Fából Biciklit?

Talán még ma is furcsának tűnik, hogy egy biciklikiállításról írjunk az Asztalos hasábjain, de ahogy telik az idő, biztosan egyre kevésbé lesz az. Az elmúlt években egyre több magyar fabringával találkozunk, lassan már szokványos darabja lesz a vizsgamunka-kiállításoknak is. Visszatérni látszik az az időszak is, amikor közvetlenül és őszintén viszonyultunk a tárgyakhoz.

Gyerekkorunkban, ha a pedál elkopott és leesett, rendületlenül tapostuk a csupasz pedáltengelyt. Faluhelyen egyszerűen tömték be ezt a takarékossági okokból vagy a hiánygazdálkodás miatt támadt űrt. Az ügyes kezű mester fából készült hasábot fúrt át, majd helyezett a tengelyre, nagy kanyi alátéttel biztosítva a darabot leesés ellen. Igényesebb kivitelben átlósan be is irdalta fém fűrészlappal a fapedált, hogy ne csússzon annyira. Semmi ellentmondás nincs a fa és a mechanika között – soha nem volt, csupán mai gondolkodásunk tehetetlensége, hogy ha valami mozog, akkor az fém. Aligha van nagyszerűbb gépezet egy malomnál, és ne felejtsük el, hogy fából készült a kerékpár és az autó őse.

Ezért is szép felütés a kiállítótérbe belépve elsőként szembeötlő holland Sandwichbikes rétegelt lemez bicikli. A kiállítás egyik fő erénye, hogy megvillantja a történelmet, de nem törekszik történelmi magyarázatokra. A konstrukció 2014 óta több nemzetközi díjat nyert, az ötletet a lapos csomagolás elve adta, a kerékpár ugyanakkor szép tisztelgés Karl Friedrich DraisvonSauerbronnbáró 1817-ben bemutatott futógépe – a kerékpár ősképe – előtt. A szerkezetet a feltaláló neve után akkoriban draisin-nek nevezték, nyilván Magyarországra is eljutott, hiszen magyar neve is született: drezinának keresztelték el. A kiállított darab szépen foglalja egységbe a múltat és a jövőt, szemlélteti azt a nagy kört, amit a kerékpár leírt az idők folyamán, miközben a kerékpár az emberi kultúra elválaszthatatlan részévé vált. Jelzés is, hogy a tárgyak keletkezése ismét nem elszigetelt folyamat – a kevesebb, mint ötven alkatrészből álló kerékpárt a vevő maga állítja össze. A gyártók szerint, aki egy szendvicset el tud készíteni, az ezt a bringát is össze tudja rakni. Az Asztalos átlagolvasójának joggal juthat eszébe, hogy neki elég csak a szerelvényeket tartalmazó egységcsomagot megvennie, vázat ő is tud csinálni. Hasonlóképpen válhatunk saját bambuszbiciklink konstruktőrévé is. A készen ka pható fém c somópontokat műgyanta segítségével összedolgozni a bambusszal alig bonyolultabb, mint egy horgászbot elkészítése, és miképp nincs két egyforma bambusz, nincs két egyforma bambuszbicikli sem – az egyediség garantált, egyúttal szükségszerűen kerül ezekbe a kerékpárokba némi egészséges véletlenfaktor is.

A kiállítás egyébként számos példát hoz az egyedi kerékpárgyártásra. A dán XYZ cargo nyitott forráskódú teherjárgányát bárki elkészítheti egy barkácsáruház alumíniumidom- készletéből akár otthon a konyhaasztalon, fúrással és csavarozással. Ki tudja, a következő bringakiállításon talán már fűrészáruból készült tricikli is felbukkan.

