Magyar fiatalok a milánói SaloneSatellite kiállításon

Az idei év különleges volt a SaloneSatellite számára, mivel a rendezvény 25. évfordulóját ünnepelték. A 2010-ben alapított díj, amelyet 35 év alatti tervezők kiemelkedő munkáinak elismerésére hoztak létre egy új irányt vett fel. A díjazásra kiválasztott tervezők idén a szokásos oklevél mellé egy különleges fémszobrot is kaptak. A szobor inspirációját Bruno Munari 1948-ban tervezett Singer széke adta. Az ötlet Daniele Basso művésztől származik, aki maga is egykor a SaloneSatellite debütánsa volt. A piros színű szék-szobor a Salone del Mobile.Milano logójával harmonizál, az olasz és nemzetközi design ikonjává vált. A díj létrehozásával szeretnék elérni, hogy minél több fiatalt ösztönözzenek és elismerjenek a közeljövőben. A SaloneSatellite-n idén csaknem 600 résztvevő 32 országból érkezett, a kiállítók között négy külföldön élő magyar tervező is helyet kapott. Őket szeretném bemutatni a designtermékeikkel együtt.

SaloneSatellite 2024 © Ludovica Mangini

HORVÁTH ZSUZSANNA: KinecTILES panelek, FLAME gyertyatartó

www.zsuzsannahorvath.com

Horváth Zsuzsanna és az Illan lámpa (fotó: Solinfo)

Horváth Zsuzsanna: Kinetikus tárgyak (fotók: Solinfo, Horváth Zsuzsanna)

Horváth Zsuzsanna: KinecTILES, 3D-s beltéri panelek (fotók: Horváth Zsuzsanna, Armando Mora)
 

Horváth Zsuzsanna Dániában élő magyar designer, aki már hét éve foglalkozik különböző anyagok, főleg fa- és faalapú anyagok, lézervágásával. Eredetileg építészmérnökként végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd Finnországban kezdett dolgozni a szakmában. Pár évvel később, 2014-ben, az Aalto Egyetemen a másoddiplomás képzésre iratkozott be, bútortervezés szakirányra. 2018-ban itt is diplomát szerez, de ekkor már Dániában él. Ebben az évben vesz részt az első SaloneSatellite kiállításon Illan nevű lámpacsaládjával. Egy évre rá az olasz Luceplan cég saját termékei között mutatta be az Illan lámpát, amely a Red Dot és a Magyar Formatervezési díjat is elnyerte. Zsuzsanna 2017 óta saját stúdiót vezet, különböző op-arton, kinetikus művészeten és lézervágáson alapuló termékeket tervez. Idén harmadszor vett részt a Satellite-n, ami egyben az utolsó lehetősége volt. Első alkalommal a lámpacsalád nagy sikert aratott, több gyártó felvette vele a kapcsolatot, végül a Luceplan-nal született közös együttműködés. A lámpákat még mindig gyártják, a fali verzió is hamarosan piacra kerül. Zsuzsanna szerint nagyon jól mennek az eladások, az Illan még mindig népszerű. A második részvétel a Satellite-n a pandémia utáni időszakra esett, ez miatt az érdeklődés visszaesett. A harmadik alkalomra viszont, vagyis idén, „visszatért a Salone a régi népszerűségéhez. Nagyon sok érdeklődő volt, köztük belsőépítészek, gyártók, újságírók”. Nem csoda, hisz Zsuzsanna teljesen új, szokatlan, lenyűgöző termékkel érkezett a kiállításra nem kis feltűnést keltve standjával. Diplomamunkájához és egykori elképzeléséhez visszanyúlva - térelválasztó tervezése lézervágással - lehetősége adódott kutatásokat végezni és kipróbálni a rétegelt lemez lézervágását „építészeti léptékben”. Funkcióját tekintve termékét elsősorban beltéri fali- és mennyezeti burkolatként, térelválasztóként, főként szállodák előterében, éttermekben vagy akár családi házakban tudja elképzelni. A kiállítás számára ötletgyűjtés is volt, szakmai tapasztalatok gyűjtése: „mindig jó hallani, mivel foglalkoznak éppen az építészek, lakberendezők”. Ezzel a termékkel Zsuzsanna azt is bemutatta, hogy az alkalmazott vágási technika kisebb és nagyobb léptékben egyaránt helytálló, valamint különböző anyagokra optimalizálható. Többek között papírra, rétegelt lemezre, fémre, bőrre és filcre tervezte és fejlesztette ki vágási módszerét. Eljárása révén ezek az anyagok teljesen új tulajdonságokat nyernek, mint amilyen az áttetszőség, rugalmasság, mozgás, térbeliség. Az egyszerű geometrikus mintákat organikus mozgó szobrokká alakítja. Zsuzsanna reméli, hogy ez a kiállítás nemcsak belsőépítészeti projekteket fog eredményezni, hanem lámpa- és bútorprojekteket is. A Flame nevű rozsdamentes acélból készült, maratott gyertyatartója egy kerek korongból és egy ívesen vágott mintával ellátott hengerből áll, elfér egy A4-es méretű borítékban, könnyen összeszerelhető. Zsuzsannának nagyon nagy élményt nyújtott ez az utolsó kiállítás: „nagy meglepetés volt, hogy ennyire szívesen és érdeklődéssel fogadták a látogatók az installációnkat. A két évvel ezelőtti csalódáshoz képest, most nagyon pozitív érzésekkel állok neki a kapcsolatot felvenni azzal a rengeteg emberrel, akik nálunk hagyták a névjegykártyáikat” Nagy volt az érdeklődés: „a standunkon folyamatosan voltak emberek. Nagyon tetszett nekik az installáció, szívesen tesztelték, tapintották a paneleket, tetszett a látogatóknak a facsíkok megnyugtató mozgása.”

