássa az abban rejlő lehetőségek széles tárházát. „Szeretem a fát, mert nagyon kellemes és barátságos anyag.” Az előbbi idézet mindent elmond arról, hogy miként alakult az alkotó és az említett alapanyag „viszonya”. Erről árulkodik az a tény is, hogy 2011-ben bútoripari formatervező művészként szerzett diplomát. A soproni öt évre azért is szívesen tekint vissza, mert megtanították számára a tervezői szemléletmódot, s rádöbbentették arra, hogy a tárgytervezés átmenet a mérnöki munka és a művészi tevékenység között.

Az egyetemi időszakra a bútortervezési affinitás, valamint a fa és a fém kombinációjának variációs lehetősége mellett érdemes visszatérni azért is, mert Dániel számára mindezek pályázatokban is testet öltöttek – és szakmai elismeréseket eredményeztek. Ezek közül is kiemelendő a 2008-as megméret tetés, a szombathelyi színház fogadóterének kialakítására vonatkozó ötlet- és tervpályázat, melyen a reFORMart névre keresztelt csapat tagjaként első díjat nyertek. Két évvel később a Pannon Bútorklaszter meghívásos pályázatán szállodai bútorcsalád tervezésével ért el első helyezést. Mint mondta, az egyetemi öt év alatt a pályázati aktivitása azért volt csúcson, mert úgy érezte: a tanulmányok mellett érdemes erre is időt és energiát fordítani, mert mindezekből rengeteget tud profitálni. Egyrészt megtapasztalhatta és megtanulhatta, hogy milyen csapatban dolgozni, miként lehet és kell együttműködni más tervezőkkel, továbbá más szakterületek képviselőivel. Azt egyébként elsősorban a tervezési feladat volumenétől teszi függővé, hogy csapatban vagy egyénileg munkálkodna legszívesebben, ám mindez olyan értelemben mindegy, hogy szerinte mindkét formában tud dolgozni. S bár nem tartja magát temperamentumosnak, az elképzeléseit általában csapatban is sikerült érvényesítenie – miközben természetesen nyitott más szakemberek véleményére is.

SZAKMAI SIKEREK

A legnagyobb pályázati sikerét egyénileg 2011-ben érte el, miközben a diplomamunkáján is javában dolgozott. A Fritz Becker KG nemzetközi design díját érdemelte ki a legjobb tíz közé beválasztott pályamunkájával, egy különleges megjelenésű bölcsővel. A szívéhez azóta is a legközelebb álló termék a kiállításon felkeltette a gyermekbútorokat gyártó, német PAIDI cég illetékeseinek figyelmét, így aztán meg is kötötték a licencszerződést, ám a szakterületet elérő válság miatt a bölcső sorozatgyártása azóta sem kezdődött el. A történet azonban így is siker, s mindenképpen pozitív jelzést adott Dániel tevékenységére.

Minderre szüksége is volt, hiszen frissdiplomásként egy olyan piaci környezetben találta magát, mikor is az építőipar Európa-szerte válságba került, ami természetesen az ahhoz kapcsolódó bútoripart is magával rántotta. Ezért aztán munkakörében grafikusként próbál érvényesülni, miközben otthon elsődlegesen formatervezőként tevékenykedik. 2013-ban a már fentebb említett Fritz Becker KG újabb pályázatán már ilyen körülmények között szerepelt ismét sikeresen: gyerekbútora bekerült a BeckerBrief aktuális kiadványába.

Tavaly a spanyol bútorgyártó cég, az Andreu World nemzetközi bútortervezési pályázatának különdíját nyerte el, egyben alkotásával a legjobb nyolc közé jutott. Jelenleg egy bevásárlóközpont új üzletéhez tervez berendezést. Külön örömére szolgál, hogy ebben a munkában a faipari és bútortervezői mellett a grafikai ismereteit is hasznosítani tudja. Mint ahogy az is elégedettséggel tölti el, hogy ajánlás alapján találják és keresik meg a megrendelők, ami megint csak a korrekt és precíz munkavégzésére bizonyíték.

A MAGYAR IPART TÁMOGATNÁ…

Azt azért sajnálja, hogy – bár Magyarországon is vannak világszínvonalú formatervezők – hazánkban egyelőre anyagi források híján nem nagyon lehet magyar cégekkel együtt dolgozni, pedig szívesen támogatná ily módon is a honi ipart.

Egyelőre azonban szerinte még koránt sincs összhang e területen hazánkban a tervezők, a gyárak, a marketing és a piac között. Pedig jó lenne, ha nem csupán az elmélet szintjén működne az a folyamat, amelynek elején a formatervező térbeli vázlata szerepel, a végén pedig a szakemberrel közösen valóra váltott piacképes termék.

Kedvét azonban nem szegi a jelenlegi helyzet, nagyon bízik abban, hogy egyszer majd abból fog megélni, amit igazán szeret, s amivel a szakmai visszajelzések alapján is érdemes foglalkoznia.

Szakiránya egyébként a rétegelt, hajlított lemezekkel való foglalkozás, az abból készítendő fabútorok tervezése. A legfontosabbnak egyébként azt érzi, hogy olyan használati tárgyakat tervezzen, melyeknél a forma és a funkció összhangban van.

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?