Lemaradunk

– Milyen tapasztalatokkal tért haza a kiállításról?
– Néha talán hirtelen vonok le következtetéseket, de már a visszafelé úton az volt a gondolatomban, hogy félek, lemaradunk. Elindult egyfajta szemlélet- és gondolkodásmód-váltás, főleg értem ezt Németországra és Ausztriára, amelyre nekünk is időben kellene reagálnunk.

– Mit ért pontosan ezalatt?
– Használhatnám a nálunk kissé elcsépelten hangzó „Losgröße1” német kifejezést, de inkább úgy fogalmaznám, hogy gazdaságos egyedi gyártás. Olyan technológiákkal dolgozni, ahol az 1 alkatrészre eső idő/energia/költség- ráfordítást nem befolyásolja, hogy 1 db egyedi alkatrészről vagy pl. 100 darabos szériáról van szó. A gépgyártók már felkészültek, biztosítani tudják a megfelelő technológiai hátteret, ezt a Lignán is láttuk. Gondoljunk csak egy olyan élzáró gépre, ahol egymás után adagoljuk a különböző színű lapokat, és a gép automatikusan mindegyikre a színazonos élzárót ragasztja, és ha kell, az élanyagvastagságokat is váltogatni tudja, folyamatos előtolás mellett.

– Mennyire jellemzőek ezek a technológiák a „való” életben?
– A német és osztrák bútorgyártók már nagyon sokan léptek ebbe az irányba. Náluk már rég nem a dolgozói létszám az üzemméret mércéje. Hiszen akár 5 fővel is működnek olyan „nagyüzemek”, ahol 15 CNC-vezérlésű géppel óriási volumeneket termelnek, míg ugyanezt nálunk, mondjuk 20 fővel teszik.

– Náluk megy, nálunk miért nem?
– Hát igen, sorolhatnánk a közhelyeket, a fizetőképes keresletről, a kisebb bürokráciáról, a drágábban értékesíthető késztermékekről, a kedvezőbb hitelekről és a vállalkozói környezetről, de valami más is van e mögött. Például, hogy hosszú távon gondolkodnak, akár minimális haszon mellett is. Mivel számos esetben tradíciós családi vállalkozásokról van szó, ők már  átestek több generációváltáson, ami mindig új gondolatiságot hoz a cég működésében. Nálunk is ebben látom részben a kiutat.

– Ezek szerint a mostani generáció felett már elszállt az idő?
– Egyáltalán nem így értem. Számos olyan első generációs vállalkozás van ma Magyarországon, amelyek szép sikereket értek el, ezeket a sikereket az új generáció tovább tudja vinni. Sok helyen ez már meg is történt. És valljuk be, a fiatalok már más környezetben nőttek fel. Megszokott számukra a számítógép, internet, okostelefon stb. és legtöbbjük idegen nyelvet is beszél. Nem egy olyan céget ismerek, ahol az édesapa asztalos, míg a fia már diplomával rendelkezik. Ezek a dolgok előnyt jelentenek, főleg az export vonatkozásában, ami kiemelt fontosságú ma nálunk.

– Milyen következményei lehetnek, ha a folyamatok nem változnak nálunk?
– Német és osztrák szomszédainkhoz viszonyítva, úgy fogalmaznám, viszonylag hiányos technológiai háttérrel is meglepően jó minőségben termelünk. De magas munkaés időráfordítással. Ezt kevésbé érezzük, mert még mindig relatív olcsó itthon a munkaerő, de ez nem lesz mindig így. Nálunk drágulni fog a munkaerő, míg náluk korszerű gépekkel meggyorsítják a termelést és minimalizálják az élőmunkaigényt, így az árakat is csökkenteni tudják majd, ami a hazai exportnak nem kedvez.

– Mi lehet a megoldás ebben a helyzetben?
– Talán a hosszú távú technológiai fejlesztés. Ahhoz, hogy hatékonyan gyártsunk, számos feladatot kell elvégezni, ami csak több lépésben lehetséges. Jó, ha előre kitűzött, hosszú távú cél elérése érdekében fejlesztek. A beruházások pontos megtervezésével, számításokkal kell alátámasztani, mennyivel lesz olcsóbb a gyártásom egy adott technológiai fejlesztéssel, és mennyi élőmunkát, energiát, anyagot takarítok meg. A Homag is erre fókuszál, a vevőknek versenyelőnyt kínál, és erre a Lignomat szakemberei is felkészültek.

Mózes Lajos


Tetszett a cikk?