Asztalosdinasztia méltó utóda

Ostffyasszonyfán családi örökségként szívta magába a fa szeretetét. Nagyapja bognár, ács és az asztalos szakmák mestere volt, tőle tanulta az édesapja a fogásokat, aki igazi ezermester volt a falusi portánkon. Kisiskolásként a celldömölki Németh Gyula fafaragó szakkörébe járt. Már tízévesen csatlakozott a Velemi Népművészeti Egyesülethez és az egyesület gyermektáboraiban 15 éven át oktatta mesterember barátaival a fafaragást. Jelenleg Ostffyasszonyfán saját műhelyében a mai kor igényeinek megfelelő, de hagyományokon alapuló bútorokat, berendezési tárgyakat, faragásokat készít. A hivatásában és az életben adódó feladatok megoldásához a nagyapjától örökölt iránymutatással fordul: „Lehetetlen nincs, csak tehetetlen!”

Robi gyerekként apja mellett nagyon szeretett barkácsolni, ha apja egy létrát készített, akkor azt ő is megcsinálta kicsibe, ha egy fűrészelő bakot, akkor azt is. Minden kéziszerszámot érdeklődéssel vett a kezébe. Emlékszik rá, hogy nagyapja egy régi stokedli lábába verette be vele a szögeket, úgy álltak ki belőle, mint a sündisznó. Már kisiskolás korától a celldömölki fafaragó szakkörbe járt, és a celldömölki hatosztályos gimnáziumban végzett. Az érettségi (1998) felé már biztos volt benne, hogy a fával akar foglalkozni. Tizennyolc évesen fafaragó volt már, de asztalos még nem. Zalaegerszegre jelentkezett szakiskolába, ahol angol kompetenciaelvű asztalos szakmát is kitanulta, majd egyedüliként faművességből is levizsgázott. Később bőrtárgykészítő szakmunkásvizsgát tett, felsőfokú szakoktatói tanfolyamot is végzett és népi játszóházvezető tanfolyamra járt hétvégenként.

Levelezőn Zalaegerszegen a Deák Ferenc Szakközép-és Szakmunkásképző Iskola faipari technikum épület- és bútoripari technikusi szakára járt, ahol 2001-ben végzett. Képezte tehát magát és dolgozott, alkotott is közben. Amíg családi házukban elkészült a műhely, amelyet már a gimnázium alatt elkezdett kialakítani, addig Gregorich Ferenchez szegődött. Aki először elvitte Velembe, ahol sok idős fafaragót ismert meg, akiktől elleshette a faragás minden csínját-bínját. Ott ismerte meg a celldömölki fafaragó Németh Gyulát, akit a mesterének tekint.  

NÉMETH GYULA (Celldömölk) a népművészet mestere, saját készítésű, lábbal hajtott esztergáján bemutatót tart a Mesterségek Ünnepén a Budai Várban
 

Emlékszik a pillanatra, amikor gyerekfejjel a műhelyben téblábolt és Gyula bá megölelte a vállát, és hívta: faragjál valamit. A szekrényéből levett egy faragókést, a kezébe nyomta, amivel elkezdett túrkálni, faragni és végül egy csillag alakult ki belőle. Gyula bácsi meglátta benne a tehetséget és megtanította, hogy kell rozettát, körmotívumot faragni. Azután a celldömölki fafaragó szakkörön, ahogy a gyerek kis keze ügyesedett kapták az egyre nehezebb feladatokat tematikusan felépítve. A Dunántúli pásztorfaragás érdekelte különösképpen és ebben segítette Gyula bácsi. A különböző technikákat megismerték és azzal készítettek egy-egy tárgyat. Ezeket láthatjuk a vitrinjében: faragott használati eszközöket, méretarányos babaszoba-berendezést, diótörőt, spanyolozott borotvatokot cseles zárral és tükrösöket, amiket szerelmi ajándékba adott kedvesének a pásztor, melybe szívét-lelkét belefaragta, madaras, szívecskés és virág díszítéssel. Az ötféle faragással készített tükrösöket büszkén mutatja és közben magyarázza a különböző technikákat, melyik készült áttört faragással, melyik spanyolozott, van somogyi jellegű domború faragású, karcolt és ékrovásos faragással díszített.

Borotvatartó. Különbözó technikákkal készült tükrösök és kéregedények
 

A kéregedények kőrisfából készültek, ahogy lehúzta a kérget kifordította majd össz efűzte őket és még nyersen belekarcolta a mintákat, azok nincsenek festve, így barnultak meg a száradás alatt. Száradás után készítette el a tál alját képező korongokat és utána kis faszegekkel belerögzítette. Mutat szép pásztorbotokat is, amelyeket szintén még a szakkörben faragott 10-12 éves korában.

