Egzóta fa alapanyagok: Pockfa

Guaiacum offi cinale (LINNÉ)

A pockfa elnevezés elsősorban Európában terjedt el, de ismert elnevezés a guajak, Franciaországban a bois de gaiac, Angliában és Amerikában lignum vitae, Spanyolországban a guayacan, Kubában palo santo. A „lignum vitae” Jamaika nemzeti virága.
Nem is annyira a minőségi különbségek, hanem a nagyobb méretek miatt keresett a piacon ez a rendkívül nehéz, kemény és tartós fa. A G. sanctumhoz hasonlóan manapság a G. officinale-t is a nagy mechanikus terhelésű alkalmazásokban használják speciális faként. A gesztben található, kenőanyag jellegű gumigyanták teszik erre alkalmassá. A G. officinale a Karib-szigeteken, Közép-Amerika egyes részein és Dél-Amerika északi részén honos. Lassan növekszik, és egy örökzöld, szépen virágzó, sűrű, kerek koronájú fává fejlődik fényes, sötétzöld levelekkel.

Alaktan (morfológia)

A G. officinale csak ritkán nő 10 m-nél magasabbra, és a fa szinte mindig számos, hosszú ágból álló, sűrű, lombos koronát nevel. A rövid, gyakran görbe vagy villás törzs átmérője általában 25–30 cm, kivételesen elérheti a 45–75 cm-t. Mint minden guajakfajnál, a hajtások és ágak a csomóknál jelentősen megvastagodnak. Jellemző a fajra a platánhoz hasonló módon, a törzsről vékony, világosbarna pikkelyekben leváló kéreg (G. sanctum: a kéreg hosszában repedezett). Az átellenesen álló, 3,5–7 cm hosszú, párosan szárnyalt levelek 4 vagy 6 száratlan (kocsány nélküli), bőrszerű, szélesen elliptikus vagy tojás alakú, tőben és csúcsnál lekerekített szárnylevélkéket hordoznak.
A G. officinale kora tavasztól az őszbe nyúlóan virágzik és terem. Számos, sugaras felépítésű, nagyon tetszetős, kék virágot hoz. A kivirágzás után a virágzatok hamarosan világoskékké vagy egészen fehéressé válnak.
A termése lapos, kb. 2 cm hosszú hüvely, mely éréskor narancsbarnává válik és némileg karéjos csúcsot mutat (G. sanctum: a csúcs hegyes). Minden hüvely egy vagy két, kb. l,2 cm hosszú, barna, húsos, vörös magköpennyel körülvett magot tartalmaz.

Fa (anyag)

Felépítésében és anatómiájában a G. officinale és G. sanctum faja messzemenően megegyezik. Az idősebb törzseknek keskeny, világossárga szijácsa, és egy attól jól láthatóan elkülönülő, levegőn az olívbarnától a barnáig, a feketét megközelítően besötétedő gesztje van. A szijács/geszt közötti átmeneti tartományban zöldes alapelemek vannak beágyazódva. Az évgyűrűk megjelenésére vonatkozó megállapítások a „jól látható évgyűrűk és a nem jelentős növekedési zónák" között váltakoznak. A jelentős gumigyanta-tartalom miatt a fának olajos tapintása van; friss állapotban kellemes, aromás illatú.
A G. officinale mindenképp a legkeményebb, legnehezebb és legellenállóbb fák közé tartozik. Ehhez jön még az egyenletesen finom textúrája. Ezek a megállapítások csak a gesztre vonatkoznak, ezzel szemben a szijács kevéssé tartós. A G. officinale 70–80%-ban elnyúlt rostokból és rosttracheidákból áll össze, ezek hosszúsága 440 ... 590 ... 830 mikrométer. A többnyire egyedül megjelenő tracheák szétszórtan vannak elosztva, arányuk 7–13%. A bélsugarak még lupéval is alig felismerhetőek. Egyrétegűek és 4–6 sejtcsoport magasak.

