Tudatosan törekszik a magyar pásztorművészet hagyományának tovább éltetésére

Nagy Béla a Zala Megyei Népművészeti Egyesület alelnöke. Gyermekkori élményei hatására kezdett el a tárgyalkotó népművészettel foglalkozni, különösen a fa és bőr megmunkálásával. 1976 óta foglalkozik e mesterségekkel, de 1989-től vált aktív tagjává a népművészeti közösségnek. 1993–1995 között elvégezte a népijátszóház-vezetői, bőrműves- és fás szakoktatói képzéseket, majd 1996-ban megkapta a népi iparművész címet. 2000-től az egyesület alelnöke. Kiemelt területe a pásztorfaragás és a teknővájás, valamint a rönkbútor-készítés. Emellett bőrművesként is aktív. A Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház asztalos műhelyében találkoztam vele.

Gyermekéveit egy nyírségi tanyán töltötte, ahol gazdálkodó családban nevelkedve a paraszti életforma természetes közegévé vált. Akkoriban a józan paraszti ész rendszerben gondolkodást jelentett generációkon átívelően. Nagyapja egyszerű faragó ember volt, ő adta a kezébe a szerszámokat. Nagyapját utánozva tanulta meg a különféle szerszámok használatát, az állati bőrök kikészítésének technikáját. Nagyon tetszett neki a nagyapa által készített karikás ostor. i karikás ostor, amikor Lentiben volt katona a kezébe akadt a bőr. Feszültség levezetőnek elkezdett vele és a néprajzzal is foglalkozni. Szakmaként asztalosnak tanult, de a fával bánni az egészen más. A lenti néprajzi egyesületből meglátták munkáit és meghívták maguk közé. Ahová beállított három karikás ostorral a hóna alatt. Emellett szintén fiatalkora óta foglalkozik fafaragással, munkája révén került Zala megyébe és hamarosan csatlakozott a Zala Megyei Népművészeti Egyesülethez, amelynek 2001 óta alelnöke. Az egyesület oktató tevékenységében is aktívan részt vesz, és rendszeresen tart mesterség bemutatókat és kiállításokat a régióban. Éppen most is van egy kiállítása a Göcseji skanzenben.

Alkotóként tudatosan törekszik a magyar pásztorművészet hagyományainak továbbéltetésére. Ő maga műveli és tanítja is a meszes bőrkikészítés módszerét, a bőrből pásztorkészségeket és mai használati tárgyakat egyaránt készít. Ezen kívül foglalkozik tarisznyák, botok, csanakok és karikásostorok készítésével is. Alkotó és hagyományőrző tevékenysége mellett közösségi összefogások aktív résztvevője, a megye számos településén készített többek között köztéri haranglábakat. Folyamatos kutatómunkával bővíti a pásztorművészettel kapcsolatos ismereteit, 2018 és 2020 között a fafaragó szakkörvezetői akkreditált képzések szakmai vezetője és oktatója volt. 2012 óta a nagy sikerrel megrendezett Zalaegerszegi Országos Fafaragó Táborok szakmai irányítója.

Nagy Béla munkáibólkiállítása Göcseji skanzenben.

 fafaragáson belül számomra a legkedvesebb terület a pásztorfaragás, illetve a fa vájással történő megmunkálása: a teknővájás, rönkbútor készítése – mondta Nagy Béla. – Egy idős teknővájó cigány volt a mesterem. Aki bemutatta, hogy készítenek fél rönkből teknőt, a kiszedett belsőjéből melencét és a mellett keletkezett leeső anyagból vágó deszkát és fakanalat, majd a legvégén cigányvirágot. Megmutatja a teknővájáshoz használt eszközöket is és közben meséli, hogy Kiskunhalason volt az utolsó cigánykovács műhely, ahol Paprika Benőnek hívták, aki készített még eredeti cigány kapát, kapacskát és fejszét. Olyannak kell lenni, mintha a dinnyéből egy szeletet kivágnánk. Ezzel az eszközzel fenés nélkül 3 teknőt is meg tudott csinálni. Másik fő szerszámuk a fejsze volt, amelynek majdnem körív alakú volt az éle. Egy nagy sózó teknő 70-80 cm széles volt és közel két méteres volt.

„Cigány kapa” vagy kapacska a teknővájás eszközét mutatja Nagy Béla fafaragó

Megmutatja még Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóházban lévő rönk bútort is, amit ő készített ezzel a szerszámmal.

Nagy Béla által készített rönkbútor a Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóházban

Egyik jellegzetes pásztorok által készített tárgy a pásztorlegyező volt, amivel az állatok körül gyülekező bogarakat, legyeket elhajthassák, nem csak magukról, hanem az állatokról is. Erre kiválóan alkalmas volt, hiszen a késsel lehúzott szijácsszálak érintése lágy és puha, emberen, valamint az állat bőrén nem hagy sérüléseket.

