Inspiráló felületek

HIBAMENTES VIZES LAKKOZÁS
A vizes bázisú lakkok néhány területen már túlszárnyalták, bizonyos alkalmazásoknál pedig még mindig nem érték el az oldószeres lakkok minőségét. Ennek ellenére a vizes lakkok használatával szinte minden területen kifogástalan és kiváló minőségű felületeket kaphatunk. Lássunk néhány tippet arra, hogyan kerülhetjük el a legtipikusabb hibákat! A vizes bázisú lakkokat elsősorban az ablakgyártásnál, valamint a lépcsők és parketták felületkezelésére használják. A bútoriparban és a belsőépítészetben azonban még mindig nagy a bizalmatlanság alkalmazásukkal szemben. A vizes bázisú lakkok kisebb károsanyag-kibocsátást eredményeznek mint az oldószeres alapúak, éppen ezért a szabályozásokkal próbálják még jobban előtérbe helyezni őket, és növelnia felhasználási lehetőségeiket. A vizes alapú lakkok esetében a kellemetlen szagok enyhébbek és további előnyük még, hogy a munka során fel nem használt lakkot később is tudjuk használni. A kétkomponensű poliuretánlakkokról ugyanez nem mondható el. A bútoripar és a belsőépítészet számára ajánlott vizes bázisú lakkok tulajdonságai nagymértékben fejlődtek az elmúlt években, mégis problémákhoz vezethet, ha a felületkezelés során a fafelület minősége, a felületkezelő anyag, a munkaeszközök, a kivitelezési folyamat vagy a környezeti feltételek nem megfelelőek. A következőkben szemléltetett módszerek segíthetnek elkerülni a tipikus hibákat. 

A FAFELÜLET MINŐSÉGE
A lakkozás csak annyira lehet jó, amennyire a faanyag felületi előkészítése! Ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni! A felületkezelés előtt mindig meg kell győződni a felület-előkészítés minőségéről. 

A FELÜLETKEZELŐ ANYAG
A szakemberek azt ajánlják, hogy egyetlen gyártó termékeivel dolgozzunk, mert csak az azonos felületkezelési rendszerhez tartozó anyagok kombinálhatók – hibamentesen – e gymással. A s ikeres felületkezelést akkor alapozzuk meg, ha áttanulmányozzuk a termékek műszaki adatlapjait is. Fontos ellenőrizni a felületkezelő anyagok szállítási minőségét, és feltétlenül ügyelni kell a fagyásmentes tárolásra. 

MUNKAESZKÖZÖK
Ha egyeztettük és ellenőriztük, hogy a gyártói javaslat szerint a megfelelő felületkezelő anyagokat választottuk a kívánt felületi minőség elérése érdekében, akkor még a felületkezelés elvégzésére használandó szórópisztolyokkal vagy szóróberendezésekkel is foglalkozni kell. A vizes bázisú lakkok terülési és szórási tulajdonságai eltérnek az oldószeres lakkokétól. Ez bizonyos módosításokat követel meg a megszokott munkamenetet, a berendezéseket és azok beállítási paramétereit illetően. Példaként megemlíthetjük a fúvókaméretet, a szórási nyomást, vagy a szükséges anyagmennyiséget. A lakktípustól függően (alapozó-, töltő-, pigmentált vagy színtelen lakk), a megfelelő szórópisztolytípust és fúvókaméretet kell használni. Vizes bázisú lakkok alkalmazása során különösen oda kell figyelni az eszközök – pl. szórópisztoly, lakktartály, pneumatikus csővezeték, sűrített levegő – tisztaságára. Ezek gyakran szennyeződnek, amely lakkozási problémákhoz és nem megfelelő minőségű végeredményhez vezethet. A lakktípusok váltásakor – például oldószeres alapúról vizes alapúra történő váltáskor – alaposan ki kell tisztítani a szóróberendezést, majd tiszta vízzel többször át kell öblíteni. 