Pásztorbot galagonyából és kecskerágóból és Csanak körte fából
 

Ő készítette el szép, takaros otthonuk berendezési tárgyait, a házban minden bútor az ő keze munkáját dicséri. A szekrények tölgyfából vannak, a fürdőszobabútor dió, a konyha cseresznye, mert nemes anyagokból a legjobb dolgozni. A vitrin is az ő munkája, ő faragta rajta a galambos motívumot, a szívből kiinduló leveles ágat, ami a szerelmüket jelképezi feleségével. Mellette szilvafa törzsből kifaragott polcos kis tároló látható, melyet a kertjükből kivágott korhadt szilvafából készített.

Robi otthonának bútorai, amelyeket saját maga készített

Pácolt tölgy nappali bútor (megrendelésre készült)

Felesége, Lívia közgazdász, akihez világéletében közel állt a kézművesség. Mézeskalácsot 2015-ben sütött először az esküvőjükre. Lívia a mézeskalácsokat álmodja meg, Robi készíti hozzá a mézeskalács ütőfákat. Az ütőfák motívumaihoz felhasználja a pásztorművészet mintakincsét, a népművészeti díszítőmotívumokat, de egyedi ütőfákat és mézeskalácsokat is készítenek, legutóbb a velemi stúdió 40 éves évfordulójára.

Felesége Dénes Lívia, az általa sütött mézeskalácsokkal
 

Húsz éve éppen ott, a Velemi Népművészeti Egyesület gyerektáborában ismerkedtek meg, ahova Lívia az édesapja, Dénes Tibor celldömölk-izsákfai fafaragó-asztalos révén járt, Robi pedig 15 éven át oktatott fafaragást barátaival együtt. A későbbi férj azt mondja, „alig győzte kivárni, amíg felnő a kismadárka”. Lívia mutatja a szív alakú és Sobri betyárt formázó csokoládébarna mézeskalácsokat, köztük azt, ami az esküvőjükön volt a köszönetajándék. Lívia találta ki a mintát, Robi faragta meg, amelyből több, mint százat sütöttek. Felesége - bár más szakmát választott - szabadidejében szívesen süt mézeskalácsot, már segítsége is van, két óvodás kislányuk örömmel részt vesz ebben a munkában.  Az esküvőjük óta Robinak otthonra is süt mézeskalácsot. A tésztát mindig olyanra formálja, hogy ne csak dísztárgy legyen, hanem élvezeti értékkel is bírjon. 2021-ben először szerepelt a neve kiállításon a férje neve mellett. Arany minősítésű alkotásuk családi eseményt örökít meg: szív alakú mézeskalács dúc mézeskaláccsal. A gyerekek mellett most kevesebb ideje van a hobbijára, de mindenképpen szeretné a mesterséget kitanulni és gyakorlás útján tökéletesíteni. Mindez örömet szerez és kikapcsol – meséli.

Harasztovics Róbert ütőfa készítés közben és ütőfái
 

Az ütőfa faragás húsz éve kezdődött, amikor egy zalaegerszegi házaspár Németh Ákos és Balogh Ildikó kereste meg azzal Robit, hogy faragja meg egy múzeumból kölcsönzött eredeti ütőfa mását. Szerették volna ugyanis feleleveníteni a mézeskalács-sütés hagyományát. Először csak nézegette, nem tudta elképzelni hogyan álljon neki, milyen fából faragja stb. Nem könnyű feladat például egy felcicomázott lovat és huszár ruhás lovast megfaragni. Előszőr kifaragta a testet azután következett az aprólékos munka a felszerszámozás. Azóta már az évek során több száz ütőfát készített, köztük múzeumi műtárgymásolatokat. Ütőfának csak a vadkörtefa jó szerinte, abból is a minél sűrűbb szálú. A fát megveszi rönkben, felvágatja 50-es palló vastagságúra és hagyja száradni minimum 5 évig, ahogy tanulta. Ahány cm vastag, annyi év szükséges a száradáshoz. Fontos, hogy kiszáradt anyagot használjon, mert nem szabad, hogy később vetemedjen, vagy berepedjen az ütőfa. A mézeskalács pecsétnyomók vagy ütőfák faragásában már olyan gyakorlatot szerzett, hogy fél nap alatt is elkészül vele, ha bonyolultabb, akkor egy nap.

