Pár perc: Dr. Alpár Tibor

Dr. Alpár Tibor dékán, NYME-SKK

"Mindig is a kutatás része érdekelt a szakmának, már a diplomamunkám választásakor is az volt a meghatározó, így hát maradtam az egyetemen és a kompozitlapok területén kezdtem el kutatni és oktatni." A diplomavédést követően a PhD-képzés mellett az egyetemen oktat és kutat a faalapú kompozitok területén. A soproni munkát időről időre külföldi tanulmányutak szakítják meg, többek között két évet tölt Japánban. A tanítás mellett 2005-től megszervezi a FAIMEI áttelepítését Sopronba, és azóta is vezeti a vizsgálólaboratóriumot, aztán a dékánhelyettesi, majd néhány évig az NRRC kutatóközpontban vezetői feladatain keresztül módja nyílik vezetői tapasztalatokat szerezni. "Hosszan agitáltak, de úgy véltem, a dékánság mellett nagyon nehéz szakmailag fejlődni. Végül annyian biztattak és támogattak, hogy vállaltam a megmérettetést, majd 2013. július 1-től a dékáni feladatokat. Szabadidőm a családé, 3 hónapos, 7 éves és 10 éves gyermekeimmel és bölcsész feleségemmel élek itt Sopronban, nem nagyon jut időm a régi hobbira, a sci-fi és rémtörténetek írása most egy darabig háttérbe szorul. Ez utóbbiból amúgy is kijut a mindennapi hírekben" – fejezi be a rövid bemutatkozást minden idők legfiatalabb faipari dékánja.
 

- Egy-két kivételes helyzetben lévő egyetemet leszámítva ma Magyarországon nincsenek könnyű helyzetben a felsőoktatásban dolgozók, pláne a döntéshozók. Miben bízik?
- Kollégáimban és az összetartásban. Egyetlen műszaki kar vagyunk az egyetemen belül, ez önmagában is kiváltság. Sikeresen pályázó és stabil kar, amelyik a szakterületei vonatkozásában magas hallgatói jelenlétet és a legnagyobb létszámú szakokat produkálja az egyetemen. Nyilván a fentiek a vidéki egyetemek kategóriájában értendők.

- A faipar meglehetősen innovatív terület, folyamatosan változik, új technológiák, alapanyagok, vasalat- és szerszámtechnológiák jönnek, az ipar közben idehaza zsugorodik. Mennyire tud gyorsan reagálni egy kar az új kihívásokra?
- Vannak elképzeléseink új szakok terén, de ezeket a nagy körültekintést igénylő feladatokat nem lehet elkapkodni. Képzéseink színvonalával elégedett vagyok, az ide jelentkező diákokéval viszont kevésbé. Nyilván az ipar zsugorodásával a perspektíva is szűkült, ami sajnos visszahat a jelentkezési kedvre is! Néhány évvel ezelőtt akkreditáltuk az angol nyelvű faipari mérnök mesterképzést, eddig elég visszafogott jelentkezéssel. Európából már nagyon nehéz diákokat elhozni, de a Távol-Keleten nagyon jó kapcsolataink vannak. Köszönhetően többek között annak, hogy a korábban itt tanuló diákok most értek döntéshozó pozícióba. Egy angol nyelvű faipari mérnök alapképzés beindításával nem csupán Európa, hanem az egész világ előtt nyitnánk meg az egyetem kapuit. Nyilván tisztában vagyunk azzal, hogy ez rengeteg marketing- és szervezői munkával jár.

- Triviális lenne egy Faipari Mérnöki Karnak az energetikai vonalon fejleszteni. Ezen a területen nem kívánnak lépni?
- Szeretnénk, de rövid távon biztos nem tudunk ezen a vonalon fejleszteni, egyelőre továbbvisszük az energetikai szakmérnök képzésünket. Más képzések terén izgalmas kihívásoknak nézünk elébe, de ezekről még korai lenne szólni.

- Egy műszaki karnak a iparral szimbiózisban kell(ene) élni. Óriási potenciál van a karon kutatás, fejlesztés területén, mennyire sikerül ezt kihasználni?
- Látni kell, hogy a hazai faipar és bútorgyártás átalakult. Számunkra kedvezőtlenül. Nincsenek nagy hazai bútorgyártók, a fűrészüzemeket a privatizáció tönkretette, igazi multik se nagyon vannak olyan szinten, mint mondjuk az autóiparban. Az innovációs járulék megszüntetésével a hazai cégeket szinte teljesen elvesztettük. A külföldi tulajdonú vállalkozások legtöbbször otthon az anyaországban oldják meg a kutatási feladatokat. Sikeresek vagyunk azonban a kimondottan fejlesztői feladatokra specializált Innovációs Központunk és a nemrég megvásárolt Papíripari Kutatóintézet tekintetében, valamint az akkreditált vizsgálati szolgáltatásokkal. Ezek a szervezeti egységeink napi kapcsolatban vannak a hazai iparral és folyamatos, megbízható segítséget nyújtanak számukra.

- Régi nóta a famarketing, nyilván mint egyetlen faipari felsőoktatási intézmény, önöknek is fontos lenne, ha sikerülne valami előrelépés ezen a területen.
- Erről hosszasan beszélhetnénk, de egy dolgot nagyon fontosnak tartok és ezért mindent meg is fogunk tenni: nevezetesen a fáról való gondolkodásmód megváltoztatását. Egyszerűen tragikus, hogy mennyi téves és hibás információ van az emberek és főleg a gyerekek fejében, amit korrigálni kell. Aztán végeláthatatlan a feladatok sora, de például nem bánnám, ha újra visszahoznánk a forgalomba hozatali engedélyt és kicsit segítenénk a hazai faipart az alacsony minőségű, silány importtal szemben.

- Egy ilyen összetett marketingfeladat szélesebb szakmai öszefogást igényel, az ipar és a kereskedelem képviselői mellett a szakmai szövetségek és önök is részt vennének. Mi lenne az egyetem szerepe?
- Szervezői és katalizátorszerepet is fel kell vállalnunk. Ez egy hosszú távú, többlépcsős munka. Az első lépés, hogy a szereplők egyenrangú partnerként üljenek asztalhoz, amit egy határozott ágazati stratégiának kell követnie az ipar, a kormányzat és a PR vonalakon összehangoltan. A vége egy jól működő hazai faipar, amely sokak biztos megélhetését jelenti.

Csonka Iván

Tetszett a cikk?