Ragyogó eredmények – elszántságból
Idén Oroszország volt a házigazdája a 45. alkalommal megszervezett WorldSkills-versenynek, melyen ismét fényes eredményeket értek el faiparos versenyzőink. A bútorasztalos Simon Krisztián aranyérmet szerzett, sőt, megkapta a Nemzet legjobbja címet is, míg az épületasztalosok között szereplő Fekete Martin kiválósági érmet kapott a Kazanyban megrendezésre került szakmák olimpiáján. Velük, felkészítő tanáraikkal és az intézményigazgatóval is beszélgettem – szakmáról, küzdésről, drámai helyzetekről, dicsőségről. Mellesleg azt is megtudhatják a cikkből, miért fogja pirosra festetni a haját Fekete Zoltán, Krisztián felkészítője.
Fekete Zoltán, Simon Krisztián, Fekete Martin, Babanecz Csaba a Skills-versenyek felkészülését segítő tanműhelyben
Szeptember első hétfője. A helyszín a Budapesti Komplex Szakképzési Centrum Kaesz Gyula Faipari Szakgimnáziuma és Szakközépiskolája. Az esemény pedig egy olyan évnyitó, amelyiken az oroszországi verseny faiparos versenyzői is megjelentek, felkészítő tanáraikkal együtt. Remélhetőleg követendő példát véltek felfedezni a történtekben azok a felsorakozott tanulók is, akik – újoncként vagy öregdiákként – most kezdték meg a tanévet ebben az iskolában. Akárhogy is van, az utána kerekedett beszélgetés a versenyről hazatérőkkel mindenképpen példaként szeretne szolgálni – diáknak, oktatónak, faiparosnak egyaránt.
Elsőként Simon Krisztiánnal és felkészítőjével, Fekete Zoltánnal, a bútorasztalos versenyszám szakértőjével ültünk le.
– Krisztián, mi volt a megmérettetést jelentő gyakorlati feladat?
– Az ír szakértő által tervezett tölgyfa bárszekrény elkészítése volt a versenyszám. Ez egy kecses lábú, magas asztalka, aminek egy fiókrésze, illetve két ajtaja van. A rajtvonalhoz harminc ország bútorasztalosa állt fel, és 21,5 óra állt rendelkezésre a gyártáshoz, négy napra elosztva.
– Kérlek, néhány pillanatképben elevenítsd fel ezeket a napokat! Mi volt a gyártási menetrend, felmerültek-e nehézségek?
– Kezdésként egy órát kaptunk arra, hogy a szekrény tervrajzával ismerkedjünk, illetve ellenőrizzük a kapott alapanyagokat, hogy megfelelőek-e. Én konkrétan az alapanyagok 70%-át kicseréltem repedések, szíjács miatt, hogy mindenből a tökéletes legyen. Így a rajz átnézésére nem sok időm maradt. Őszintén szólva kicsit meg is ijedtem a feladat láttán, mert eléggé megnehezítették a gyakorlófeladathoz képest. Mivel ekkor még volt lehetőség a szakértővel konzultálni, így mondtam is Zolinak a fenntartásaimat. Ő csak annyit válaszolt, hogy a többi versenyzőnek is ugyanezt kell elkészíteni, így most tényleg ki fog derülni, ki a legjobb szakember. Úgyhogy tekintsem ezt inkább kihívásnak, ne pedig problémának!
Babanecz Csaba is szót kapott az évnyitón. Jobbra Kellnerné Füzi Mária igazgatóno
– Mi volt a legnehezebb feladat a munka során?
– Az ajtók pántolása. Bevésőpántokat kellett használni, ráadásul az ajtóél és a váz is gérbe volt vágva.
– Az időddel hogyan gazdálkodtál?