Apósának Dénes Tibornak munkái
 

Lívia meséli, hogy édesapja és Robi milyen szerencsések, mert nem kötelező feladatként élik meg a munkát, hanem annak élnek, amit nagyon szeretnek. Apja például rendre úgy köszönt el tőlük, amikor a műhelyébe indult: megyek játszani. Robi apósával is dolgozott, készített Pápára az Erzsébet-ligetbe egy díszes-tornyos pavilont, amit 2021.augusztus 20-án adtak át. Ilyen megrendelése is akad bőven. Egyik legkülönlegesebb munkája, amin dolgozott az Óbudavári Schönstatt kápolna volt. A kápolna teljes berendezését négyen készítették. A munkát Gregorich Ferenc vezette, részt vett a munkában még Vörös János fafaragó és apósa Dénes Tibor. Büszke rá, hogy részese lehetett ennek a munkának, egy ilyen talán egyszer adatik meg az embernek.

 
Schönstatt kápolna oltára és készítői, valamint az oszlopfő faragása
 

Először szellemi szabadfoglalkozásúként dolgozott itthon, mint fafaragó népi iparművész, most meg már vállalkozóként. Bemegyünk a műhelybe a fűrészporos illatba, régi fúrók, bárdok, körzők, gyaluk, vonókések, fűrészek közé, ahol a mai kor igényeinek megfelelő, de – igény szerint – hagyományokon alapuló bútorok, berendezési tárgyak (konyhabútor, bölcső, kerti pad, kerti előtető, kültéri emlékmű, gyerekjáték) és faragások készülnek. Ugyanis farigcsálásból nem lehet megélni, arra ott az asztalosmunka – mondja Robi. Nagyon új keletű gépei nincsenek, házi inkább iparos által készített régebbi gépek, de ügyes megoldásokkal és sablonokkal bármilyen bútort el tud készíteni velük. Szalagfűrész, körfűrész, marógép, szalagcsiszoló, egyengető és vastagoló gyalugép és kézi kis gépek sorakoznak.

A bútorokat legszívesebben tömörfából azok közül is tölgyből és különböző gyümölcsfákból készíti. A tölgyet ki lehet váltani kőrissel, ami nagyságrendekkel olcsóbb, ugyanolyan szép rajzolata van és ha tölgy páccal bekeni hasonló kinézete lesz. Fenyőnél nem szereti a lucot, inkább erdeifenyővel és feketefenyővel szeret dolgozni, mert azok keményebbek. Egyszer egy kuncsaftja nyárfát hozott, hogy abból készítsen előszobafalat. Nem volt jó vele dolgozni, nincs jó véleménye a nyárfáról, rettenetesen kócolódik, nagyon lágy, ezért nagyon éles szerszámok kellenek hozzá. Ha beütődések érik, akkor könnyen sérül, akárhogyan kezeli a felületet. Ezt az előszobafalat, a megrendelő kérésére, fehérre festette és cseresznyefa kiegészítőkkel látta el, mert nyilvánvalóan igazodik a megrendelő igényeihez.

Lányainak készített játszóvár



Előszobafal nyárfából, étkezősarok erdei fenyőből és Téka
 

Már kialakult egy kis kuncsaft köre ismeretség alapján. Szájról szájra terjed a jó híre és egyre jönnek az újabb és újabb munkák. Soha nem hirdette magát és ezután sem szándékozik, mert így is alig győzi teljesíteni a megbízásokat, mivel egyedül dolgozik. A minőség mellett legfontosabb számára a megbízhatóság! Soha nem hitegeti vevőit, ha azt mondja megcsinálja a megadott időre, akkor azt meg is csinálja. Ha valami miatt nem tudja, akkor azt is megmondja őszintén. Munkájáért becsületesen megállapított árat kér, tudja körülbelül egy- egy munka mennyi ideig fog tartani, azt az aktuális órabérrel megszorozva kalkulálja ki a munka árát. Tapasztalata szerint jól be tudja lőni, hogy azon a megrendelésen hány órát fog dolgozni. Mindig a bútor kidolgozottságát tartja nagyon fontosnak, hogy az élek jól le legyenek kerekítve, a felület megfelelően legyen lekezelve. Munkája van bőven fél évre előre vállal 2-3 nagyobb munkát. A COVID alatt beszerzett sok faanyagot, hátha nem lehet majd kimenni, akkor is tudjon dolgozni. A bútorok tervezésénél figyelembe veszi a helyet pl. konyhaszekrényeknél a praktikusságot, a háziasszony igényeit. Mindig készít rajzot is róla, amit jól átbeszélnek a megrendelővel, hogy később ne legyen probléma.