Elterjedés és rendszertani osztályozás

A Nyugat-indiai-szigetek, a közép-amerikai partok (főként Panama, Honduras) és Dél-Amerika egyes északi részeinek (Venezuela és Kolumbia partjai) a fafaja. A Nagy-Antillákon a G. officinale és a G. sanctum természetes élőhelyei átfedik egymást. Alaktanilag könnyen megkülönböztethetőek. A többi guajacfaj is a közép-amerikai térségben honos:

• G. coulteri (GRAY): Mexikó csendes- óceáni partja.
• G. guatemalense (Planch. ex Rydb): Nicaragua nyugati részén, feltehetően fajkereszteződésből alakult ki.
• G. unijugum (BRANDEGEE): Alsó-Kalifornia déli részéhez kötődik.
• G. angustifolium (ENGELM) texasi guaiacum: Texas, Északkelet-Mexikó.

Ezeknél a fajoknál a fajközi differenciálódásra vonatkozóan konkrét adatok nem állnak rendelkezésre.

Felhasználás

Műszaki jellemzők: Sűrűség Abszolút szárazon: 950…1200…1300 kg/m3 Légszárazon: 970…1230…1310 kg/m3 Szilárdsági tulajdonságai Nyomószilárdság: 88...107...123 N/mm2 Húzószilárdság: 59...102...153 N/mm2 Hajlítószilárdság: 117... 129...141 N/mm2 Kémiai tulajdonságai ligninhányad: 35,2–39,5% cellulózhányad: 32,2–42,6% guajak gyanta: 15–27%

A G. officinale fáját már régóta nagyra becsülték, mert nagyon fontos felhasználási célt is szolgált, melyekben legalábbis egyik az, hogy szélsőségesen nagy keménysége, magas fajsúlya, időjárás-, sósvíz- és fapusztító organizmusokkal szembeni ellenálló képessége miatt nagy mechanikai igénybevételekre alkalmas műszaki alapanyag. Másrészt a geszt gyógyhatású alapelemei (pl. gumigyanta) hatásos gyógykészítménynek (therapeatikum) bizonyultak egyes, addig gyógyíthatatlan betegségekre. Míg a műszaki alkalmazás ma is egy bizonyos mértékben jelentőséggel bír, a gyógyászati felhasználás 200 évvel ezelőtt terjedt el széles körben. A guajakfát (vagyis a G. officinale és a G. sanctum fáját) mind a mai napig szélsőségesen magas áron forgalmazzák. Az egyes összetevőiből manapság likőresszenciát is előállítanak, de a parfümök összetevőiként is gyakran szerepel.
A fapiacon általában a G. officinale-ból származó pockfa 0,3–3 m hosszú és 50 cm-ig terjedő szélességű fűrészelt rönkként (bull) jelenik meg. Vízturbinák csapágyaihoz, továbbá csigasorgörgők, fogaskerekek, kalapácsok, gyalutalpak, tekegolyók stb. gyártására használják. A fa nehezen hasítható, rosszul pácolható, viszont a szárításával nincsenek alapvető problémák, mert alig hajlamos a repedezésekre és jól polírozható. Ebből a pockfa fajból a legnagyobb a kínálat, ezért uralja a piacot, de a többi fa is alkalmas az említett célokra.

Guajacum sanctum (LINNÉ)

A Bahamák nemzeti fája. Az egyes országokban ismert kereskedelmi elnevezései többnyire megegyeznek a Guaiacum officinale-val, angol nyelvterületen roughbark (durvakérgű) lingnum vitae néven különböztetik meg. A Guajacum sanctum Karibia faflórájához tartozik. A fa örökzöld és kifejezetten jelentéktelen kinézetű. Kis méretei ellenére az elmúlt évszázadokban a legkedveltebb és legintenzívebben felhasznált neotrópusi fafajok közé tartozott. Kedveltségét szokatlanul nehéz, kemény és tartós fájának köszönheti, melyet pockfa néven világszerte exportáltak, és nagy mechanikai igénybevételnek kitett készülékek, eszközök előállításához használtak.
Ennél még elterjedtebb volt az olajban gazdag geszt népgyógyászati felhasználása. A „sanctum" fajnév erre a felhasználásra vonatkozik. A G. sanctum ma már a kihalással veszélyeztetett fajok közé tartozik és a nemzetközi védelem alatt áll (CITES II.).

