Szubjektív vélemény a kölni vásárról

A 2019-es év inkább a csökkenés éve, mintsem a növekedésé. Szemmel látható volt ez a változás a kölni bútorvásáron, összehasonlítva az ideit a 2017-essel. A kölni kiállítás egy-egy szegmense nőtt, míg sok sajnos csökkent.


Egy magyar cég által gyártott, speciális anyagokból készült sziget sok pozitív értékelést kapott

A kétévente Kölnbe költöző konyhavásár résztvevőinek száma például sokkal szerényebb, mint amilyen volt 2017-ben. Jellemzően a 4. és az 5. csarnokban találhattuk a konyhásokat, ahol idén a kiállítók száma negyedével csökkent és az „erőviszonyok” is változtak, lévén, körülbelül harmadával nőtt a kínai cégek száma. A jól megszokott, minden alkalommal ugyanazon a helyen standolók helyébe most újak kerültek, és más minőségű portékát hoztak magukkal a Távol-Keletről. A gyermekbútorok és a gardróbok is némileg zsugorodtak, míg a textilipar képviselői és az ágyakat bemutatók száma nőtt.

Érdekes, hogy volt olyan csarnok, ami csak a hétvégére nyitott meg és akkor is csak egy hétvégi vásár jelleggel. Ezzel mondjuk nincs is baj, de én személy szerint igencsak hiányoltam a korábban abban a csarnokban kiállító fiatal tervezőket és munkáikat. A kiállítás elején egyébként máris találkozhattunk érdekességekkel és ez majdhogynem a végéig kitartott, hiszen azért a világ egyik legnagyobb kiállítása ez. Az első érdekes cég ír volt. Bevallásuk szerint most debütáltak.


A Pink & Bird hangulatos standja

A kerekesszékeseknek kínáltak konyhabútorokat különféle automatizált megoldásokkal. A szekrényajtók automatikusan nyíltak, a fiókok szintén, mint ahogyan a felsőszekrények belső kialakítása is gombnyomásra mutatta meg, mit is találhatunk benne. A távirányító egyszerűen kezelhető. Egyébként a felsőszekrények belsejének a mozgatását úgy tervezték, hogy érzékelje az alatta lévő tárgyakat, és ha valamit észlel az „útjában”, automatikusan álljon is meg.

Egy távol-keleti cég speciális méretű acryl lapokat mutatott be. A 12 mm-es lapok mérete 1520 mm x 3680 mm volt, de ebben a hosszban kínáltak 1350 mm széleseket is. Rotterdami telephelyükről a fehér színt azonnal szállítják bárhová, de hogy vajon ki bír ezekkel az óriás méretekkel dolgozni, lehet, maguk sem gondolták át. Amikor megkérdeztem a ragasztásról a képviselőt, akkor zavarba jött és csak azt hajtogatta, hogy jaj, abból csak az eredeti európai gyártó ragasztóját használjuk, ami meglepő volt, hiszen a végén kibökte, hogy tulajdonképpen nekik is van, de burkoltan utalt rá, hogy a másik mennyivel jobb. Ilyen messzi földről érkezett gyártókból észrevételem szerint idén sok volt.


Új irányelv, a „nyitott” azaz fiókelő nélküli fiókok

Az idei kiállításon dr. Persze László és Juhász Mónika volt jelen kis hazánkból. László egy konyhabútort mutatott be, ahol megannyi újdonságot vonultattak fel. Speciális, általuk fejlesztett anyagból készült a szekrény és a hozzá tartozó sziget is, melynek anyaga ujjlenyomatmentes volt, hajlítható és hasonlóan ragasztható, mint ahogyan az acryl lapok. László és kedves kolléganői sok pozitív visszajelzésről meséltek a kiállított bútor formájával kapcsolatosan. A német piacon ugyanis az egyenes és a szögletes formák uralkodnak többnyire, de ők, sokak nagy örömére, végre ezt egy kicsit újragondolták.

A kiállított konyhabútort és egyéb bútoraikat afféle modulrendszerben gyártják, ahol nincsenek előre megszabott méretek. Továbbá egy innovatív cserélhető dekorációs lappal rukkoltak elő, ami egyedileg tervezhető és könnyen varázsolhat bármilyen ünnepi hangulatot a konyhának. Bővebb információ a www.ukitch.eu oldalon. Mónika a bútoripar más szegmensét prezentálta. Ő néhány, a www.pinkandbird.com weboldalon is megtalálható termékét mutatta be a nagyvilágnak.

Persze nem mindet, hiszen rengeteg terméket kínál. Asztalokat, lámpákat és tapétákat is vásárolhatunk irodákba, éttermekbe, bárokba vagy otthonunkba is. A standon megtalálhattuk az általuk gyártott komódszekrényeket és egy olasz cég székvázára kitalált kárpitos székeit is. Mónika komódszekrényeit a weben testre is szabhatjuk. Itt pompás színek közül válogathat az ember, ahol azon nyomban kiválaszthatja azt a színkombinációt, ami leginkább passzol a hálószobájába, nappalijába vagy bárhova máshova.


Az asztallap magassága, szélessége is állítható, és a főzőlapot is fiókba rejtették

Sok új bútorterve van készülőben, ami szintén ezt a színes megjelenést fogja követni. Mónika a brandet más gyártók termékeivel egészíti ki, hogy teljesebb képet kaphasson a vásárló, ha például egy étkezőt szeretne berendezni. A kiállítással kapcsolatban ő is csupa pozitív visszajelzésről számolt be.