Tölgyfa falutábla, Csönge                              Pavilon Pápa, Erzsébet-liget. Közös munka, apósa Dénes Tibor tervezte
 

Voltak különleges munkái, ami méreténél fogva is sok munkát adott például egy 8 m-es fal beépítése gesztenyefából. Ez fizikailag is nehéz, amikor egy teherautónyi anyagot hazahoz, azt le kell pakolni, fel kell dolgozni. Ez a munka fél évig is eltartott. Rendeltek egy pavilont, amelyet apósa tervezett, aztán közösen készítették el. Néhány adat róla: nyolc méter széltében hosszában,12db vaskos tölgyfa oszlopon áll. Ezen kívül közel 6 köbméter fenyőt és 80 négyzetméter hajópadlót használtak. Ezen felületek festésére (kb 250 m2) 50 liter lazúr fogyott el, két rétegben. Tetején bitumen zsindely van.

Sében  a „Boldogság útjá” -ra készített stációkat, ahol általa faragott könyvformára helyezték el a feliratokat. Sok szép szekrényeket készített nappaliba kerti diófából. Többféle felületkezelést is kipróbált, általában ezeket a szép modern bútorokat két komponensű lakkal kezeli. Van olyan termék, amikor olajjal vagy viasszal keni csak be. Nagyon sokszor pácol, ha nagyon szép árnyalatot akar adni a felületnek. Általában szeszpáccal dolgozik és szórással viszi fel a pácot a felületre egy rétegbe, arra jön az alapozó lakk utána a csiszolás és a fedőlakk.

Tagja a velemi Népművészet egyesületnek, ahol az idősebb fafaragóktól nagyon sokat tanult. Szívesen tart foglalkozásokat óvodás-iskolás csoportoknak, akár saját műhelyében bemutatókat. Az ország egyik legjobb mézeskalácsütőfa készítőjeként tartják számon. Húszévesen lett a népművészet ifjú mestere, 21 évesen népi iparművész. Legutóbb díjazták alkotásait a XVII. Élő Népművészet – Országos Népművészeti Kiállításon. Megkapta a Vas megyei díjat 2021-ben a Magyar Népművészet és Közművelődés kategória győzteseként

Harasztovics Róbert oklevelei
 

Számos országos kiállításon szerepelt sikeresen pl. Kapoli pályázatokon nyert díjakat. Élő Népművészet Országos Pályázaton többszörösen szerzett arany, ezüst és bronz okleveleket. A legutóbbin 2021-ben már feleségével, Harasztovicsné Dénes Líviával együtt nyertek arany oklevelet. Büszke arra is, hogy 2021-ben jelölték a Vas Megyei Prima díjra. A díjátadó ünnepségen Prima jelöltként átvehette a Magyar népművészet és közművelődés kategóriagyőztesnek járó oklevelet. Kiállításokra, konferenciákra most kevesebbet jár, meg akarja élni, „ahogy a gyerekek cseperednek”.

Érzi annak felelősségét, hogy a népi kézművességet minél több emberrel megismertesse, a tudást pedig továbbadja valakinek. Most a nagylányával gyakorol: azt szeretné elérni, hogy ügyes kezű, érdeklődő legyen. Szerencsére szépen rajzol, állandóan próbál valamit barkácsolni, szőni, fonni és faragni. Beszögelik testvérével a szekrény hátfalat a műhelyben, felállnak az asztalra és úgy ütik be az előre behelyezett szögeket. Kezdtek faragni is bár a bunkó még nehéz nekik, próbált kisebbet készíteni, de az meg túl könnyű. Azért próbálkoznak, most a nagyobbik éppen egy tálat kezdett el vésni. Robi feje tele van tervekkel, boldoggá teszi a család és a munka. Lívia, a férje által faragott ütőformákkal formáz csodálatos mézesbábokat. Róbert büszke arra, hogy immár feleségével és két lelkes kislányával teszik mézeskalács illatúvá otthonukat, melynek ajtaja bármikor nyitva áll az érdeklődők előtt.

Forrás:
HARI7911 albumai az Indafotón (indafoto.hu)
A Népművészet Ifjú Mesterei - A Népművészet Ifjú Mesterei - Harasztovics Róbert (nepmuveszetifjumesterei.hu)
VAOL - Vas megyei díj 2021 – Harasztovics Róbert a népművészet ifjú mestere, fafaragó
VAOL - Édes élet – Az ostffyasszonyfai házaspárnak talán még a szívük is mézeskalácsból van
(4) Facebook

Illusztrációk:
Harasztovics Róbert fénykép gyűjteményéből és Gerencsér Kinga fotói

Tetszett a cikk?