Egzóta fa alapanyagok: Ginkgo

A "ginkyo" név, ahogy korábban írták, ezüstbaracknak fordítandó, a "biloba" azt jelenti, hogy kétlebenyes, mely a levelek kétlebenyességére utal. Ezzel szemben érthetetlen a "leányhajfa" név, mert nem lehet rájönni, hogy ez mire vonatkozik.

Előfordulása
Ginkgo BilobaA ginkgo fa eredeti hazája Kína, erről már a 8. századból található írásos emlék. A fa ott túlnyomóan az ország délnyugati és északkeleti részében, közepes szintmagasságon tenyészik, mégpedig szinte mindig egyesével, más tűlevelűekkel és lombos fákkal közösségben. A buddhizmus terjedésével átkerült Japánba és Koreába, majd hamarosan Indiába is. Európában, ahol kedvelt díszfává vált, 1730 körül vált ismertté, Engelbert Kämpfer hajóorvos révén. A ginkgo biloba az egyetlen, még élő nyitvatermő, mely a földtörténeti őskorig, azaz mintegy 150 millió évre vezethető vissza. A földtörténeti középkorból származó fosszilis leletek szerint minden földrészen elterjedt a fa, mára azonban már csak Kelet-Ázsia ezen kis részében maradt meg eredeti környezetében. Fennmaradása jórészt annak köszönhető, hogy Japánban és Kínában templomi faként ültették, szentnek tekintették és védett volt.


Fa(növény)leírás
A ginkgo fa se nem tűlevelű, se nem lombos fa, még ha gyakran azt is mondják, hogy a tűi összenőttek és ezért van levélszerű lombozata. A valóságban a fa a nyitva termő növények közé tartozik és a tűlevelűek mellé sorolandó be, bár a lombját periódusosan elhullajtja. A ginkgo fa mintegy 40 m magasságot ér el, ritkább esetben 2,5 m törzsátmérővel, nálunk a parkokban és a kertekben lényegesen kisebbek. Japánban és Kínában vannak ezeréves, 45 m magasságot és 5 m törzsátmérőt elérő fák is. Európában 150 éve telepítik. A fiatal fa karcsú növésű, szűk, piramis formájú koronája van, mely a korral gyakran szétágazik. Dendrológusok megfigyelése szerint a hímnemű fák koronája oszloposabb, a nőneműeké szélesebb. A ginkgo fa kétlaki. A sárga, baracknagyságú gyümölcsöknek éretten ezüstös csillogásuk van (ezért nevezik ezüstbaracknak), 20–30 év után érnek először, és csak nőnemű fákon teremnek. Az idősebb törzseket szürke, mélyen repedezett kéreg borítja. Legismertebb jellemzője a levele, melyek részben kettős levélként alakulnak ki.

Fa(anyag)leírás
Ginkgo BilobaA fa színe fehéres sárga, gyakran barna álgeszttel. Nagyon sűrű textúrájú, tömör rostú fa, mely némiképp a puszpánghoz (buxus sempervirens) hasonlítható. Az évgyűrűk jól láthatóan elhatárolódnak, azonban a korai és a késői pászta nem válik el élesen egymástól. A határ csak a késői pászta tracheáinak ellaposodásán ismerhető fel. A fatest jól kifejlett, belül kiterjedt bél nélküli, felépítésében egy tűlevelű fa, gyantajáratok nélkül. Egyébként a különböző méretű és szabálytalan alakú tracheák vaktában szétszórva helyezkednek el. A tracheák között gyakran fordulnak elő különböző nagyságú és formájú sejtközi járatok. Egyes tracheáknak csavart megvastagodása van. Tangenciális faluk, különösen a késői pásztában, sűrűn gödörkézett. A radiális falakon az udvaros gödörkék egymással szemben vannak elrendeződve. Gyakoriak az ikergödörkék és a Sanio-sávok.

A keresztező mezőben általában 4–6 gödörke van, a nagysejtű bélsugarakban 6–8 aracuaroid gödörke. A rövidsejtű és vékonyfalú, homogén, többnyire egyrétegű bélsugarak alig különböztethetők meg a tracheáktól, a parenchyma sejtek egysorosan 1–5 sejt nagyságban találhatók a bélsugarakban, némelyikben kálciumoxalát-zárványok vannak. Ennek a puha, tömör fának az átlagos légszáraz sűrűsége mintegy 420–430 kg/m3.

Feldolgozása és felhasználása
A ginkgo fa fájának kicsi a technológiai értéke, a mai napig sincs különösebb gazdasági jelentősége. Minden szerszámmal könnyen megmunkálható, kinézetben és minőségben igénytelen célokra, rekeszek, könnyű csomagolóanyag gyártására használják. A fa inkább csak kultúrtörténetileg érdekes.

Export- és importgazdaság
Ennél a fánál exportról és importról nincs értelme beszélni. Csak azért került be ebbe a sorozatba, mert egy régről megmaradt, igazi ősfaként megérdemli a figyelmet. Faanyagként nincs kereslete, sajátos levelei és formája miatt lett a parkok és kertek díszfája.

Zoltán György



Tetszett a cikk?