– Még az elején készítettem egy időtervet, ami alapján 24 óra kell a kész munkához. Ezt egyébként egészen a második nap végéig tartottam is, vagyis ezzel az ütemmel nem tudtam volna elkészülni a munkával. Muszáj volt módosítani! A harmadik napon egy új célt tűztem ki magamnak, amellyel a nap végére kettő óra lemaradást sikerült behozni. Az utolsó napon pedig a fennmaradó egy órát is ledolgoztam. Itt jegyzem meg, hogy a felkészüléseim során a gyakorlási feladat elkészítésére mindig 22–23 órára volt szükségem, és az a bútor jóval egyszerűbb volt, mint a versenykiírásban szereplő változat.
Krisztián munka közben...
– Voltak-e hibázások? Amikor visszaforgattad volna az idő kerekét…
– Az első nap első órájában elrontottam az egyik lábat: rossz oldala felől kezdtem megmunkálni, ugyanis ezeknek a lábaknak az oldalélei nem párhuzamosak. Nem lehetett vele semmit kezdeni, muszáj volt cserealkatrészt kérni, amivel vesztettem egy pontot és elég sok időt is, hiszen már teljesen ki volt munkálva. Megint csak Zoli világított arra rá, hogy ez a hiba arra lesz jó, hogy innentől maximálisan tudjak koncentrálni a munkámra. Igaza lett.
– Innét szép nyerni! – s ezt most szó szerint vehetjük! Szeretném, ha itt megállnánk egy pillanatra! A szakmai ismeret alkalmazása önmagában még nem elég: mindig lesznek zavaró tényezők, amivel nem a kéznek, hanem a léleknek kell megküzdenie. Mit tanácsolsz azoknak, akik esetleg fontolgatják a versenyeken való megmérettetést, de tartanak a versenyhelyzet nyomásától és félnek elindulni?
... és a győzelmet jelentő szekrénnyel
– Én a tavalyi Európa-versenyre pontosan ilyen félelmekkel érkeztem, úgyhogy állíthatom, hogy mindez tanulható. Sokat segítettek a rendezvényeken való gyakorlások, mint pl. a Construmán, Ligno Novumon, SzakmaSztáron, vagy csak az egy-egy iskolába történő kitelepülések során. Itt a fotózások, a bekiabálások, a tömeg nagyon bosszantóak tudnak lenni, de idővel megtanulható, hogy az ember kizárja a zavaró hatásokat. Más szavakkal, minden pillanatban a feladatára tudjon koncentrálni.
–Krisztián, te most mindent elhoztál a Skills-versenyekről, amit csak lehet…
– Igen, ez a mostani világverseny-aranyérem kimondhatatlan öröm számomra. 83,96 ponttal nyertem, a végül osztott ezüstérmet kapott svájci lány (81,11) és a kínai fiú (80,67) előtt. Mindez mellé a Nemzet legjobbja érmet is nekem ítélték oda. A tavalyi európai szintű EuroSkills-en szerzett aranyéremmel együtt pedig valóban mindent megnyertem. Egyébként ez a közel három pont előny kimagaslónak számít egy ilyen versenyen, főleg úgy, hogy ponthátrányból indultam és már mindenki lemondott rólam. Zoli egy fogadást is elvesztett, úgyhogy kettőnk megállapodása alapján pirosra kell majd festetnie a haját…
Simon Krisztián a 2019-es WorldSkills-verseny legjobb bútorasztalosa
– Gratulálok az eredményekhez! Fekete Zoltánhoz fordulok, hiszen nincs tanítvány mester nélkül… Hogyan kell aranyérmes versenyzőket „faragni”?
