Beépített nyílászárók légzárási vizsgálata

Fából készült nyílászáróknál köztudott, hogy a gyártó utasításainak megfelelően időnként a felületkezelést fel kell újítani, de a vasalatok beállítására sok esetben már nem kerül sor, ami nehézkes működtetést, rossz illeszkedést eredményezhet. Tapasztalatok szerint a rugalmas tömítőprofilok vizsgálatára a legritkább esetben kerül sor, pedig azok elhasználódásával növekszik az épület szabályozatlan légcseréjéből származó filtrációs hő, azaz energiaveszteség, valamint kellemetlen komfortpanaszok is felléphetnek. A tömítőprofilok állapotának közvetlen felmérése nem egyszerű feladat, ugyanis a légszigetelési tulajdonság nagymértékben függ a deformáltság mértékétől, amit a vasalatrendszer beállítása határoz meg. Pedig a szakszerű és előre tervezhető karbantartáshoz elengedhetetlenül fontos, hogy ismerjük a nyílászáró tömítésének elhasználódási folyamatát, vagy a pillanatnyi légzáró tulajdonságát. A nyílászárók légzárási teljesítőképességi jellemzőjének meghatározására létezik vizsgálati szabvány, azonban annak elvégzéséhez speciális laboratóriumi mérőeszközre van szükség. Jelenleg Magyarországon két kijelölt akkreditált laboratórium végez ilyen vizsgálatokat, az egyik a budapesti ÉMI Nonprofit Kft., a másik a soproni Nyugatmagyarországi Egyetem Faipari Mérnöki Karán működő FAIMEI laboratórium.
 

A laboratóriumi vizsgálatokat előíró építési termék szabályozás (CPR) egyik hátránya, hogy csak új nyílászárók épületfizikai tulajdonságainak mérését, tanúsítását követeli meg. A beépített nyílászárók helyszínen történő légzárási teljesítményének vizsgálatára a gyakorlatban csak közvetett vizsgálatok álltak rendelkezésre, amellyel a légszivárgás tényét ugyan ki lehet mutatni, de számszerű adatot nem szolgáltatnak. Ilyen módszer pl. a hődrótos termoanemométerrel, vagy a termovíziós kamerával történő szivárgási helyek meghatározása. Mindkét módszer csak meghatározott időjárási körülmények között használható, mivel a légszivárgáshoz szükséges külső-belső oldali nyomáskülönbséget a szél torlónyomása biztosítja. A passzívházak légtömörségének mérésére használt Blower-door eljárással időjárási körülményektől függetlenül számszerűen is meg lehet határozni az épület résein keresztül távozó légmennyiséget. A módszer hátránya, hogy a berendezés maximum 50 Pascal nyomáskülönbséget képes biztosítani (ezzel szemben a nyílászárók minősítése 50 Pascaltól 600 Pascalig terjed), valamint csak a teljes épületre vonatkozó légszivárgás mennyiségét lehet meghatározni.