Légyhajtófa vagy pásztorlegyezeő és a szerszám amivel készíti

Pásztorlegyező készítésének legjobb alapanyaga a kecskerágó vagy a somfa vessző. A faág héjának, kérgének és az alatta lévő nyálkának az eltávolítása után kezdhető meg a legyezőbozont kialakítása. A faragó késsel vékony szijácsszalagokat hasítunk le az ágról. A kés azonban csak akkor halad egyenes irányban, ha a hegyére egy kis háromsíkú fadarabot, korlátot teszünk, amelynek egyik lapja az ágon csúszik s a kést a fán egyenletesen vezeti. Így a gömbölyű felületen nem siklik el a kés jobbra vagy balra, hanem szép rendesen megy a maga útján s olyan finom pántlikát hasit, hogy akár behúzhatnák egy nagyobb tű lyukába. A szalagot a bot végén szélesebbre hasítjuk, hogy be ne szakadjon olyan könnyen. A faágat így köröskörül végig húzzuk a késsel, úgy, hogy száz és ezer szijács-pántlikát hasítunk, amelyek a bot végén visszahanyatlanak és gazdag bozontos fürt marad belőlük az ágon. A légyhajtófa faragási technikájának alkalmazásával más „forgács” tárgyakat lehet készíteni, ilyenek például a gyújtófák. Cigányvirág a neve Olyanok, mintha a kis virágok lennének, ezek segítségével gyújtották meg a tüzet, mert a száraz kis szirmok könnyen meggyulladtak. Mutat is már előre elkészített kis fűzfa léceket, melyeknek először lehántolja a kérgét majd rúd alakúra faragja és elkezdi a szirmokat éles bicskával hasítani. A végétől 5 cm hosszú szirmokat vág.

„Cigányvirág” vagy gyújtófa készítése fűzfából

Európában egyedülálló módon temetői sírjel gyűjteményt faragtunk, a Kárpát-medence minden tájegységét reprezentáló 106 fejfával. Ez egy olyan ritka lehetőség, ami egyszer adódik az ember életében– mondta Nagy Béla. Közösségi ötlet volt, ugyanis az országos fafaragó tárdadalomnak nem volt összejöveteli helye. Ezért 2001-ben egy konferenciát szerveztünk a népművészeti egyesülettel Gébártra. Nagy volt az érdeklődés, több, mint száz résztvevővel. Itt fogalmazódott meg a gondolat, hogy a sírjel kultúra nagyon leszálló ágban van. A 2014-től indult fafaragó táborokban szerettünk volna valami értelmes dolgot alkotni, így jött az ötlet. Közben persze a szakirodalomnak is utána kellett járni.

Göcseji harangláb

Ez szerencsére bőséges, és nagy segítséget jelentett, mert népi értékkel bíró fejfákat, a maguk jellegzetességével már szinte nem lehetett találni a temetőkben. Ezeket a sírjeleket egy emberemlékezetnyi időre állították, körülbelül 60 évet bírnak ki. Bár akad néhány kivétel, ami 200 évig is állt. Így kezdtünk hozzá a fafaragó táborok során a másolat sírjelekhez, minden évben gazdagítva a gyűjteményt. Ennek eredményeként mára már 106 fa fejfa reprezentálja őseink temetői kultúráját. A sírjelek többsége protestáns fejfa és néhány katolikus kereszt. Két emlékoszlop is készült: egy a Reformáció 500 éves évfordulójára, egy az 1956-os Forradalom tiszteletére, valamint egy göcseji harangláb, mely Zala Megye jellegzetes népi építészeti darabja. 2022-ben a kézművesház 40 éves jubileumi ünnepsége keretében 7 új kopjafát, emlékoszlopot avattak a sírjelparkban az elődök előtt tisztelegve.

Nagy Béla munkáiban a hagyományos pásztorfaragás motívumai jelennek meg, gyakran készít használati tárgyakat. A műhelyében a régi mesterségek tudását adja tovább, különös figyelmet fordítva a kézi megmunkálásra és a természetes anyaghasználatra.

Sírjel gyűjtemény A Gébárti Regionális Népi Kézműves Alkotóház kertjében

Részt vett több közösségi munka elkészítésében, így a honfoglalás kori jurta, a gébárti kovácsműhely és több köztéri munka tervezésében, kivitelezésében. Meséli amikor a Mesterségek Ünnepén a Budai Várban a kiemelt téma a faművességhez kapcsolódó mesterségek voltak, akkor a rendezvényen teljes keresztmetszetet kaptunk arról, hogy a népi kézművességben milyen technikákkal, milyen alapanyagokkal, milyen szerszámokkal végezték a fa megmunkálásával kapcsolatos tevékenységet. A három nap alatt a látogatók láthatták a sírjelfaragást, teknő-, fakanál-, szék-, furulya- és kéreg­edény-készítést, kapuoszlop-faragást és zalai pásztorlegyező-faragást is. Megcsodálhatják a különböző fafaragó díszítő technikákat, mint az ékrovásos technikát, a spanyolozást, a domború faragást és a karcolozást.

Tanítványairól kérdeztem, de nem tudta megmondani mennyi tanítványa volt. Vannak, akik már 15 éve tanultak tőle, vannak egész ifjak, mint a mostani tanítványa, akit vitt magával a Mesterségek Ünnepére is látni, tapasztalni. Olyan alkotást látni, ami jól esik a szemnek és a szívnek. Amire, ha ránéz az ember, késztetést érezzen arra, hogy meg is fogja, mert az már jelent valamit. Amikor terveiről faggattam azt válaszolta, hogy 125 évig szeretne élni jó egészségben. Úgy legyen!

Forrás:
A Népművészet Mesterei - Népművészet Mesterei - Nagy Béla
Magyar Nemzet cikk – „A fa megmunkálásának titkai” 
ZalaMédia – „Nagy Béla a népművészet mestere” 

Tetszett a cikk?