Egzóta fa alapanyagok: Durian
68 2012. 01. I Magyar Asztalos és Faipar
alapanyag
Előfordulás
A durianfa leggyakrabban a Maláj-félszigeten
és Insulindén terem, és – bár nem
sűrű és tiszta állományokban, de – szinte
mindenhol megtalálható az örökzöld
mélyföldi erdőkben, különösen a nedves
termőhelyeken. Állománysűrűsége átlagosan
csupán 1%, és itt többnyire vadon
terem. A többi termőhely esetében, mint
pl. Elő- és Hátsó-Indiában már duriankultúrákról
lehet beszélni.
Fa(növény)leírás
A durio zibethinus esetében egy közepes
nagyságú örökzöld fáról van szó, átlagos
Durian (Durio spp.: durio zibethinus, d. oxleyanus, d. lowianus / Coelostegia
spp. / Kostermania spp. / Neesia spp. / Boschia spp., Bombaceae (majomkenyérfa-
félék) család)
Egzóta fa alapanyagok
Az összefoglalóan durian néven emlegetett fák közül a durio-, coelostegia- és neesiafajok
termőhelyükön szélesen elterjedtek. Borneón pl. 25 fajt határoztak meg, melyek részben
használható haszonfát adnak. Ezek mind durian néven kerülnek kereskedelmi forgalomba,
túlnyomó részük azonban csak a Durio nemzetség fajaiból kerül ki. Malajziában pungal
(coelostegia griffithii) vagy bengang néven forgalmazzák.
törzsátmérője meghaladja a 80 cm-t. Egyes
fajok, mint pl. a durio grandiflorus 20 m
magasságukkal kicsinek számítanak, míg
mások, így a coelostegie borneensis, a 45 m
magasságot is elérik. A durio zibethinus a
durionemzetség tipikus és legismertebb
képviselője. A fa 30 m-es átlagos méretű,
közepes magasságú gyökérfővel, a törzs
20 m-ig is ágmentes, és így hasznosítható
lehet. A törzset egy többnyire sima, de
részben hosszantilag barázdált, szürke,
belül vöröses, mintegy 2 cm vastag kéreg
borítja. Egyes fajoknak inkább barna-vörös
kérge van.
A durianfák oly sok jellegzetességgel
rendelkeznek, hogy minden botanikus
azonnal azonosítani tudja őket. Először is
a virágzat erős, savanyú tejre emlékeztető
illata tűnik fel (a botanikai „zibethinus”/
erős illatú/ melléknév erre utal). Ezt
követik az alsó oldalon finoman pikkelyes,
ezüstbarna fényű levelek, és tüskés,
vastag héjú, ehető gyümölcsei. Az érett
gyümölcsök illata a vadon élő állatokat
is messziről odavonzza.
Fa(anyag)leírás
A meglehetőst széles, piszkosszürke vagy
fehéres/rózsaszín, használhatatlan szijács
jól elkülönül a barnavörös/narancsbarna
geszttől, mely fény hatására többnyire
sötétbarnára színeződik. Egyes kis növésű
fajoknál a szijács olyan széles, hogy alig
van geszt. A fa jellegzetes pézsmaillatot
áraszt magából.
A különböző méretű, nem túl nagyszámú
pórus felerészt egyesével, felerészt
pedig radiális csoportokban, többnyire
kettesével-hármasával rendeződik el. A
pórusok kerek, illetve ovális alakúak és
Magyar Asztalos és Faipar I 2012. 01. 69
alapanyag
nincsenek eltömődve, zárványok előfordulnak.
Átmérőjük a fakeresztmetszet
tangenciális irányában 0,1–0,3 mm.
Paratracheális raktározó szövet csak csekély
mértékben van jelen; az apotracheális
raktározó szövet közepes mértékű – ezek
rövid szalagok formájában a bélsugarakkal
együtt hálószerű alakzatot képeznek.
Egyes fajoknál kristályos zárványok
láthatók a raktározósejtekben. A nagyszámú,
heterogén, egy- és többsoros
bélsugár – az utóbbi 8 sejt szélességet
ér el – finom/közepesen finom és derékszögű
sejtekből áll. Radiális metszetben
részben fénylő tükröt képeznek. A lépcsős
elrendeződésű rostok vékony vagy közepesen
vastag falúak, nagy a lumenük. A
textúra részben szabálytalan, részben
egyenletes, de mindig elég durva. Csavart
növés előfordul.
A durio zibethinus puha/közepesen
kemény fájának átlagos légszáraz sűrűsége
(u=15%) mintegy 690 kg/m3. Ennek megfelelően
a friss rönkfa berakási sűrűségét
850 kg/m3 felett kell kalkulálni. Egyes fajok
könnyebbek, mint pl. a neesia altissima
550 kg/m3, mások nehezebbek, pl. a durio
griffithii 750 kg/m3 légszáraz sűrűségű.
Feldolgozás és felhasználás
A durian szilárdsági tulajdonságairól
nem állnak rendelkezésre tudományosan
megalapozott adatok. Néhány évvel ezelőtt
Malajziában vizsgáltak néhány fajt ilyen
vonatkozásban, de csak annyi ismeretes,
hogy mechanikai szilárdsági tulajdonságai
a vörös serayafákéihoz hasonlóak, azaz
jónak nevezhetők. A durianfa nem tartós,
kezelés nélkül az élettartama fajonként 1–8
év. Minden durianfát könnyű impregnálni.
Nem rovarálló, különösen a lymexilida
károsítások lehetnek jelentősek.
Bár a fa viszonylag erősen zsugorodik,
a szárítás nem okoz különösebb nehézségeket.
Néhány esetben kissé vetemedik,
máskor csekély mértékben szárítási
repedések lépnek fel. Megmunkálni csak
a teljesen száraz fát szabad. A durianfák
kézzel és géppel is jól, könnyen feldolgozhatók.
Fáradság nélkül fűrészelhetők,
gyaluláskor szép, sima felületet adnak,
a felületkezelhetőségük is jó. A szegelt,
csavarozott és enyvezett kötések könnyen
kivitelezhetőek és jól tartanak. A hántolási
kísérletek sikeresek voltak.
Jó mechanikai szilárdsági tulajdonságai
alapján a fa alkalmas minden, közepes
megterhelésnek kitett szerkezeti munkára.
Termőterületein felhasználják a bútorgyártásban,
továbbá padlót, rétegelt lemezt,
de még facipőt is gyártanak belőle.
Export- és importgazdaság
A vörös meranti/seraya fához való hasonlósága
miatt többnyire ezen a néven
kínálják a helyi piacokon, és így, időnként
vegyesen bekerül az exportba is. Tisztán
durianexport nem szerepel a statisztikákban.
A vörös merantival szemben a
durian előnye, hogy könnyen és azonnal
impregnálható, ami export esetén fontos
szempont. Bár számos ültetvénye révén
jelentős mennyiségben lehetne exportálni
is, ezek a kultúrák elsősorban a
gyümölcsszüretet szolgálják.
Zoltán György
Zol-Gém Kft.
Forrás: Klaus-Günther Dahms:
Afrikanische Exporthölzer
