A mestergerenda

Sokat felejtő korunkban a felnőttek – s főleg a falun élők – még ma is pontosan tudják, hogy mi a mestergerenda. Nem asztalos gyártmány, hanem inkább ács- és faragó munka – a ház fontos része. Öreg falusi házakban máig sem ritka.

Szerepe az épület, az építés felől nézve világos: a ház hossztengelyében, az első vagy tisztaszobában lévő, a főfalakra támaszkodó nagy, erős gerenda, ami a födémet tartja. Néha átnyúlik a konyhába is. Rajta nyugszanak a rá keresztben fektetett normál vastagságú kötő- vagy födémgerendák, s azokon a padlat vagy deszkázat, azaz maga a födém. 

Az Értelmező Szótár szerint: „födémszerkezetekben az a gerenda, amely a terhet a födémgerendáktól átvéve a főfalakra, vagy oszlopokra hárítja. Falusi házban a mennyezet közepét tartó hosszanti erős gerenda”. A padláson raktározott gabona – az élés – súlya miatt szükség is volt rá!


Parasztház és alaprajza, benne a konyhában átnyúló mestengerendával

Ez a lakótéren átnyúló, jól látható, szembeötlő, központi helyzetű építőelem megkívánta az igényes kidolgozást: a sima, rendes felületet, a díszes faragást, a mintás kigyalulást az éleken, esetleg a festést is. Rendszerint megjelenik rajta a házépítő gazda és asszonya neve, s az építés dátuma. Gyakoriak rajta a vallási, felekezeti jelképek és a hálaadás, a családra „mondott” jókívánság is. Elhelyezéséből és méreteiből következően uralja a teret és rangot ad a háznak, szobának.

A mestergerenda a már a földszíne fölé épült, többsejtű lakóház viszonylag késői, a középkor és az újkor határán megjelenő része, ezért nem kötődnek hozzá ősi hiedelmek vagy pogány gondolatok. Magát a szót a Régi Magyar Glosszárium még nem ismeri. A glosszárium az 1604 előtti nyelvemlékeinkben szótárszerűen összeállított anyagot gyűjti egybe – hét és fél ezer szócikkbe rendezve több tízezer(!) szóadatot.


Lakószoba mestergerendával és boldogasszonnyal

A könyvet forgatva, a mai kutatónak már könnyű a honfoglalás utáni évszázadok eseményeit, a szakmán belüli fejlődést – azok nyelvi vetületét – áttekinteni, követni, majd ezek, s más technológiai részletek segítségével korszakot vagy időrendet megállapítani.

Más nyelvtörténeti adatok viszont beszédesen vallanak a mestergerenda megjelenéséről, alkalmazásáról: „Fy gherenda, mester gherenda, zelemen, agas…” (1546), „Biro vram es a Tanach akarattiabol eo Kegk hattak vala megh hogy a Scolaban egy puszta kamarat fel epitsunk…
az kamaraba vonattunk egy Mester gerendat be es megh is padaltatuk az felet… (1585), "Eppületre valo barona vagjon ötven szál faragatlan… Ittem egi faragot mester Gerenda…”  (1647), „Egy gerendának való fenyőfa 24 denár, Egy mestergerenda 1 frt…” (1669), „ennek az Palota Haznak… Mester Gerendaja es az keresztül allo Gerendai mind hornyoltak…” (1694), „Ezen palota… Négy szegeletre faragott, hornyolt szélyü tizenkilenc szál keresztgerendákkal, és hasonló formáju, csak vastagabb egy mester gerendával gerendáztatott, és deszkákkal padoltatott…” (1761).

A mestergerendának való fatörzs, lám, méretmegjelölés nélkül is sokkal drágább a normál ácsolatban szokásos szálaknál. A mestergerenda kidolgozása, megfaragása nem a többivel együtt történt, hanem azt föltehetően egy átlag feletti, nagyobb tudású mesterre bízták.


Az egykori Kornis-udvarház "királyok laka" c. terme a 17. században

Az élén hornyolt kifejezés itt profilozást jelent, ami profilhúzást, faragást vagy esetleg cifrázó gyalut kívánt. Egyszerűbb, olcsóbb munkánál nem profiloztak, hanem megelégedtek a gerendaélek letörésével, „fózolásával”. 

hirdetés

A mestergerenda vizsgálatakor a szokásos nagyságú falusi házra, annak nagyságára, s az abba illő födém beosztására, megszerkesztésére gondolunk – hiszen ilyen máig sok áll (és sajnos düledezik) körülöttünk, jól ismerjük őket. A palóc ház leírásában erről bővebben is olvashatunk (1906): „A mestergerenda rendesen kinyúlik a falból az utca felől, s a véget szépen fűrészelték é s díszítették… nagy szerepet játszik a házban.

Findura Imrének 1885- ben írt tanulmánya szerint a mestergerendák fölírásai igazolják, hogy két-háromszáz éves házak is voltak. Maconkán… 1587-ben csináltatta Szabó Bálint és Orosz Menyhért… Különösen az erdős Gömörben hatalmas a mestergerenda; ékesen kifaragták valóságos műdarabnak… mindig szem előtt van, a családi ünnepélyeknél is jut szerepe, illik tehát, hogy díszes legyen… a mestergerenda oldalára bemetélt lécet szegeznek, ebbe dugdossák a késeket, hogy a kisgyermek hozzá ne férkőzhessék. 