Zsuzsanna számára a SaloneSatellite egy igazi közösséget jelent, „…olyan, mint az egyetem, ahol ismeri az ember az évfolyamtársait, tartja velük a kapcsolatot és büszke a sikereikre. Idén sok új ismeretséget kötöttem, ugyanakkor rengeteg emberrel találkoztam az elmúlt évekből. Mindig nagy élmény felfrissíteni ezeket a kapcsolatokat, megtudni, hogy kivel mi történt azóta, min dolgoznak most.” Zsuzsanna szerint érdemes a kiállítási standot egy nagy installációként felfogni, és úgy megtervezni, hogy egy termékötletre felfűzött, több érzékszervre ható művészi alkotássá váljon.

Zsuzsannát megkeresték a SaloneSatellite 25. évfordulójával kapcsolatos kiállítás miatt is, Illan lámpája a design hét alatt ott volt látható a Triennale di Milano múzeumban.

Horváth Zsuzsanna: Flame gyertyatartó (fotók: Christian B)

LÁSZLÓ ÁGNES: Lelli szék

linkedin.com/in/agnes-laszlo-16a008187

László Ágnes (fotó: Linda Lehtovirta)
 

László Ágnes Csíkszeredában született és nevelkedett. Az egyetemi alapképzést a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végezte, majd az Aalto Egyetemre jelentkezett mesterszakra. A mesterképzés megkezdése előtt egy évig dolgozott Berlinben a Raumlaborberlin építészirodában. Jelenleg az Aalto Egyetemen tanul belsőépítészetet, a szakdolgozata befejezésére fókuszál. Tanulmányai mellett elvállal részmunkaidős projekteket, helyi és nemzetközi pályázatokon dolgozik. A mesterdiploma megszerzése után Berlinbe szeretne visszaköltözni és folytatni szakmai tevékenységét. Hosszabbtávú jövőbeni terve, hogy szintén Berlinben, az építészeti munka mellett, legyen egy saját műhelye, ahol folytathatja a bútortervezést és a műhelymunkát.

Aalto Egyetem standja Milánóban (fotó: Kerttu Lundell)
 

A SalloneSatellite kiállításon megjelent Lelli széke az Aalto Egyetem standján volt látható, a „Form and function” bútorkurzus keretein belül készült, rétegelt falemez hajlítási technológiával. Ágnes inspirációja az otthoni környezetben széles körben elterjedt “kisszék” hagyományos tipológiájából eredt. Ezek jellemzően robusztus tömör fából készülnek. Az Ágnes által tervezett kisszék kilép ebből a nyelvezetből és egy újféle könnyedséget ad a felhasználónak. Erre a célra az idompréselt rétegelt falemez nagyon alkalmas anyag. A szék széles körben használható, akár gyerekek, akár felnőttek számára egyaránt. A széklábak minimális pontokon találkoznak a talajjal, mégis megfelelő stabilitást és kényelmet nyújtanak. Ágnes vallja magáról: „egyébként jellemző rám, hogy végleteket és látszólag ellentmondásos ötleteket próbálok összehozni”. A Lelli szék két formasablonnal készült, négy alkatrészét nyolc csomópont kapcsolja össze. Az illesztések közül négy rejtett. A szék szétszedhető, könnyen hordozható, szállítható és a helyszínen újra összerakható. A tervezést és kivitelezést együttvéve a szék hat hét alatt valósult meg és tervben van a továbbfejlesztése.