Helyszíni vizsgálati lehetőség
A beépített nyílászárók helyszíni légzárási vizsgálatának céljából a FAIMEI Ablakvizsgáló laboratóriumban egy olyan mobil mérőberendezés kifejlesztése történt, amelynek segítségével a beépített nyílászárókon is lehet a laboratóriumi körülményekkel megegyező vizsgálatokat végezni, akár több emelet magasságban is. A mérőműszer működésének teszteléséhez három egyforma kialakítású, azonos használati és környezeti hatásoknak kitett ablakot választottunk. Az ablakok 2006 augusztusában egy földszinti laboratóriumi épület délnyugati homlokzatába lettek beépítve. Mivel az épületet délnyugati oldalról egy futballpálya határolja, ezért a nyílászárók mind a szélhatásnak, mind pedig a napsugárzásnak is fokozottan ki vannak téve. Az ablakok vasalatainak excenter állásából és a helyiséget használó személyzet elmondása alapján megállapítható, hogy a nyílászárókon a beépítést követően az üvegtáblák tisztításán kívül semminemű karbantartási művelet nem történt. A nyílászárók első típusvizsgálati jegyzőkönyvei nem állnak rendelkezésünkre, azonban a statisztikai becslésen alapuló szoftveres minősítő program (ECWINS) alapján a vizsgált új állapotú nyílászáró 4. osztályú légzárási teljesítménnyel jellemezhető. A vizsgálat során először a nyílászárókat eredeti állapotukban, majd a vasalat excenter csapjainak fokozatos állítását követően vizsgáltuk. Mindhárom nyílászáró esetében ezek a zárócsapok nyitott excenter állásban voltak, amely a legnagyobb távolságot engedi a tok és a szárny között. A mérőberendezés sűrített levegő előállító egységének korlátozott kapacitása miatt volt olyan nyomásfokozat, amelyen nem lehetett a mérést végrehajtani.
 

Mérési eredmények

egy nyílászáró légzárási vizsgálata a Nyugat-magyarországi Egyetem Kijelölt akkreditált Laboratóriumában

A helyszínen elvégzett vizsgálatok alapján minden ablakról elmondható, hogy az eredetileg 4. osztályértékkel minősíthető légzárási teljesítmény a hatéves működés alatt több osztályértéket romlott. Annak ellenére, hogy mindhárom ablak azonos működési és környezeti hatásnak volt kitéve, a teljesítménycsökkenés nyomásfokozatonként elég nagy szórást mutat. A nyomáskülönbség fokozásával a minősítő egyenesek meredekségei megváltoztak, ami a tok és a szárny közötti távolság méretének növekedését jelenti. Azaz az 50 Pascalos nyomáson végzett ún. Blower-door teszt eredményéből számított légáteresztési tényező magasabb torlónyomásokra már nem lesz érvényes. Ebből az következik, hogy a Blower-door teszt nem alkalmas a nyílászárók szabványos légzárási teljesítőképességének meghatározásához. A záródási pontok excentereinek közép, majd zárt állapotba történő állításával látványos javulás mutatható ki, azonban így sem lehetett elérni az eredeti állapotban becsült 4. osztályú légzárást. Felvetődik a kérdés, hogy a laboratóriumban bevizsgált tökéletes légzárásúnak mondott új ablak az idő folyamán milyen sebességgel veszíti el légzáró tulajdonságát. Egy frissen épített épület esetében, ahol kezdetben sok nedvesség távozik az épület szerkezeti elemeiből, kifejezetten káros tulajdonságként jelentkezik a tökéletes légzárási tulajdonság, hacsak nincsen megoldva a gépesített szellőztetés. Az évek múltán, amikorra a szerkezetek kiszáradnak, az eredetileg tökéletes légzárású ablakok a szélnyomásnak kitett homlokzaton "huzatossá" válhatnak, ami növekvő filtrációs hőveszteséget és rosszabb esetben komfortpanaszokat okozhat. A bemutatott helyszíni légzárási vizsgálat nemcsak vitás garanciális problémák esetén lehet egy objektív, számszerű eredményt nyújtó eljárás, hanem a szakszerű javításokat megelőző, vagy éppen azt követő ellenőrző vizsgálatok során is praktikus megoldást jelenthet.

"Bencsik Balázs publikációt megalapozó kutatása a TÁMOP 4.2.4.A/2-11-1-2012- 0001 azonosító számú Nemzeti Kiválóság Program – Hazai hallgatói, illetve kutatói személyi támogatást biztosító rendszer kidolgozása és működtetése konvergencia program című kiemelt projekt keretében zajlott. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg."

Bencsik Balázs
vizsgálómérnök, egyetemi tanársegéd
Dr. Dénes Levente
tanszékvezető, egyetemi docens
Szövérfi Tibor
doktorandusz, NYME

Tetszett a cikk?