A Kornis-udvarház fafödémes festése, 17. század

Fölötte áll a gazda pénztára, ott az asszony imádságos könyve. A had között kimért gabonáról rovás- pálcikát tartott a gazda, itt-ott a mestergerenda fölött találunk még ilyen számrovást. Bél Mátyás versben magasztal egy… földmívest, aki papjának evangéliumát rovásra rótta és tíz év után is onnan olvasgatta… A mestergerendáról rendesen egy kis üvegedény lóg le, amelyben vízkeresztkor a templomban merített szentelt víz van… A bódoganya, tölgyfából való hasábos vagy hengeres oszlop, mely a szoba közepén áll, a mestergerenda alatt.”

A mestergerendás födém a korábbi századokban, a városi polgárházakban is általános volt, s ugyanígy a kúriákban, udvarházakban, földesúri kastélyokban is. A kutatók szerint nagyon valószínű, hogy alkalmazása a városi polgárházakban fejlődött ki, s onnan származott át később a falusi építkezésekre, a parasztházba. Azok – s különösen a kúriák, kastélyok – nagyobbak voltak a parasztháznál.

Ha nagyobbak voltak, akkor több fa is kellett az ottani födémekhez. Nem csak több; nagyobb és hosszabb gerendára volt szükség, hanem változhatott maga a kiosztás is. Valamely nagyobb teremben – pl. ebédlő palotában – akár két-három mestergerendára is szükség lehetett a tér lefedéséhez, az erős födémhez. Így volt ez más nagyobb épületeknél is, pl. Sopron-Bánfalván, a volt pálos rendház közös. 


A kolostor fafödéme a helyreállítás után

A mestergerendák anyaga szinte kizárólag az ácsmunkáknál általános fenyőféle volt. Az egyébként sokra becsült tölgyfa erre a célra nemjó. Szabadon lebegő gerendának  még a nemes tölgyek (kocsányos és kocsánytalan ~) sem alkalmasak, mert a fenyőhöz hasonló vastagságú-hosszúságú törzsek, szegletesre faragva, már a saját súlyuktól is meggörbülnek.

Alkalmazásuknak így is volt helye – tekintsünk vissza megint a parasztházakra –, de nem a szobában, hanem a szoba után következő, s annál kisebb konyhába n , ahol a szobainál rövidebb és jóval vastagabb tölgygerenda egyrészt a szabadkémény súlyának rá támaszkodó részét kényelmesen megtartotta, másrészt a konyha fölötti füstös, kormos kürtőt a belépőtől, a pitvartóljól elválasztotta.

A kemény fa  gerendát a z esetleg maga sra csapó lángoktól sem kellett félteni. A mestergerendának alkalmas nagyméretű törzsek összegyűjtése és szállítása a fakereskedelmen belül figyelmet érdemlő, fontos feladat volt. A gerendák díszítése szinte kötelező volt. Az építő házaspár már említett neve és az évszám a legjobban látható – ablak felőli – oldalon, középen olvasható, az egyéb díszítő motívumok a gerenda alsó, esetleg a hátsó oldalára is kerülhettek.


Épület-felújításkor kibontott fafödém, 16. század

A feliratok mellett leggyakoribb díszítőelem a z ősi rozet ta, a gerenda két végén magában vagy körben – mindhárom oldalon. Gyakori az íves élű, ún. kupás-vésővel csinált körömmint a is. A legkorá bbi darabok faragása bemélyített, ahogyan azt a faanyag természetesen kívánja. Később, a XIX. sz.-ban divattá vált a minta mélyített háttér előtti domború kifaragása, majd pedig a faragást pótló festés. A bemélyített faragások mintá zata gyakran erőteljes, még a középkort idézi, a későbbiek – a festett mintázaté is – erőtlen, jelképes, gyenge, csupán a közösség elvárásainak kívánnak megfelelni…

A mestergerendás fafödém lassan-lassan kiment a divatból. Végül, három és fél évszázadnyi szereplés után, a XIX. sz.második felére-végére rangját vesztette. Már nem volt „módi”, s építéskor, átépítéskor már csak legfeljebb megunt, idejét múlt elemként került szóba. A meglévők sorsa vagy bedeszkázás, nádazás, majd vakolás és meszelés, vagy kibontás és födémcsere lett. Az előző megoldásnak köszönhetően, régi házak felújításakor mégfölbukkanhat egy-egy korábban eltakart s elfeledett, több évszázados fafödém… Az épületből kivágott mestergerenda pedig szerepét vesztve, mint egy vastag gerenda újra alapanyaggá vált s felfűrészelve újra felhasználásra került. 

Sopronban, a közel hatvan éve tartó – hullámzó lendületű – műemlékkutatás és -felújítás során több jelentős kora újkori és újkori fafödém került elő. Ezek bőven kínálnak e tárgyban bemutatható anyagot. A mestergerendás fafödémet nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon ismerték és alkalmazták. Bizony, tekintélyesek és szépek voltak, s ezen a lakás felújításakor vagy új ház tervezésekor/ építésekor ma is elgondolkozhatunk!


Tetszett a cikk?

hirdetés