Alaktan (morfológia)

A G. sanctum igen lassan növekszik, és élete végéig egy kicsi, éppen csak l0 m magas, göcsörtös, erős, rövid törzsű, sűrű, széles koronájú fa marad, a törzsátmérő kisebb mint l m. Az életkoradatok becsléseken nyugszanak, mert évgyűrűk nem alakulnak ki. LITTLE felfogása más, ő jól észrevehető évgyűrűkről beszél, de ez sem ad életkoradatokat. Az ágak szélesen kinyúlnak vagy lefelé lógnak, a hajtások a csomóknál jelentősen megvastagodottak. Az idősebb törzsek kérge szürke színűen merőlegesen barázdált, belül azonban világosbarna. A párosan szárnyalt, fénylően sötétzöld, 6–8 cm hosszú leveleknek tőben két, kicsi szőrös melléklevele van, melyek a nyár folyamán lehullanak. A 6–10 ép szélű, l,5–2,5 cm hosszú és l,3–l,8 cm széles, az elliptikustól a fordított tojás alakú, enyhén aszimmetrikus szárnylevélkék tőben kicsúcsosodnak a végen egy apró csúccsal.
A csak rövid virágzási idő az új levelek kihajtása után kezdődik, és márciustól áprilisig tart. A sugaras felépítésű, világoskék virágzatok egyesével vagy kis számban ülnek a hajtás legfelső levélhónaljaiban, nevezetesen karcsú, l,8–2,5 cm hosszú, rövid szőrökkel borított kocsányokon.
Termése egy szélesen tojásformájú, kihegyezett csúcsú, ötlebenyű hüvely, mely viszonylag hosszan zöld marad, és többnyire szeptember, november között érik be. Általánosságban 4 vagy 5, sötétbarna vagy fekete, mintegy 1 cm hosszú magot tartalmaz. Minden magnak égővörös, csak alig húsos magköpenye van.

Fa (anyag)

A G. sanctum pockfájának tulajdonságai hasonlóak a G. officinale-hoz. Az igen kemény, nehéz (nyerssűrűség = 1200 kg/m3) és tartós fának feltűnően vastag, világossárga szijácsa és levegő hatására sötétolívbarnára vagy barnára sötétedő gesztje van. A geszt gazdag gyantához hasonló alkotóelemekben, melyek jellegzetes illatot bocsátanak ki és mechanikus igénybevétel esetén a fában kenőanyagként hatnak. A bélsugarak szabad szemmel alig felismerhetőek.

Elterjedés

A G. sanctum a Karib-szigetek (Antillák) és Közép-Amerika faja, a Nyugat-indiai-szigeteken, a Bahamákon, Kubában és Florida déli részén (Florida Keys), valamint Yucatan, Guatemala, Honduras és Costa Rica egyes részein fordul elő természetesen.

Felhasználás

A G. sanctum mára annyira ritkává vált, hogy a fajnak gazdasági hasznosítás szempontjából már nincs jelentősége. 400 évvel ezelőtt ennek inkább az ellenkezője állt fenn, hiszen a fát (a G. officinale-val együtt) 1508-tól kezdve magas árakon forgalmazták a világpiacon – egyrészt a kemény, ellenállóképes kézműves és ipari felhasználása miatt, másrészt a nemi betegségek gyógyítására alkalmas, nagyra becsült, speciális gyógyszerként. Mintegy 200 éven át igen élénk piaca – különösen Európában, ahol a pockfát (Lignum Vitae) erre a célra súlyra árulták. Az éterrel és alkohollal a forgácsból kivont guaiakgyanta (Guaiaci resin) is gyógyító jelentéssel bírt.
Igazán mutatós virágzata és sűrű, fénylő, sötétzöld lombozata miatt a G. sanctum Dél-Floridában díszcserjeként meghatározott kertészeti jelentőséget is nyert.

Zoltán György

Zol-Gém Kft.
Forrás: Schütt-Weisgerber-Schuck- Lang: Bäume der Tropen

Tetszett a cikk?