Ha más nincs is fából, a kerékpárkosár még mindig lehet egy fadoboz, ami egyedivé teheti a kerékpárunkat, mint arra egy hazai termék felhívja a figyelmünket. A Maacraft autizmussal élők számára biztosít megélhetést és sikerélményt azzal, hogy általuk elkészíthető tárgyakat gyárthatnak. A termék a de s i gn  és a marketing segítségével jut el a vásárlókhoz, valós piaci körülmények  között, versenyben. Nem szánalomból vásárol a vevő, hanem  terméket vesz – erre a Maacraft határozottan büszke. Szintén fából készült bringakosarat
kínál a Verebet design, mely kizárólag újrafelhasznált faanyagból dolgozik.  Kerékpár és bútor rafináltabb együttélését mutatja a holland Isabel Quiroga íróasztala. A kerékpárkerékkel kiegészített íróasztal nemcsak különös szoborszerűségével hat, de mobilitást is ad a tárgynak.
Más fogyasztói réteget céloz meg a német Mikili cég, amely kimondottan drága biciklit kis lakásban tartók számára alkotta meg Tian fali tartóját. A kis fiókot tartalmazó konstrukció ugyan praktikus, ám nyilvánvaló a szándék, hogy az egyszerű kampós tartószerkezet formáját és funkcióját a bútor rangjára emelje, bútorrá tegye a tárgyat, ezáltal a kerékpárt is.

Néhány tárgyat a bútorral való távoli rokonság miatt érdemes megemlíteni, hiszen ezek a lakberendezés kategóriájába tartoznak, de már csak az analógiák és az ötlet miatt is érdemes rájuk vetni egy pillantást. Ungár Fanni Kos fali fogasa korábbi kiállításokon is felbukkant, Kis Balá zs kerékpárkerékből készült elegáns Recyclock faliórája frissebb darab. A használt alkatrészekből készült lakberendezési tárgyak elitje kétségtelenül a Lolo Palazzo design studio kerékpárláncokból készült tükörkerete és egy hatalmas csillár, melyet a múzeum előterében függesztettek be. Érdemes talán itt megemlíteni, hogy a kerékpárral kapcsolatos innováció és a recycling érezhetően erős a kerékpárt hagyományosan elterjedten használó országokban. Szép kínálatot tálal a téma az utcabútor területén is. Itt már kissé bevadul a bringa. Az osztrák Walking Chair mobil kerékpártartókat fejlesztett ki, melyek kisebb daruval könnyen elhelyezhetők egy-egy nagyobb esemény alkalmával köztereken, viszont – különösen a hozzá lakatolt kerékpárokkal együtt – eszköz nélkül nem mozgathatók. Koppenhága és New York utcaképét eléggé radikálisan formálja a biciklis közösség, olyan gerillataktikákkal, melyek megkönnyítik a bringások életét, miközben másokét nem zavarják. Ezek egyik jellegzetes formája a szeretetkapaszkodó, a leselejtezett alkatrészekből készülő kiegészítő, melyet gyalogosátkelőkhöz, kereszteződésekhez helyeznek el a kerékpáron ülők számára elérhető magasságban, hogy a bringások a piros lámpánál leszállás nélkül meg tudjanak állni, és mihamarabb továbbindulhassanak a zölddel. A kerékpár nem csak tárgy: fogalom, közös nyelv, közösség is. Szerte a világon működnek kerékpáros közösségek, melyeket a közös barkácsolás, javítás, reparálás közös nyelve és célja tart egyben. Vannak közösségek, melyek kimondottan az elhagyott kerékpárok felújítására szakosodnak. A kiállítás installációjában külön
fejezetet érdemelnek a Studio Nomad objektjei, melyek nagyban hozzájárultak a kiállítás sikeréhez. Múzeumpedagógiai bravúr, ahogy a Csepel kempingbringán egy kilométer letekerésével célba juttathatunk egy pingponglabdát, hiszen a szerkezet egyúttal a kerékpáráttétel rendszerét is látványosan és egyszerűen szemlélteti, bemutatva, hogy hogyan tesz meg az egyik kerék egy métert, a másik tízet, a harmadik százat, az utolsó pedig egy kilométert. Egy másik szerkezetük a szobabicikli tekerésével kis forgók vidám tömegét forgatja meg, amivel
hűthetjük tekerésben kimelegedett testünket. Öncélú tevékenység, de vidám, látványos, és ez is egyfajta jut a lom. Tekerni a puszta forgásért – a kerékpározásnak ez az élménye örök.

A kiállítás megtekinthető november 27-ig a z Ipa rművészeti Múzeumban.

Tóta József

Kapcsolódó dokumentum:

Tetszett a cikk?