Az egyik legnagyobb „nagyágyú” szerintem a Poliform volt, ahol csak a sokadik eladó fáradhatatlan unszolásomra árulta el konyhájuknak az árát. Azt mondta, azért nem akarnak árat mondani, mert ez még prototípus és nincs meg a pontos ár, vagy csak mert nem szmokingban kérdeztem rá erre a külön kialakított, zárt ajtók mögötti biznisz részlegükben.

Nos, az ár 65.000 euró volt +/– 10 százalék, ami jelen árfolyam mellett akár 23 millió forintot is kóstálhat a gépekkel együtt. Amikor az eladót már megpuhítottam, kikértem a véleményét a szálcsiszolt rozsdamentes felületekről, mert a második napon már láttam rajta karcokat. Azt mondta, hogy az első karc után a tulajdonos a kardjába dől, viszont a második karc már nem számít. Pár hónap múlva már az egész felület teljesen homogén, és a szálcsiszolásnak a nyomát sem látjuk.


A Poliform "csoda" konyhája

Egy másik mamutcég (a mamut áraival) a Riva 1920. Ők Új-Zéland egykori mocsaraiból szállítanak gigászi méretű fákat. Elmondásuk szerint több ezer éves és a mocsár konzerválása miatt a még mindig élő törzseket vágják fel, amiből asztallapokat készítenek. A réseket víztiszta műgyantával kiöntik és tükörsimára polírozzák. Persze más bútorokat is készítenek, de mégiscsak az asztalaikra a legbüszkébbek. Egy barátom, aki náluk dolgozik elmesélte, hogy az első napon már voltak komoly érdeklődők ezekre az asztalokra, asztallapokra. Az asztallapok ára átlagosan 20 és 30.000 euró között mozgott, lábazat nélkül, tehát csak a lap. A második napra már az összesnek lett gazdája.

A formavilágot tekintve újdonságként fedeztem fel a kiállításon azt az irányelvet, miszerint sokaknál jelentek meg a „nyitott” azaz normál méretű, fiókelő nélküli fiókok. Továbbá az is újdonság, hogy a szigetek mindkét oldalát kihasználják már, pontosabban mind a két oldalt használják, fiókok beszerelésével vagy polcok kialakításával.


Egyedi megoldásokban nem volt hiány és az asztallapokat is meglepően magas áron kínálták

Új trend a napjainkban egyre nagyobb teret hódító zöldfal vagy zöldfelület minden formája. Előfordulhat irodákban térelválasztóként vagy oda némi életet szállító falként is. Jobb a koncentrálás hatásfoka, és bizonyíthatóan nagyobb a munkabírás (a zöld felületeknek köszönhető kisebb stresszfaktor miatt). Kölnben láthattuk a legmodernebb gondozásmentes és mobil zöldfalakat és olyan konyhába építhető szekrényeket, amelyeket egyelőre csak Németországban érhetünk el.

Utóbbi, a konyhába építhető szekrény képes hosszú ideig jó erőben tartani a fűszernövényeket, melyek így állandóan karnyújtásnyira lehetnek. A speciális megvilágítás és vízigény adagolásához semmi másra nincs szükségünk, csak wifire, persze az áram és az előre feltöltött vizesedények mellett.

Néhány fiatal srác egy elektromos magasság- és szélességállítással is megbirkózó asztalt hozott a vásárra. Az asztallap magába foglalt pár fiókot és egy főzőlapot is. A srácok 22.000 euróért árulták az asztalukat. Az asztallap mozgatásánál ügyeltek arra, hogy mindig megmaradjon a geometriai középpont, azaz amennyit nyílt a főzőlap, annyit mozdult az egész asztallap az ellenkező irányba.


A 3D-s ételnyomtató

Cukrászipari és élelmiszeripari kiállításokon bizonyára nem újdonság a 3D-s ételnyomtató, de azért hadd írjak egy-két mondatot a működéséről. Körülbelül úgy néz ki, hogy a jövőben majd elővesszük a szekrényből az egészen kis méretű nyomtatónkat, amit palacsintatésztával vagy marcipánmázzal feltöltünk és egy, az internetről letöltött képet hipp-hopp kinyomtatunk, majd tálaljuk. Nem hittem a szememnek, amikor megláttam a kinyomtatott Eiffel-tornyot palacsintatésztából vagy az éppen akkor elkészült kis marcipán állatfigurát.

Láttam például egy olyan konyhát is, ahol az ajtófrontok okosüvegből készültek, azaz alapból átlátszóak, de egy gombnyomásra tejüveggé változtak, eltakarva mindazt, amit éppen el akartunk rejteni. Máshol a front kijelzőből állt, pontosabban egy óriási tablet volt az ajtó, ami működőképes volt, azaz kivetőpántokkal szereltek és használtak. Helytakarékossággal magyarázták a drága megoldást.

Végül megemlítenék egy olyan konyhai kiegészítőt, ami egy érzékelővel ellátott eszköz, mely a hús súlyának meghatározása után felajánlja a felhasználási lehetőségeket. Itt éreztem, közel vagyunk ahhoz, hogy egy későbbi kiállításon bemutassák a gépet, ami megfőz helyettünk. 

A fotókat a szerző készítette.


Kapcsolódó dokumentum:


living-kitchen-2019-szubjektiv-velemeny-a-kolni-vasarrol


Tetszett a cikk?



hirdetés