László Ágnes: Lelli szék (fotók: Linda Lehtovirta )  
      

László Ágnes: Lelli szék (fotó: László Ágnes)      
   

Ágnes nem vett részt személyesen a kiállításon, „sajnos kihagytam egy nagyon értékes részt, amikor interakcióba lehet lépni személyesen, helyben, az érdeklődőkkel.” Viszont megtanulta mivel jár a gyors felkészülés egy ilyen kiállításra, ilyen volt pl. 1-2 héten belül a fotódokumentáció és névjegykártya készítés vagy a bútor utaztatásának előkészítése. Nagy megtiszteltetés volt számára, hogy az Aalto Furniture program keretén belül az első saját tervezésű és kivitelezésű széke kiválasztásra került a Milánói Design hét Satellite kiállításra. Összesen 14 diák munkája képviselte az Aalto egyetemet Milánóban.

Annak ellenére, hogy nem tudott személyesen részt venni a kiállításon, Ágnes rendkívül fontosnak tartja a megjelenést, látni és befogadni az impulzusokat és reflektálni arra, hogyan reagálnak mások a projektekre, munkákra, láttukra milyen gondolatok, érzések ébrednek az emberekben. Az egyetemen a műhelymunka szerves része Ágnes életének, a diákok és tanárok reakciói sokat jelentenek számára: „Nagy sikerélmény, amikor első pillantásra eltalálják a koncepcióm lényegi részeit, és az is, amikor valami olyasmit észlelnek, ami nekem elkerülte a figyelmem. Azt is nagyon fontosnak és inspirálónak tartom, hogy láthatom és kialakíthatok egy képet arról, mi történik a kortárs nemzetközi és helyi design-világban, és fel tudom mérni, hogy hogyan illik bele ebbe az én munkásságom.”

Összességében Ágnes nagyon fontosnak tartja a nemzetközi és helyi kiállításokon való személyes megjelenést. Ez jó lehetőség arra, hogy szélesebb körben megismerjék a munkáit, kíváncsian és nyitottan várja, hogy mi lesz ezután. Június 12-14 között a Lelli széket újra kiállítják a ‘3days of Design’ kiállításon Koppenhágában, szintén az Aalto Furniture Program keretein belül. Reméli, hogy a jövőben lesz lehetősége újra megjelenni a milánói Satellite kiállításon is. A mostani generációnak, tervezőtársainak pedig leginkább azt tanácsolja, hogy legyenek nyitottak a lehetőségekre, kritikára és más visszajelzésekre. Alkossanak, fejlesszék magukat és fogadják el, ha nem “tökéletes” a végeredmény. Pályázzanak minél többet különböző platformokon, amennyiben lehetőség adódik megjelenésre, kiállításra, ragadják meg az alkalmat.

NAGY VIKI és OLÁH S. MÁTÉ (56 hours Design Studio): OO cut-out coffee table, Hako Cabinet, One Piece lamp

56hrs.com

Nagy Viki és Oláh S. Máté (fotó:56 hours)
 

56 hours Design Studio standja a SaloneSattelite-n (fotó: 56 hours)
 

A rotterdami székhelyű design stúdiót Nagy Viki és Oláh S. Máté alapították 2018-ban. Máté 2013-ban költözött Hágába, hogy terméktervezést tanuljon. A rotterdami Willem de Kooning Academy-n végezte tanulmányait. 2020-ban Japánban gyakornoki munkát vállal egy terméktervezői irodánál.  Viki tervezőgrafika szakon végzett a Novus Művészeti Iskolában, BA diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerzett. 2016-ban Hágába költözik, ahol folytatja kortárs hangművészettel kapcsolatos kutatásait és kurátori tevékenységét. Mindezek mellett elkezd kerámiát tanulni, 2020-ban ő is Japánban vállal gyakornoki munkát tradicionális japán kerámia műhelyben. Mátéval 2016-ban ismerkedik meg, majd 2018-ban Rotterdamba költöznek, ahol közös stúdiót hoznak létre. Az alapító tagok szerteágazó szakmai háttere (terméktervezés, digitális design, kerámia, képzőművészet, tervezőgrafika) vezetett egy multidiszciplináris alkotóműhely kialakításához. A legtöbb alkotásuk kis ötletekből bontakozik ki játékos kísérletezésekkel. Ezeket a kísérleteket társítják kortárs anyagok és gyártási folyamatok vizsgálatával, így fejlesztenek ki új termékeket. Munkájuk során a digitális technológiákat ötvözik a hagyományos kézműves technikákkal. Az inspirációk középpontjában az Európában és Ázsiában tanult és tanulmányozott kézműves technikák, a digitális gyártási technológiák és az anyagokkal való kísérletezések állnak. Az alkotópáros számára fontos szempont a tárgyak tervezésénél, hogy a felhasznált anyagok és kivitelezési módszerek minél kevesebb káros hatást gyakoroljanak a környezetre és ne veszélyeztessék a felhasználót és az előállítót sem. Az új ötleteket és elméleteket prototípusokon tesztelik. A tervezéstől a kutatáson át a termék megvalósításáig terjedő módszerük (research through design) egy olyan folyamat, amely lehetővé teszi számukra „az ötletek gyors iterálását és finomítását”.

