A Gyűrűk Ura és az organikus építészet

Ritkán fordul elő, hogy egy építészeti irányzatnak egy népszerű film vagy sorozat csinál reklámot. Pedig van ilyen.

Nem szól a fáma arról, hogy Tolkien regényében milyen kivitelű házakban szállásolta el a hobbitokat, legalábbis nem írta le aprólékosan. A nemzetközi film-adatbázisok sem tartalmaznak erre nézvést információkat. De az egyszer biztos, hogy a Gyűrűk Ura filmváltozatának díszlettervezője-építésze erősen ráérzett a dologra.

A filmtrilógia népszerűsítette az egyébként komoly múlttal rendelkező organikus építészet egyik irányzatát, jelesül a tájba illeszkedő, félig földbe süllyesztett gömbházakat.

A Megye lakói után, frappáns ötlet, hobbit falunak keresztelték a világszerte terjedő, javarészt idegenforgalmi látványosságként működő házakat. Joggal kérdezi most a kedves Olvasó, miért olyan fontos ez nekünk? Több oka is van. A nagyvárosok egyre élhetetlenebbé válása, a fosszilis energiahordozók fogyása stb.

A földdel fedett házakat természetesen nem a hobbitok számára fejlesztették. Atavisztikus emlékeink közül felmerülhet a barlang, amely általában vízmosta, ritkán egyenes, sík falú, inkább az ívek és boltozatok jellemzik. Sziklás-hegyes vidéken, ahol már voltak „kész” barlangok, vagy puha, könnyen alakítható volt a kőzet, egész kis városokat alakítottak ki.

A történelmi időkben ezek inkább szükségmegoldások voltak, de ma már alapos vizsgálatok igazolják használhatóságukat. A fél méter földdel fedett gömbház gyakorlatilag alig igényel fűtést, viszont szellőztetést annál inkább. Hőcserélők alkalmazásával jelentősen csökkenthető az amúgy is csekély energia-számla, és a levegő páratartalma.

A hobbit (organikus) házaknak egyformán jellemzője a természetes környezetbe épülés, vagyis a környezet a legkevesebb átalakítással adjon helyet, fogadja be az építményt. Lehetőségekhez mérten a természetes anyagok használata elsődleges, kő, fa, szalma, és maga a föld, mint pl. tetőfedő anyag. Igaz, hogy ez Tolkien és a hobbitok megjelenése előtt sem volt másképp, csak nem volt ennyire népszerűt.

Mi sem bizonyítja jobban a használhatóságukat és népszerűségüket, mint az a hír, hogy már (talán) Magyarországon is lehet kapni azokat a nagy szilárdságú műanyag elemeket, amelyekből tetszés szerinti méretű gömbház építhető. Az előre elkészített beton alapra csavarozással rögzítődnek az elemek.

Az elektromos és egyéb közművek számára a csatlakozásoknak megfelelően kell kialakítani az alapot, így a ház napok alatt felállítható. Tetejét föld és növényzet borítja, szigetel, véd, eltakar. Igaz, a beton-műanyag összeállításnak nem sok köze van a természethez, de a cél a fontos.

A Wales-ben építkező Simon Dale példája nem feltétlenül követendő, de mindenképpen elgondolkodtató. Úgy gondolta, családjával csak olyan házba költözik, ami a természetközeliségről alkotott fogalmait teljesen megvalósítja. Már a hely kiválasztása sem volt egyszerű feladat. Az észak-walesi erdő háborítatlan volt, míg el nem kezdte az építkezést. Saját terveit valósított meg, saját erőből.

Csak alkalmi segítői voltak, így is közel fél évig tartott az építkezés. Fa, kő, szalma, föld. Arról nem szólnak a róla és házáról megjelent írások, hogy ezeken kívül más anyagot használt volna, de az egyik képen kalapáccsal a kezében láthatjuk. A ház tökéletesen egyedi, kicsit különc, de aki kedveli ezt a stílust, bizonyára örömmel lakna benne.

De nem kellene messze menni példáért. Alig két évtizede, egy magyar építész munkájaként napvilágot látott egy gömbházakból álló falu terve, de a fényes siker helyett a feledés érte el. Azt meg csak halkan teszem hozzá: a gömbházak egyik mágus-tervezője Antti Lovag, aki, mint neve is sugallja, magyar származású.

Forrás: design.hu, designmag.it, lifebuzz.com, Green Magic Home

Tetszett a cikk?