– Az egyik legfontosabb, hogy tudatos legyen a felkészítési folyamat. Amit kérek a versenyzőtől a felkészülés során és a versenyen is, annak mind oka van. Vagyis maximálisan meg kell bíznia bennem, és tudnia kell, hogy még a legfurcsább kérésem is a jó eredmények érdekében van. Például szándékosan kisebb a gyakorlási munkaterület, mint a versenyhelyszínen. Az otthoni 12 m2 után a versenyen lévő 15 m2 -nyi terület szinte ajándéknak számított, ami a kedvet is fokozta. Aztán gyengébb minőségű szerszámokkal folyik a gyakorlás, hogy ne legyen váratlan, ha a versenyen használatos szerszámok nem hozzák az elvárt szintet. Vagy például öt kézi gépet lehet használni a versenyen, mi csak néggyel gyakorlunk. Ezek a taktikai elemek minden eshetőségnél segíteni tudnak. Az ilyen hozzáállású felkészülés egyben a kiváló szakember képzése is lesz, nem csupán a versenyen szereplők „tenyésztése”. A másik nagyon fontos dolog a felkészítés során, hogy kettőnk viszonya nem állhat tanár-tanuló alapokon. Ez ugyanis kizárja a kiemelkedő teljesítményt, hisz magamból nem adhatok többet, csak azt, amit tudok. Én azonban eleve úgy állok neki minden felkészítésnek, hogy a tanítvány akár a mesterét is túlszárnyalhatja. Tehát csakis a barátság és a bizalom lehet az alapja a közös munkának.
A következő beszélgetőtársaim Fekete Martin és felkészítője, Babanecz Csaba.
– Kiválósági érem az épületasztalosok között, a szakmák világversenyén – mindez az első versenyzésed alkalmával. Martin, mi volt a feladat, illetve hogyan értékeled magadat?
– Maga a feladvány egy keretszerkezet készítése volt, ami egy 3D-s feladattal volt kombinálva. Amikor kiosztották a rajzokat, kicsit magam alá kerültem, mert nagyon sok részletében változott az eredeti gyakorlófeladathoz képest. Ráadásul további 1:1-es rajzot is készíteni kellett, nem csak a homloknézetit. Mindezek erősen frusztráltak, a munka sem indult el úgy, ahogy kellett volna: a betervezettnek csak a felét tudtam elkészíteni. A második nap viszont sikerült túllépnem saját korlátaimon, és tizenegy csomópontot tudtam elkészíteni, ami itthon egyszer sem sikerült. A harmadik nap közepére elkészült a szárny, majd nekiálltam a toknak is, amit szintén készen tudtam leadni az utolsó napon. Összességében tehát minden feladatot teljesítettem.
– Ha tehetnéd, mit vagy hogyan csinálnál másképpen?
Fekete Martin kiválósági érmet nyert az épületasztalosok között
– Nagy Ádám János, korábbi EuroSkills-aranyérmes adott egy jótanácsot. Azt mondta, hogy senki sem robot, mindenki hibázik, ezek miatt tehát teljesen felesleges izgulni, mert rossz lesz a hangulatom is, és az idővel sem tudok úgy bánni. Az a fontos, hogy élvezzem, amit csinálok, és ahogy azt csinálom.
– Mit jelent a kiválósági érem kategóriája?
– A 700 pont felettiek számára jár ez az elismerés. (Itt a pontok száma azért nem a 100-as skálán mozog, mert az összes szakmát egymáshoz is viszonyítani kell, és az egyes szakmák legjobb, illetve legrosszabb pontjainak az 50%-át ezen a 700-as értéken határozzák meg. – A szerk.) Ez egyfajta vigaszdíj azoknak a versenyzőknek, akik bár érmet nem kaptak, a munkát mégis jól végezték el. Az épületasztalosok között kilencen kaptunk ilyen elismerést a huszonnégy induló közül.
– Milyen volt Csabával együtt felkészülni?
– Nagyon örülök, hogy vele dolgozhattam. Végig közvetlen hangvétel volt közöttünk. Sokat nevettünk. Például a versenyen az egyeztetések alkalmával kötelező volt egy viccet is elmondani…
– Csaba, te hogyan értékeled a közös munkát?
– Martinnak március eleje óta viszonylag kevés idő állt rendelkezésre a mostani versenyre való felkészüléshez. Ugyanakkor neki volt már egy előképzettsége, amit külön köszönünk Viasz-Kádi Tibor gyakorlati tanárnak és a soproni szakiskolának (Roth Gyula Szakgimnázium, Szakközépiskola és Kollégium – a szerk.). Ami a munkát illeti: nagyon jó lett a méretpontosság, a derékszögekre is maximális pontot kapott. A rajzok méretpontosságát is szigorúan vette a zsűri, és erre is megkapta a legtöbb pontszámot. A veszteségek az időből adódtak, illetve a belső-külső csomópontok kialakításának minőségéből.