Viki és Máté idén vettek részt első alkalommal a milánói SaloneSatellite kiállításon design termékeikkel.  Ezek a tárgyak látszólag különböznek egymástól, de van egy közös vonásuk: a tervezésükhöz használt módszertan. A bútordarabok különféle lapanyagokból készültek, 2D-ben tervezték meg őket, figyelembe vették az optimális anyagkihozatalt. A 2D rajzok folyamatos változtatásokon estek át a tervezés során, egészen addig, amíg össze nem állt a legoptimálisabb 3D modell belőlük. Ez befolyásolja a formanyelvet és teret nyit a játékos kísérletezéseknek: a bútorok részeiből további tárgyak kerülnek kivágásra, miközben azok eredeti funkciója megmarad. Így készült CNC eljárással, újrahasznosított műanyagból az „OO cut-out coffee table” kávézóasztal is. Az asztallapból egy növénytartó cserép részei kerültek kivágásra. Az ültetőedény hullámos vonalvezetésű, részeit úgy tervezték, hogy a kivágás után kisebb tárgyak se tudjanak átférni az asztallapon kialakított réseken. A kávézóasztal alapformáját, az asztallábak ívét, a kötések kialakításához szükséges csapozást is a rendelkezésre álló újrahasznosított műanyag lap mérete határozta meg. A bútor összeállításához nem szükséges semmilyen csavar, szög vagy ragasztóanyag, erre szolgál az innovatív csapozási rendszer. A tervezőpáros számára fontos szempont, hogy az értékes lapanyag minden darabja felhasználásra kerüljön.

Nagy Viki és Oláh S. Máté:OO cut-out coffee table (fotó: 56 hours)
 

Szintén a SatelliteSalone-n kiállított termék volt a „Hako Cabinet”, amely alumínium lemezből készült, alkatrészei szintén oldható kötéssel (csavarkötés), hegesztés nélkül állíthatók össze egy többfunkciós tárolórendszerré. A bútor lapjaiból kerültek kivágásra az akasztórúdra helyezett vállfák.

Nagy Viki és Oláh S. Máté: Hako Cabinet (fotó: 56 hours)
 

Nagy Viki és Oláh S. Máté: Hako Cabinet (fotó: Antal Mária Réka)
 

Az „One Piece lamp” tömörfából készült lámpa különlegessége, hogy a lámpaernyőt képező furnért és lámpatestet ugyanazon anyagból (egyetlen deszkából) állították elő. A kiállításon bemutatott lámpákhoz kőris-, illetve fenyődeszkát alkalmaztak. Az állvány és a lámpaernyő famintázata megegyezik, mint tudatosan megjelenített vizuális alkotás. A termék másik érdekessége, hogy a kézműves munka során a lámpaernyő áttetszőségét finomhangolni lehetett.

Nagy Viki és Oláh S. Máté: One Piece lamp (fotó: Antal M. Réka, 56 hours)

Az 56 hours Design Studio pályázat útján jutott el a SaloneSatellite kiállításra. Viki és Máté szerint a jelentkezés menete egyszerű, a beküldendő dokumentum csak „néhány munka bemutatását kívánja meg”. Azt is elárulták, hogy a zsűri részéről nem elvárás, hogy a kiválasztott designerek azokat a munkákat állítsák ki, amelyekkel jelentkeztek. „A pozitív elbírálást követően az Olaszországi Holland Nagykövetség felkereste stúdiónkat, és lehetőséget kínált egy kollektív holland standon való bemutatkozásra a SaloneSatellite-n belül. Így váltunk végül a Nagykövetség által választott, Hollandiából jelentkező három design stúdió egyikévé a DutchSatellite-n.” A SaloneSatellite-n minden nap jelen voltak a saját standjukon. „Pezsdítő érzés volt a világ szinte minden tájáról összegyűlt látogatókkal beszélgetni a munkáinkról. Különösen izgalmas volt megismerkedni és egy hetet együtt tölteni kiállítótársainkkal, megismerni több nemzetközi alkotó munkáit és módszereit, remek szakmai beszélgetések és akár barátságok alakulhatnak ki ebből a közösségből.”

Kívánunk további sikereket a tervezőknek és arra bíztatjuk a Magyarországon élő magyar tehetséges fiatal tervezőket is, hogy a jövőre való tekintettel PÁLYÁZZANAK!

Forrás: https://www.salonemilano.it/en/press (2024.05.24), interjúk a kiállítókkal
Szerzők: Dr. Antal Mária Réka egyetemi adjunktus (Soproni Egyetem, Kreatívipari Intézet), Nagy Vivien PhD hallgató (Soproni Egyetem, Kreatívipari Intézet)

Tetszett a cikk?