Asztalosipar 4.0

Az ipari termelés kezdetét az 1700-as évek végére teszik az ipartörténészek, amikor megjelentek az első gépek és a gőz, mint energiaforrás is a termelés szolgálatába állt. Ezt a kort ma gyakran emlegetik ipar 1.0-nak, az ipar első verziójaként. A második nagy minőségi ugrásra a tömegtermelés megjelenésével az 1800-as évek végén került sor, mi másnak hívnánk, mint ipar 2.0. Majd az 1960-as években a számítástechnika megszületése után megjelentek az első programozható vezérlők is, az intelligens automatizáltság, létrejött az ipari szervezettség új szintje, az ipar 3.0.

És úgy tűnik, megint minőségi ugrás alatt állunk, a mindenhol elérhető hálózatok, a saját szoftverrel rendelkező gépek, a szoftveresen összehangolt technológia, az okos szerszámok, okos alkatrészek, és okos tárgyak és a lassan öntudatra ébredő vezérlő szoftverek megalapozzák a gyártás új dimenzióját, megszületett az ipar 4.0 és ezen belül – picit talán lemaradva – az asztalosipar 4.0.

Nos, ha jól körülnéztünk mondjuk Nürn-bergben, akkor az asztalos- és a bútoripar is készen állónak látszik erre a minőségi váltásra. A termelés-előkészítés, a CAD-ek manapság már sokadik verziójuknak köszönhetően kiforrott megoldásokat kínálnak a profi, parametrizált alkatrész-és termékvirtualizációnak. A CAD-del létrejött virtuális termékek a weben egyszerűen elérhetőek, lakberendező szoftverekben könnyedén a valóságnak megfelelő lakóterekbe helyezhetőek és kattintással megrendelhetőek.

A termelésirányítási rendszerek priorizálják a munkafolyamatokat, az alkatrészenkénti megmunkálások pontos digitális parancsai a megmunkáló központokban várják a megmunkálandó alkatrészeket. Közben az alkatrész is „öntudatra ébredt", intelligens vagy statikus azonosítása közli a megmunká-lással, hogy ki is ő, mire való és mit kell vele csinálni. Az alkatrész megmunkálási igénye alapján a megmunkáló központ önállóan dönt, hogy a szerszámtárból melyik szerszámmal végezze el a megmunkálást a szerszámban lévő chipben tárolt információk alapján. A gyártási folyamat végén létrejött késztermék is lehet smart, kap egy rfid-chipet, és onnantól a csomagolás és a raktár is automatikusan boldogul már.

A gépek, az irányítási rendszerek, a termékek, sőt az erőforrások is egymással kommunikálnak, a hálózatba szervezett termelés egyben tud alkalmazkodni a piaci igények hullámzásaihoz, a rendelkezésre álló alapanyagokhoz és optimalizálja a termelést és a vállalkozás forgalmát, nyereségességét.

Mondhatnánk, hogy ez a nagyüzemek problémája. De nem! Ez az új termelési logika részben, de akár egészben is már ma ott van a kis- és középüzemekben és számos szektorban hosszú távon az eredményesség, a túlélés alapvető kritériumává válik az elkövetkezőkben.

HT

Tetszett a cikk?