– Mint felkészítő tanár, milyen szakmai és emberi tanácsokkal tudnál szolgálni azoknak, akik asztalosszakmát tanítanak?
– A rajzolvasás az egyik kritikus pont, ebben magas szintre kell vinni a felkészültséget. A másik, hogy állandóan kell gyakorolni a változást. Ez azt jelenti, hogy egyetlen kötés, keretszerkezeti megoldás sem lehet kőbe vésett. A feladatvégzések során mindig arra kell ráállni, hogy folyamatosan módosítsunk a gyakorlófeladaton. S ne feledjük azt sem: tanítónak és tanítványnak közösen kell törekednie egymás tiszteletére. Minden együttműködés alapja a jó viszony.
Kellnerné Füzi Mária igazgatónő, a BKSzC Kaesz Gyula Faipari Szakgimnáziuma és Szakközépiskolájának vezetője kérdésemre elmondta, hogy az iskola 2008 óta vesz részt a versenyre történő felkészítésekben. A kezdeti szép eredmények hatására egy világszínvonalú tanműhely is épült, 2016-ban. Azonban a versenyre való felkészülés nemcsak a tanulóktól, de a szakoktatóktól is sok munkát, valamint odaadást igényel. – Csak biztatni tudok minden szakoktatót és iskolát, ösztönözzék a tanulóikat arra, hogy induljanak a Skills-versenyeken, mert ez egy nagyon szép és magas színvonalú megmérettetés – mondta az igazgatónő. Arra a felvetésemre, hogy a kritikákkal élők szerint bezzeg könnyű egy világszínvonalú tanműhelyben felkészíteni a később jó eredményeket produkáló diákokat, az igazgatónő elmondta, hogy az első WorldSkills-es aranyérmet a bútorasztalos László Attila hozta el, 2015-ben. Ekkor még sehol sem volt ez a mostani színvonalú Kaesz-tanműhely. Ráadásul az összes szakoktató a munkaidején kívül készítette fel Attilát, még órakedvezményt vagy egyéb más juttatást sem kaptak ezért. – Állítom, hogy bármelyik iskola elkezdheti a felkészítést, mert csupán egy lelkes diákra és egy bátorító, szintén lelkes oktatóra van szükség – summázta mondandóját Kellnerné Füzi Mária.
A SkillsHungary-program a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával együttműködve valósult meg. A bútorasztalos- és az épületasztalos-szakma szponzorálását a Budapesti Komplex Szakképzési Centrum, a Festool Magyarország és a H-Didakt Kft. biztosítja. A versenyzők a Budapesti Komplex Szakképzési Centrum Kaesz Gyula Faipari Szakgimnáziumának és Szakközépiskolájának nemzetközi szintű Skills felkészítő műhelyében készültek a versenyre. A versenyzők felkészítését a szakértők mellett Sütő Boglárka, Hepp Tamás és Viasz-Kádi Tibor, valamint a korábbi versenyzők is segítik szakmai tudásukkal és a versenyeken szerzett tapasztalatokkal.
Képek:
www.worldskills2019.com
A további képek a szerző és a versenyzők fotói.
Kapcsolódó dokumentum:
ragyogo-eredmenyek-elszantsagbol-skilshungary
Tetszett a cikk?
Cikkajánló
Élőben még szebb
REHAU szín tanácsadó, bútorlap választó és ingyenes mintarendelő oldal.
Aki a fánál is keményebb
Tóth Lóránt fafaragó népi iparművész beszél munkáiról.
Rendhagyó, különös és titokzatos
Szőcs Miklós TUI Kossuth-, Munkácsy- és Prima Primissima-díjas szobrászművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja, beszél munkájáról.