FELDOLGOZÁSI ÉS SZÁRADÁSI PARAMÉTEREK
A vizes lakkok frissen szórt nedves filmrétege mindig enyhe narancsbőrös felületet mutat. Ez azonban eltűnik a száradás során, mivel a vizes alapú lakkok száradása fentről lefelé (kívülről befelé) történik. Ezért is fontos, hogy a faanyag nedvességtartalma egyenletes legyen. A szórási paramétereket víz hozzáadásával lehet szabályozni. A vizes bázisú lakkok – a magas felületi feszültsége miatt – nehezebben porlaszthatók mint az oldószer alapúak, ezért legtöbbször magasabb levegővizes nyomáson kell őket alkalmazni. A vizes lakkokat ajánlott inkább két vékony, mint egy vastag rétegben felvinni. A lakk felhordása előtt és közben figyelembe kell venni a munkadarab, a festőüzem hőmérsékletét és a levegő relatív páratartalmát. A vizes bázisú lakkfelhordást klimatizált felületkezelő helyiségben vagy szórófülkében kell végezni. A lakkozóhelyiség hőmérsékletére vonatkozóan az előírások lakkgyártóként eltérhetnek, de az optimális munkahőmérséklet 18 és 25 oC között van. Ugyanez a környezeti hőmérséklet-tartomány az irányadó a lakkozott alkatrészek száradási idejére is. A levegő nedvességtartalma a lakkozási folyamat során erősen befolyásolhatja a lakkok lefolyási és terülési tulajdonságát. Például 70% relatív páratartalom felett jelentősen megnövekszik a lakk száradási ideje, mely a függőleges felületeken a lakk megereszkedéséhez vezethet. A levegő nedvességtartalmából keletkezhető hibák elkerülése végett, a 45 és 65% közötti relatív páratartalom javasolt. Az optimális felületkezelési és száradási körülmények elérése érdekében gondoskodni kell a légcseréről, a levegő fűtéséről vagy hűtéséről, illetve párásításáról vagy páramentesítéséről. A műszaki adatlapon megadott szárítási időt be kell tartani! A festőműhely legyen megfelelően előkészítve, amennyire lehetséges, legyen por- és forgácsmentes! Ne dolgozzunk a lakkozóhelyiségben arcszesszel, szilikontartalmú kézkrémmel és kenőanyagokkal! Továbbá gondoskodjunk a megfelelő világításról! 

ÖSSZEGZÉS
A vizes lakkokkal történő munka során felmerülő hibák okozója lehet a felületkezelendő faanyag típusa és annak előkészítése, a felületkezelő anyagok paramétereinek figyelmen kívül hagyása, a munkaeszközök szennyezettsége és pontatlan beállítása, és a környezeti paraméterek rossz megválasztása. Ezek a hibák azonban elkerülhetők, ha gondosan áttanulmányozzuk a gyártó által készített műszaki adatlapokat, és egy rendszeren belül mindig azonos gyártó termékeivel dolgozunk. Hasznosak lehetnek a témához kapcsolódó kurzusok és szemináriumok látogatása, valamint a kollégákkal való tapasztalatcserék.

1. ELLENŐRZŐ LISTA 

A faanyag felülete
Szükséges a munkadarabok klimatizálása, a nedvességtartalmuk megfelelő beállításához. A túl száraz munkadarabok annyira felgyorsíthatják a száradási folyamatot, hogy a lakkozás minősége nem lesz megfelelő. A lakkozás megkezdése előtt a faanyagot nedvesítsük meg és csiszoljuk át 180–220-as csiszolópapírral, majd a csiszolatport gondosan távolítsuk el. A lakkozott felületeket a köztes csiszolás előtt hagyjuk alaposan megszáradni. Az MDF-lapok dagadásának elkerülése érdekében, alaprétegként vigyünk fel erre alkalmas izoláló lakkot és töltőlakkot, majd ezt követően használjunk 2K (kétkomponensű) vizes bázisú lakkot. 

2. ELLENŐRZŐ LISTA 

A felületkezelő anyag
A lakktartályt mindig tartsuk tisztán. Használat után azonnal zárjuk vissza, hogy elkerüljük a beszáradást. A vizes lakkok hosszabb tárolása esetén, használat előtt próbafelületet készítsünk. A vizes bázisú lakkokat a felhordást megelőzően nem árt átszűrni. Szükség esetén használjunk speciális adalékanyagokat. Ezzel megkönnyítjük a munkát és javítjuk a végeredményt. Az edzőt 1:1 arányban keverjük el vízzel, majd folyamatos keverés mellett adjuk a lakkhoz. Tartsuk be a gyártó által meghatározott felhasználási időt. 

3. ELLENŐRZŐ LISTA 

Az eszközök és berendezések
Színtelen lakkok szórásához 1,8 mm-es, pigmentált lakkokhoz 1,8–2 mm-es, töltőlakkokhoz pedig 2–2,5 mm-es fúvókákat használjunk! Airless szórás esetén a 80–120 bar közötti anyagnyomás és 0,23–0,28 mm fúvókaméret a megfelelő. Airmix szórás esetén a 80–100 bar közötti anyagnyomás és 0,28–0,33 mm fúvókaméret és 1,0–2,0 bar közötti levegőnyomás a megfelelő. Hosszabb munkaszünet esetén a fúvókát vízbe vagy hígítóba lógatva tartsuk nedvesen. Nemesacélból készült szórófejet használjunk. Rozsdamentes anyagokból készült szárító-, szűrő-, leválasztó és elszívó berendezéseket használjunk. 

Forrás: dds, 2014. augusztus, Remmers Ungarn Kft. 


Tetszett a cikk?