Munkavédelem: Ha zajt (nem) akartok

A munkavédelmi törvény szerint minden munkáltató köteles legalább becsléssel, szükség esetén pedig méréssel is meghatározni azt a zajszintet, melynek a munkavállalók ki vannak téve feladataik ellátása során. Munkaügyi szempontból az ezzel összefüggő főbb munkáltatói kötelességek (hallásvédő biztosítása, speciális munkavédelmi oktatás, hallásvizsgálat) feltételeit érdemes külön is kiemelnünk.

A munkahelyi zajszint mérését a következő esetekben kell elvégezni:

  • új munkahely létesítése, új munkaeszköz üzembe helyezése;
  • a meglévő munkahely esetében a munkaeszköz átalakításakor, vagy új helyre történő telepítésekor;
  • új munkakör kialakításakor;
  • a munkavállalót érő zajterhelés meghatározásakor;
  • amennyiben a munkavédelmi képviselő – a munkavállaló(k) javaslatára, vagy saját észrevétele alapján – javasolja a munkáltató számára.

A vonatkozó rendelet háromféle határértéket állapít meg.

A napi zajexpozíció azt határozza meg, hogy a napi 8 órás munkaidő alatt átlagosan milyen erősségű zaj éri a munkavállalót. A pillanatnyi hangnyomás legmagasabb értéke pedig az a legerősebb zajszint, mely előfordulhat a munkavégzés alatt.

1.  zajexpozíciós határérték

  • napi zajexpozíció szintje: átlagban 87 dB
  • pillanatnyi hangnyomás legmagasabb értéke: 140 dB

2.  felső beavatkozási határérték

  • napi zajexpozíció szintje: átlagban 85 dB
  • pillanatnyi hangnyomás legmagasabb értéke: 137 dB

3.  alsó beavatkozási határérték

  • napi zajexpozíció szintje: 80 dB
  • pillanatnyi hangnyomás legmagasabb értéke: 135 dB

A kiindulási pont az, hogy a munkavállalót érő zajterhelés nem haladhatja meg a zajexpozíciós határértéket (átl. 87 dB, legmagasabb pillanatnyi 140 dB). Amennyiben a zajszennyezés meghaladja a felső beavatkozási határértéket (átl. 85 dB, legmagasabb pillanatnyi 137 dB), a munkáltató nem csupán köteles megtenni a megfelelő intézkedéseket a zajexpozíció csökkenése érdekében, erre külön tervezetet is kell készítenie. Ezeknek az intézkedéseknek a zajforrás kiküszöbölésére kell elsősorban irányulniuk, azonban ha így nem lehet megfelelő szintre csökkenteni a zajterhelést, a munkavállaló számára egyéni hallásvédő eszközt kell biztosítani.
Az egyéni hallásvédő biztosítása egyébként kötelező abban az esetben, ha a zajterhelés meghaladja az alsó beavatkozási határértéket (átl. 80 dB, legmagasabb pillanatnyi 135 dB). Tudnunk kell azonban, hogy a munkavállalónak nem kötelessége viselnie az egyéni hallásvédőt!

Olyan egyéni hallásvédő eszközt kell választani, mely megszünteti, de legalább a lehető legkisebb mértékűre csökkenti a halláskárosodás kockázatát.  Ha a zajexpozíció a felső beavatkozási határértéket is meghaladja (átl. 85dB, legmagasabb pillanatnyi 137 dB), a munkavállaló már köteles is viselni az egyéni hallásvédő eszközt, méghozzá a munkáltatója által előírt módon.

A munkáltató az alsó beavatkozási határérték meghaladása esetén köteles megfelelő munkavédelmi oktatásban részesíteni a munkavállalót. 

Ennek keretében tájékoztatást kell nyújtania:

  • a zajterhelésből származó kockázatok jellegéről;
  • azokról az intézkedésekről, melyek a zajjal összefüggő kockázatok megszüntetését, de legalább a lehető legkisebb mértékűre csökkentését szolgálják;
  • a különböző határértékekről;
  • a hallásvédő eszközök rendeltetésszerű használatáról;
  • a zajszennyezés okozta halláscsökkenésre utaló tünetekről, és az észlelés után a bejelentés indokoltságáról és módjáról;
  • a munkaköri alkalmassági vizsgálatot indokoló körülményekről;
  • azokról a munkamódszerekről, melyek a zajterhelést a lehető legkisebb mértékűre csökkentik.

Nagyon fontos kiemelni, hogy ha a zajterhelés meghaladja az alsó beavatkozási határértéket, a munkáltató köteles biztosítani, hogy a munkavállaló részt vehessen hallásvizsgálaton, ahol felmérik hallásának aktuális állapotát. Ebben az esetben a munkavállaló számára nem csupán nagyon ajánlatos, de kötelező is részt venni a hallásteszten.

Forrás: jogkoveto.hu
Fotó: safeworkers.com


Tetszett a cikk?