A vörös-kék szék

Amikor a Búvár zsebkönyv sorozatban megpillantottam ezt a széket, valahogy rabul ejtett a látszólag egyszerű felépítése. Később, egy költözéskor a kis könyvnek nyoma veszett. Ennek immáron 24 éve. Aztán 2006 körül szó szerint szembe jött velem az utcán. Vagyis állt egy holland kisváros harmadik emeleti erkélyén. Nem lehet eltéveszteni…

Hozzá teszem, hogy nem egy olcsó holmiról van szó, de élek a gyanúperrel, hogy replika volt. (A szék egyik változatát a Christies 2011-ben 10 625 euróért adta el).

Mielőtt rátérnénk a székre, egy rövid történeti hátteret osztanék meg a szék születésének körülményeiről.

Gerrit Rietveld (Teljes neve: Gerrit Thomas Rietveld) (Utrecht, 1888. június 24. – Utrecht, 1964. június 25.) holland építész és bútortervező. Tanulmányait és tapasztalatai gyűjtését apja bútorasztalos műhelyében kezdte, majd CJA Begeer aranyművesnél dolgozott, végül 1906-ben beiratkozott egy esti iskolába, ahol műszaki rajzot tanult PJC Klaarhamer építésztől. 1911-1912 között tagja lett a Kunstliefde nevű művészcsoportnak. 1917-ben bútorműhelyt alapított.

1919-ben csatlakozott a De Stijl („A stílus”) holland képzőművészeti és építészeti csoporthoz. Ugyanezen néven folyóiratot is kiadtak. A De Stijl-nekTheo van Doesburg, Huszár Vilmosés PietMondrianis tagja volt, melynek később a legismertebb művészévé vált.

A "De Stijl" művészeinek célja, hogy a legnagyobb objektivitást és autonómiát érjék el a műalkotásokban. Magukat neoplaszticistáknak mondták.

Egy új egyetemes harmónia és rend utópiáját hirdették, amely a tiszta absztrakcióban fejeződött ki. Hangsúlyozták a függőlegesek és vízszintesek és a tiszta színek, az építészetben a funkció elsődlegességét.

Persze voltak kis stíluskicsapongások is. Előbb Bauhaus, majd dadaista nézeteket is magukénak mondtak.

A De Stijl egyetlen építészeti megvalósulása egy ház Utrechtben. Ez az épület a modern lakóház szimbóluma lett. 96 éve épült, de úgy néz ki, mintha tegnap építette volna egy hirtelen meggazdagodott kubizmusrajongó.

Térjünk rá a székre!

Rietveld 1917-ben tervezte a híres vörös és kék szék prototípusát. Ez a szék fülledt bükkfából készült (más források cseresznye és kőrisfát említenek), és csak az 1920-as évek elején festették le. Többször is átdolgozták, javítgatták.

Az első prototípus. Az oldalán még egy-egy lemezzel.

A De Stijl tagja, Bart van der Leck meglátta az eredeti modellt, és azt javasolta, hogy kapjon élénk színeket.

Rietveld megépítette az új széket, és teljesen feketére festette (valamit félreérthetett). Ennek a színösszeállításnak köszönhetően a szék szinte eltűnt a Schröder-házsötét falain és padlóján, ahol később elhelyezték. Csak 1923 ban kapta meg a jellegzetes színeket a szék.

Ezért az ülése lakkozott kék színű, a háttámlája vörös. A lécek bütüje sárga, míg a felületük fekete. A háttámla és az ülőlap rétegelt lemezből készültek. Kárpitozást nem kapott.

Furcsán hat az ülőfelület lejtése és a hozzá csatlakozó háttámla. A szerkezet maga zseniális! Az állványszerkezet önhordó és rendkívül stabil. A szék 88 cm magas, 66 cm széles és 83 cm mély.

Az eredeti szék ülőlapjának az alján a következő sorok olvashatók Christian Morgenstern tollából:

„WennIchsitze, möchteIchnicht

sitzen, wieMeinSitzfleischmöchte

sondernwieMeinSitzgeistsich,

säßeer, den Stuhlsichflöchte.”

Forrás:
vilagorokseg.blog
en.wikipedia
designmuzeum.webceruza

Tetszett a cikk?