A költészet szimbóluma


A hárfa a szépség, a művészetek és az érzelmesség kifejezője. Kapcsolatba hozzák a múzsák istenével, Apollónnal, Dávid király és az angyalok ábrázolásával, továbbá a költészet szimbóluma, valamint Írország nemzeti jelképe is. A hárfa története rendkívül gazdag. Szerte a világon mitológiai legendák, történelmi események, szimbólumok kötődnek hozzá.

– A hárfa legkorábbi ismert formája az ívhárfa, amely valószínűleg a legegyszerűbb húros hangszerből, a zenélő íjból fejlődött ki. Jellemzője, hogy hajlított nyaka kivájt üregű testben folytatódik, amelyre bőrhártya feszül. A nyaktól kiinduló húrok sorozata a bőr alatt futó húrrögzítő rúdhoz csatlakozik. A legrégibb, közel 4600 éves hárfát az Úr városában találták, azonban a sumerek már Krisztus előtt 3400 körül, vagy még korábban játszhattak a legősibb változatokon – avat be Papfalvy Ferenc, az egyetlen magyar hárfakészítő cég alapítója a hangszer történetébe.

A KEZDETEK

– Az egész azzal kezdődött, hogy egyetemista koromban elkezdtem fuvolázni, és a saját, majd később mások hangszereit is egyre gyakrabban én javítottam. Voltak ötleteim, szerettem volna hangszerész lenni, de nem álltak velem szóba. Aztán Mozart Fuvola-hárfa versenyén keresztül megismerkedtem Kiss Tündével, aki akkoriban fiatal hárfatanárnő volt.



A teljes cikk az előfizetőinknek érhető el.
Ha Ön már rendelkezik előfizetéssel a megtekintéshez kérjük, jelentkezzen be.
Szeretne előfizetni? Itt megteheti.