Alapanyag

Egzóta fa alapanyagok: Szivarfa/Catalpa

Faipar.hu

Észak-Amerikában a két legfontosabb trombitavirágfa egyike a nyugati vagy északi catalpa (c. speciosa), Németországban díszes trombitavirágfának is nevezik. További megnevezései az USA-ban a Virginia szivarfa a szivarhoz hasonló gyümölcsei alapján, valamint szivar bab és indián bab, az utóbbi kettőt azonban részben a második fajra is használják. Franciául bois puant és bois chavanon.
A másik faj a déli catalpa (c. bignonioides), melyet Németországban közönséges trombitavirágfának és babfának is neveznek; nevei az USA-ban: szivarfa és catalpa, valamint Hardy catalpa és catawba. A babfa elnevezés mindkét fa esetében a hosszú, babhoz hasonló gyümölcsre utal.

Előfordulás

Mindkét amerikai trombitavirágfa termőterületei az USA keleti felében vannak, de csak bizonyos körülhatárolt régiókban (pl. Carolina) fordulnak elő együtt, különben egymástól jelentősen távol. A nagyobb erdei fa – a nyugati catalpa – előnyben részesíti pl. az Ohio völgyét, Illinois államban pedig a Vermilion folyó völgyét.
Az egyesével növő déli catalpa ezzel szemben a Dél tipikus fája, ahol Nyugat- Floridától a Mississippiig megtalálható. Ma már mindkét fát sokfelé telepítik eredeti előfordulásuk határain kívül is.

A fa (növény) jellemzői

Európában a trombitavirágfák erőteljes, télálló, szép fehéren virágzó díszfaként teremnek, melyek nagy (25 cm hosszt is elérő) leveleik, fehér virágokból álló nagy csomóvirágzatuk és ősszel érő, 25–50 cm hosszú, babhoz hasonló gyümölcseik miatt egyre kedveltebbek. Németországban mindig a catalpa bignonioidesről van szó, melynek virágdísze dúsabb, ám gyengébb növésű. Az USA-ban is csak 15–18 m magasságot ér el ez a fa, átmérője 70–90 cm, csak ritkán több, mint 100 cm. Ennek a fajnak a törzse némileg rövidebb és tömzsi. A törzset 6–9 mm vastag, szürke-világosbarna kéreg borítja, mely hosszában mélyen barázdált. Az erdei catalpa speciosa magassága a középső államokban eléri a 40 m-t, átmérője 80–100 cm, max. 130 cm.
Haszonfát a mintegy 15 m-ig ágmentes törzsből lehet nyerni, mely többnyire egyenes és hengeres. A kéreg 1-2,5 cm vastag, fiatal stádiumban még teljesen sima, később barázdált és pikkelyes, a színe szürke-vörösesbarna. A fa nem számít nagyon szélállónak, fiatalon nagy hidegben némileg érzékeny a fagyra. A rovarok könnyen megfertőzik; van egy „catawba nyű”, mely a Mississippi-Missouri vidéken igen kedvelt horgászcsali. A fa levelei hasonlítanak a kirire (paulownia tomentosa). A catalpafák a friss, könnyű talajokat vagy a nedves folyóvölgyeket kedvelik. Növekedési teljesítményük régiónként nagyon különböző; a legjobb méreteket Dél-Illinois-ban és Indianában éri el. Európában a trombitavirágfát mindeddig nem telepítették nagy területeken, hanem csak parkokban, kertekben, szórványosan utcákon is sétány- és díszfaként.

A fa (anyag) jellemzői

Elvileg a két észak-amerikai catalpafa között nincsenek alapvető makroszkopikus és anatómiai különbségek. A fát megközelítőleg körpórusosnak lehet nevezni, még ha a póruselrendeződés a korai pásztában inkább egy félkörpórusos struktúrával is ér fel. A pórusok elrendeződése azonban termőhelytől függően eltérhet, amint ez más észak-amerikai körpórusos lombos fáknál is tapasztalható. Homlokmetszetben igen különbözően ismerhetők fel, szélességük erősen változó és gyakran hullámos futásúak. A tracheáknak egyszerű áttöréseik vannak, a tárolósejtek és bélsugarak nincsenek összhangban a fa arculatával. A késői pásztában a tárolósejtek a tracheákat körbefogják, felépítésük vékony falú, ez jelöli az évgyűrűhatárokat. A többnyire 2-3 rétegű bélsugarak szorosan egymás mellett vannak, elrendeződésük szabályos, nem mutatnak semmilyen különös tükörképződést. Miután a fa a korai pásztában durvapórusú, ahol is a tracheák kettes vagy akár nagyobb póruscsoportokhoz rendelődnek, összességében egy közepesen durva textúra adódik. A tracheák telítettek.
A keskeny szijács színe nem mutat nagy különbséget a geszt színéhez képest. Szürkés tónusa van, mely gyakran még el is színeződik, és elmosódóan átmegy a világosbarna-piszkosszürke gesztbe. A két fának ez a színbeli alaptónusa bizonyos eltéréseket mutat, a c.speciosa inkább az ibolyabarna, míg a c.bignonioides inkább a barnásszürke felé tendál. A többnyire egyenes rostfelépítésű fa kinézete sima, súlya közepes, légszárazon 0,48 g/cm3 körül mozog a tömege, a friss rönkfáé valamivel 700 kg/m3 felett kalkulálható. A zsugorodási értékek alacsonyak. Viszonylag kis súlya és lágy struktúrája ellenére az USA-ban a catalpafa időjárásállónak és talajjal érintkezve elég tartósnak számít. Védelem nélkül a fát mindenképp gyorsan megfertőzik a rovarok.

Feldolgozás és felhasználás

A catalpafát, melynek gyalultan matt fénye van és gyakran olívaszínű csillogást mutat, az USA-ban esetenként diópótlónak használják. Mivel azonban a szilárdsága nem túl nagy, alkalmazási területek ebben a tekintetben nem nagyon jönnek szóba, bármilyen jó is a szívóssága. Minden szokásos, kézi és gépi szerszámmal végzett megmunkálási folyamat jól és különösebb energiaráfordítás nélkül végezhető el. Fűrészelése, gyalulása, hántolása és késelése nem okoz alapvető nehézségeket, de az tény, hogy puha struktúrája miatt enyhén hajlamos a csúszásra, ha a szerszámok nincsenek jól megélezve.
A szárítás szabadban és kamrában is viszonylag gyorsan megy, a fa nem különösebben hajlamos a repedésre és vetemedésre; szárazon kitűnő a stabilitása. Minden felületkezelő anyagot jól felvesz, mindenesetre ezek, csakúgy, mint az enyvek, gyorsan leválhatnak. Az impregnálóanyag csak a szijács esetében kielégítő. A szegelt és csavarozott kötések jól tartanak.
A catalpafának a helyi faipar jó felvevője, mert belőle nem csak fűrész- és esztergályosárut gyártanak, a bútor- és műbútorasztalos-iparban és a belsőépítésben is sikeresen alkalmazzák. Meglepő egy ilyen struktúrájú fa külső építésben történő felhasználása, ahol állítólag vízben és földben is tartósnak bizonyult.

Külkereskedelem

Korábban a catalpafát exportálták is, de a c. speciosa mai korlátozott mennyisége miatt már csak kérésre exportálják.

Zoltán György